Mottó: Nincs fekete és nincs fehér ott, ahol a fegyverek szava szól.

Kedves Olvasóim!

Itt van ez a kitörés-mizéria, éppen ma. Mit tudnak róla? Azt, hogy egy csomó furcsa kinézetű ember felvesz mindenféle náci egyenruhához hasonló cuccost, vaskereszteket, amihez ugye közük nincs, mert azért a II. világháborúban igencsak tenni kellett, hogy azt valaki megkapja. Hogy jót vagy rosszat, az most mindegy is. Szóval az utókor emlékezik nagyapura, akik náci volt, nyilas volt, magyar volt vagy német volt. Egyesek szerint jöttek a szovjetek felszabadítani, mások szerint meg éppen nem ez volt a céljuk. „Régi hibája ez a fajtánknak, felejtünk, ahol emlékezni kellene, emlékezünk, ahol felejteni kellene!” (Orbán Viktor – 2007.10.23.) Ott épp a szovjet felszabadítás hamis mítoszáról esett szó. Jó kis történelmi feladvány ez a mai embernek, 75 év távlatából.

Csak halkan megjegyzem: ha nem az egyenruhát és a benne lévő embereket nézzük (akik között olyanok is lehettek, akik katonaként egy árva mukkot nem szólhattak a parancs ellen), hanem magát a tettet, nem volt semmi. Bárki, bármit gondoljon róluk. Egyeseknek a sarokba szorított patkány, másoknak a hős katona mítosza, nekem pedig Gipsz Jakab33 magyar honvéd jut az eszembe, aki ott állt: egyik oldalról a németek szorították, másik oldalon az oroszok, és akkor éhesen, néhány lőszerrel teljesítsen egy mission possible-t. A kiskatonák jutnak az eszembe, akik senkire se lőttek addig, és az az érzés, amikor már nincs se cél, se család, se hideg, se semmi, csak az üresség, a fülzúgás, a parancs: és egy őrült harc, amiben 1-2 százalék az esélye.

Mostanában néztem meg néhány filmet Horthy Miklósról. Elvileg a teljhatalommal felruházott követei Faragó Gábor, Szentiványi Domonkos, Teleki Géza össze is hozta a fegyverszünetet (1944. október 11-én), de végül néhány szó megváltoztatásával 1944. október 15-én a rádióban beolvasott meghamisított Horthy proklamáció jövőbenivé tette azt. Nem mindegy, hogy „fegyverszünetet kötöttünk” vagy „fegyverszünetet fogunk kötni”! Jóakarók már akkor is voltak szép számmal. Lett nagy káosz belőle. A katonai átállás összeomlott. Nem lettünk az oroszok fegyverbarátai, no! Ez ugyan kiugrási és nem kitörési kísérlet volt, de ez se nem sikerült. Most sem tudom ezt az embert jól elhelyezni a történelmi palettámon. Hogy miért írok róla? Mert ugye, ha nem álltunk át katonailag, az oroszok meg csak jöttek és jöttek, akkor 1945 februárjában nem igazán voltak haverok, hiszen Budapest ostroma zajlott éppen, ők voltak az ellenség.

Még a filmről egy szó. Az is nagyon megosztó. Most pedig jön egy sejtés (az enyém): a sok közös vonás, a hasonló politikai szituációk, a hasonló politikusi jellemek a hárommillió koldus országa, a mostani mélyszegények magárahagyatottsága, a gazdasági konszolidáció, ami nem mindenkinek jó (de nemzetközi szinten elismerést hoz), a történelemkönyvekbe való beleírás, ,egyes történelmivé vált hírhedt személyiségek belekerülése, az a fajta nacionalizmus, ami akkor is az elit sajátja volt, és most is: az valamiféle Horthy-hatás. Azt érzem, hogy másolják őt, őrá és klientúrájára akarnak hasonlítani. Azt érzem, hogy most is feláldozható lenne 130 ezer ember könnyedén. Ebből a szempontból azt mondom, nem szabad folytatni, és hagyni se lenne szabad. Nem csak elkezdeni, tudni kell abbahagyni is!

