Oroszgyuris humorral, empátiával és családsegítéssel nyitottak az emberek felé az Árpád téri református templomban.
Beszóltak, adakoztak, vitáztak, zenéltek – virrasztás Debrecenben
Civilek (Tündérkör Alapítvány) által szervezett, de az egyház által is támogatott jótékonysági esemény zajlott Debrecenben február 22-én. Ennek során kiderült, hogy a pap is tud nevetni és önkritikus lenni, a neves humoristára sem omlanak rá a nemrég felújított falak, ha egy kicsit elengedi magát a szószék szomszédságában, illetve az is, hogy a rászorulóknak szánt gyűjtés, valamint a direktben kérdezés lehetősége jó hívószó. Össze is jött ismét egy tetemes összeg. Folytatása várható.
Ha már virrasztás, azt éjszaka szokás: délután kezdődött, de hajnalig tartott ez az első alkalommal tető alá hozott, vagyis úttörőnek számító programsorozat Debrecenben, az Árpád téri templomban.
A szervezők szerint végül mintegy négyszázan voltak vendégei – nem egyszerre, de összességében – a templomi, de nem feltétlenül csak a vallással kapcsolatos eseményeknek azon szombaton 12 óra alatt, valamint több mint 600 ezer forint gyűlt össze rászoruló, 16 évnél fiatalabb gyerekeket nevelő családoknak – élelmiszert fognak venni belőle nekik.
A Debreciner az esti Orosz György-féle stand upon és az utána következő, éjszakába nyúló „Szólj be a papnak!” vitaesten vett részt, ezeket a programokat ha nem is teltházas templom, de a kései időponthoz képest viszonylag nagy érdeklődés kísérte. S aki ott volt, láthatóan jól szórakozott, illetve amikor lehetett, kérdéseket intézett az egyházi személyekhez, Veres János református llelkipásztorhoz, valamint a római katolikus Antal Andráshoz, Csépa község plébániavezető lelkipásztorához – moderátorként Berecz Péter presbiter terelte a beszélgetést.
Nem felejtette el honnan érkezett
Merész vállalkozás volt még éjszaka, majd hajnalban is a templomba várni bárkit is, de Tóth Zsé Ferenc, a Tündérkör Alapítvány vezetője szerint „formabontók akartunk lenni, emellett kell egy első alkalom, hogy legyen egy még jobb második!” S mivel sikeresnek ítélték meg ezt az elsőt, vélhetően lesz még virrasztással, adománygyűjtéssel egybekötött programsorozat a jövőben is Debrecenben. A Tündérkör immár hatodik éve működik, segíti a rászorulókat. „Egyik nagy sikerünk a debreceni Tündérfutás, ahol tavaly már harmadik alkalommal rajtoltak el szép számmal: 2700 feletti indulót regisztráltak és 1,2 millió forint gyűlt össze. Ezt a Dr. Kettesy Aladár Általános Iskolai Intézményegység Látássérültek Iskolájának (új nevén, az összevonások után: Hajdú-Bihar Megyei Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium) adtuk 100 százalékban, amit ők végül az aula felújítására fordítottak. Őket egyébként is segítjük rendszeresen adományainkkal, nem titok, azért is, hiszen én magam is ott nevelkedtem” – tudtuk meg Tóth Zsé Ferenctől.
Emellett 2019-ben már összehoztak – a DKV felkérésére – egy úgynevezett Légfutit, ahol a tisztább levegőre, a környezetvédelemre hívták fel a figyelmet, és szintén a segítségnyújtás volt a fő. Itt sem volt nevezési díj, ám adományokat elfogadtak (ez esetben tartós élelmiszer formájában). A jövőben is az autómentes világnapon várható Debrecenben a Légfuti, vagyis folytatják ezt is.
Erdő Péter bíboros sokakat megosztó kijelentése is szóba került
Berecz Péter, az Árpád téri templom presbitere volt az egyik ötletgazdája a 2017-ben Debrecenből indult, azóta több más magyar városban (Miskolc, Budapest, Szekszárd, Kecskemét, Szombathely…) is megrendezett „Szól be a papnak!” vitaesteknek, amiket direkt kivittek a templomok falai közül például kocsmákba, fesztiválokra, utcai rendezvényekre. A cél, mint mondta: „az érdeklődők ismerjék meg a keresztény üzenetet, Jézus Krisztust. Az az elv vezetett minket, hogy miért az akváriumban halásszunk, ha ott van az óceán is. Ez a missziónk.”
Kérdeztük, milyen negatív vagy kimondottan előremutató tapasztalataik voltak a viták során. „Az élő alkalmakkor gyakorlatilag semmilyen negatív reakcióval nem találkoztunk, ám a Facebook-oldalunkon persze voltak ilyenek. Ám mivel mi vállaljuk, hogy ha kell, a kemény kérdésekbe keményen beleállunk, nem töröltük ezeket sem. Ellenben akadtak olyanok, akik a vitaest után feltűntek a templomban is.” A kifejezetten új helyszíneket kereső „Szólj be a papnak!” nemrég táborba vitte azokat, akik egy „hit és tudomány” témakörben szervezett vitasorozaton részt vettek, ott nemcsak egyházi személyek, de természettudósok is jelen voltak. Ezt is folytatni szeretnék majd.
A február 22-i „Szólj be a papnak!” most kivételesen templomi esemény volt, ahol többen is kérdeztek Antal Andrástól és Veres Jánostól különböző témákban. Az egyik kérdés arról szólt – az egyház és a szegénység kapcsán -, hogy a történelem során az egyház többször elfordult a szegényektől, nemrég Erdő Péter úgy nyilatkozott, hogy az egyház nem jótékonysági szervezet. Szóval „van ilyen gyakorlati segélyező feladata az egyháznak, vagy csak a lelkisegély?”
A kérdés és a válaszok teljes egészükben itt láthatók, hallhatók:
Templomi nevetés
A humorszekció Ruha Tomival, a Humortechnikum felfedezettjével, valamint a hajdúnánási szülöttként szintén hazai pályán mozgó régi motoros Orosz Györggyel jelentkezett szombaton, nagy mosolyt csalva a padsorokban ülők arcára. Utóbbi elmondta, lépett már fel templomban, ahol – úgy véli – más az ingerküszöb, olykor sokkal finomabb dolgokon is nevet a közönség, ugyanakkor egyes poénokat az ajtón kívül hagy ilyenkor. (A korábban több debreceni médiumnál is dolgozó, rádiósként is ismert Orosz Györggyel hosszabb interjú is készült, ezt egy következő alkalommal osztjuk meg a Debreciner olvasóival.)
A segítő szándékú, a vendégeket forró teával, szendvicsekkel, pogácsával váró rendezvény már a templom küszöbén kilépve is bennmaradónak tűnt számomra, pedig odabent valóban jó volt lenni. Nagykapu becsuk, Debrecen hideg éjszakai lehelete fogad, míg odabent éppen a fogyatékkal élő gyerekekről és családjaikról folyt az eszmecsere – voltak még jó páran, akik kitartottak éjfélt követően is. Az üzenet azonban remélhetőleg kijut a falakon kívülre, és nemcsak beszólni lehet a papnak majd mindenfelé az országban, de teret nyer a segítő szándék, az elesettekkel való foglalkozás, s az, hogy ne gyalogoljon át egy teljes társadalom azokon, akik nehezen emelkednek fel a föld színéről!