Ha van idejük, nézzék meg ezt a kétrészes filmet! Nagyon vegyes érzelmeim voltak végig.
Horthy, a kormányzó – 1. rész, Horthy, a kormányzó – 2. rész.

Amikor ezt a jegyzetet írom és próbálok forrásokat keresni, rátalálok Gulyás Márton filmjére is. Őszinte leszek, ki nem állom ezt a hiperaktív fickót, de a tehetségét elismerem. A filmje nézése közben többször felhördülök: Te kurafi! Már megint túl messzire mentél, de a nézőpontodat értem, és hozzátettél ahhoz, amit én gondoltam a fenti kétrészes film elemzése közben. Megerősítettél abban, hogy valami, ami politika, nem jó irányban halad.
Érdemes őt is megnézni! Ki volt Horthy Miklós (Slejm, 2017.)

Na, térjünk most már vissza a holnapi megosztó ünneplés tárgyára, az 1945. február havi történésekre!

A korabeli hírekről itt olvashatnak: Budapest ostroma a sajtóban

Ha beírják a február dátumokat, napi rendezésű híreket találnak ebből az időszakból.

1945. február 11-i tudósítások

A Kisgellérthegy és a Vár között nagy harcok vannak

Berlin, február 10. – Budapest hős védőőrségének megint nagyon kemény harcokat kellett megvívnia. Súlyos tüzérségi és gránátvető előkészítés után a bolsevisták újból támadtak nyugat és délnyugat felől. Minden talpalatnyi földért küzdve a Déli pályaudvar közepéig nyomultak elő a bolsevista csapatok. A Kis-Gellérthegy körül, valamint a Kis-Gellérthegy és a Vár között elkeseredett harcok tombolnak. (Győri Nemzeti Hírlap, 1945. február 11., 1. oldal)

Keleten és Nyugaton erősödik a szövetséges hadak nyomása

Budapesten folytatódott a Budán bekerített az ellenséges helyőrség megsemmisítése. A harcok folyamán a szovjet csapatok elfoglaltak 15 háztömböt. Február 8-án Budán 900 ellenséges katonát és tisztet fogak el. (Szabadság, 1945 február 11., 1 oldal)

A budai harcok – L. Ivanov kapitány írja a „Szurovszki Natyiszk” című orosz frontújságban

Az ellenség helyzete Budán napról napra, mondhatni óráról órára válságosabb. (…) Következő éjjel az ellenséges repülőgépek a Budán körülzárt ellenséges haderő elfoglalta terület északi részén huszonhat ejtőernyőt dobtak le teherrakománnyal, amelyek tekintélyes része csapataink kezére került. Ezek között a rakományok között volt egy vaskeresztekkel megtöltött láda is. Hitler utolsó ajándéka azonban nem jutott el a körülzárt helyőrséghez, mert a német szállító repülőgép tévedésből a szovjetállások felett dobta le. (Szabadság, 1945 február 11., 1-2. oldal)

1945. február 12 a nap eseményei

E nap este 8-kor megindult a Széll Kálmán tér felől a kitörési kísérlet. Az első hullámba a 13. páncéloshadosztály és a 8. SS-lovashadosztály, a második hullámba a 22. SS-lovashadosztály és magyar csapatok, az utolsó hullámba pedig a járóképes sebesültek és a trén tartozott. A kitörőket páncélosok is támogatták. A kitörés a Széll Kálmán téren lévő Postapalota ellen intézett támadással indult, mely nem vezetett teljes sikerre, a teljes épületet nem sikerült elfoglalni. A kitörők első hulláma ugyan nagy veszteségek árán, de áttörte a szovjet vonalakat és a Szilágyi Erzsébet fasoron tovább nyomult nyugat felé egészen a Budakeszi út Hidegkúti út elágazásáig. Itt azonban a szovjet csapatok következő vonala felfogta a támadókat. A német-magyar parancsnokság az Ördög-árok csatornáján próbált kijutni, de a felszínre érve fogságba esetek. A főirányba kitörő csapatok nem jutottak ki, ugyanakkor a mellékirányok felé (Hármashatár-hegy és Kis-Sváb-hegy) próbálkozó csapatok sikeresen kijutottak Budapestről. A Budapestről kijutott több ezer német és magyar katona kis csoportokra szakadva próbálta elérni a saját vonalakat. A kitörők többsége elesett vagy fogságba került, alig 700 fő érte el a saját állásokat a következő időszakban.

(Most akkor február 11-én este 8 vagy február 12-én este 8? Ej, ez az internet! Maradjunk annyiban, hogy február 11-én 20 órakor kezdődött az a bizonyos Várból való kitörés.)

A jelen

A rendőrség a gyülekezési törvény 14. paragrafusára hivatkozva a 2020. február 8-án 13 és 17 óra közötti időpontra bejelentett Budapest I. ker. Kapisztrán téri gyűlést betiltotta, megtartását nem engedélyezte. Rájöttek ugyanis, hogy a 2019-ben betiltott „becsület napja” rendezvényt akarják újra megtartani az akkor is tiltott helyszínen. A kegyeleti célú megemlékezés mögött más szándék húzódik.

Higgyék el, érdemes elolvasni a 01000-160/64-4/2020.rendb. számú határozatot!

Aztán a média szét-szana kutyul mindent! Kiderül, hogy három helyszínre is gyűlést jelentettek be, abból a városmajorinál a Fővárosi Törvényszék talán a rendőrség jogi hivatkozásával nem értett egyet, de… és most találjuk ki, hogy mi lesz holnap! Szerintem a túra mehet, a Városmajornál pedig gondok lesznek.

Idézek a hvg cikkéből (amitől hülyét lehet kapni): Az nem egyértelmű, hogy ezek után megtarthatják-e a rendezvényt. A bíróság azt írta, hogy az ítélet „nem jelenti a bejelentett rendezvény engedélyezését”, amikor pedig a Népszava azt kérte, hogy értelmezzék az ítéletet, azt tették még hozzá: arról, hogy a rendőrség „hogyan kíván eljárni a Fővárosi Törvényszék ítéletét követően, a törvényszék nem tud tájékoztatást adni”.

A bírósági határozatot a birosag.hu oldalon én nem találtam, jogászkodni úgy meg nem akarok! Szóval nem csak át kéne venni a híreket egymástól, hanem valami kis munkát is vinni bele! Olvassák csak! Eltörölte a bíróság a Becsület Napját rendőrségi tiltását (hvg.hu, 2020. február 4.)
Mégis megtarthatják a Városmajorban a Becsület Napját (index, 2020. február 4.)

Ami dühít: olvasom a közösségi médiában megjelenő posztokat. A kvázi jogbizonytalanság miatt egyre dühösebbek az emberek!

Azt mondják, ott van az 1947-es Párizsi békeszerződés 4. cikke: Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.

Ott van a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 14.§-a: (A nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek áldozatai emlékének védelme) A gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását akkor is megtiltja, ha a) a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, ami a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és b) a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, és ezáltal a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására.

Akkor mi a túrót kell annyit gondolkodni, hogy szélsőséges, nemzetiszocialista érzelmű, fajvédő, rasszista elemek NE flangásszanak se a Várban, se a környékén, se Budapesten, de még Magyarországon se!

Annak tükrében, amit összességében olvashatnak a jegyzetemben, itt már minden lehetséges!

Amitől tartok: nagyon sok antifasiszta érzelmű ember fog összegyűlni ma a Vár környékén. Még a romák is dühösebbek a megszokottnál. Az Országos Roma Önkormányzat tagjai is nemtetszésüket fejezték ki. Várhatók szervezett csoportok megjelenései pro- és kontra. Van egy olyan érzésem, hogy nagy szükség lesz a rendőrségre, de még nagyobb szüksége lenne arra, hogy ne a sok propagandával tömjék az emberek fejét, hanem rendeznék inkább ezt a témát a jelenkorra kihegyezve! Arra pedig a politikai képes! Hogy én mit gondolok, az pedig vajmi keveset számít…

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!