A megelőzés legfontosabb eleme a képzés lenne, s nem a törvények csavargatása, módosítgatása.
Ha vér folyik, már késő… – A családon belüli erőszakról beszélgettek Debrecenben

Koppányi Szabolcs
Bár még manapság is hetente egy nő hal meg Magyarországon erőszak következtében, nem tűnik úgy, hogy a szakminisztérium a probléma lényegét fogná meg a feltételes szabadlábra helyezés tervezett szigorításával. Ezzel inkább azt fogja elérni, hogy azok a nők szenvednek majd még többet, akik a családon belüli bántalmazás miatt végül önbíráskodással vetnek annak véget, s ezért jogerősen elítélik őket. Ahogyan az ezt elszenvedő gyerekek, nők (ritkán férfiak) sem kerülnek nagyobb biztonságba ettől az intézkedéstől – vallja a megkérdezett jogász és a gender szakértő, akik azt is elmondták, mit lehetne tenni, ami valódi segítségnek számítana. Nagy probléma még a jelen Magyarországán, hogy a szakértő civil szervezetek nehéz helyzetben vannak 2010 óta, hiszen azzal a boszorkányüldözéssel, amelyet az Orbán-rendszer folytat ellenük, azt mindenképp elérték, hogy nehezen tudnak például segítő feladataikra koncentrálni, holott sok esetben az ő tevékenységük nélkülözhetetlen volna.
Többek között erről volt szó Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban egy február 4-ei beszélgetés során, amelyet az Amnesty International Magyarország, azon belül a Freedom Club szervezett „Ha vér folyik, már késő” címmel. Könnyü Hella, a Freedom Club Magyarország debreceni szervezetének tagja vezette a diskurzust, két vendége: Spronz Júlia a Patent Egyesület alapítója, vezetője, jogásza folyamatosan látja el a nőket és a gyerekeket érő erőszak áldozatainak jogi képviseletét magyar és nemzetközi fórumokon; Kovács Edina debreceni feminista aktivista, drámapedagógus és tréner, korábban a Nők a Médiában Egyesület elnöke, valamint 2006-2010 között az akkori Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyik gender szakértői csoportjának tagja volt. Ők mondták el véleményüket.

Koppányi Szabolcs
Szóba került, hogy az isztambuli egyezményt, ami éppen a családon belüli erőszak ellen irányuló, a prevenciót előtérbe helyező, több tucat ország által támogatott kontraktus nem tartja elég hatékonynak Varga Judit igazságügyi miniszter, s inkább bízik a magyar jogrendszerben, amely szerinte jól meg tudja védeni a nőket, gyerekeket. Az isztambuli egyezményt egyébként bár annak idején 2014-ben Magyarország aláírta, de azóta sem ratifikálta, vagyis az Országgyűlés által nem hagyta jóvá – tehát nem lépett életbe nálunk. Pedig ha megtenné, az esetben az Európa Tanács ellenőrizhetné az egyezségben foglaltak megvalósítását, így azonban nem.
Ne súlyos testi sértés általi halál, hanem emberölés legyen a jogi besorolás!
A felvetett témák kifejtése során főként ezekről esett szó: a mások által bántalmazott, kihasznált áldozatokat segíteni kell, de nem szabad belemászni az életükbe – vallják a szakemberek –, s rájuk erőltetni mások döntését, még ha jó szándékkal is történik, hiszen akkor nem saját döntése lesz az, ha változtat helyzetén. Ám ha bárki erőszakra utaló jelet vesz észre a környezetében, azonnal cselekedni kell, s értesíteni a megfelelő szervezetet, vagy akár csak határozottan közbelépni, hisz az életet menthet!

Koppányi Szabolcs
Emellett jó volna, ha az ilyen ügyekkel foglalkozó jogászok, valamint a végrehajtó szervek munkatársai, például a rendőrök összetett, célzott képzésben részesülnének, hogy a jelenleginél sokkal hatékonyabban szűrjék ki az agresszióra hajlamos embereket, s ne hozzanak később akár tragédiát elősegítő döntéseket. Gondolva itt arra, amikor „nem kellően felkészült bírák kötelezővé teszik a gyerek láthatását egy olyan szülő számára, aki nem ritkán manipulatív módon téveszti meg a bíróságot is akár egy elhelyezési per során. Vagy amikor a rendőrök nem kellő eréllyel lépnek fel egy-egy kihívás alkalmával, mondván, nem olyan komoly az…” – mondta Spronz Júlia jogász. Nagyon fontos lenne az is, hogy ne sértettként, hanem áldozatként kezeljék az ilyen esetekben az agresszió elszenvedőit – ez hatalmas különbség. A jogász emlékeztetett arra például, hogy a „lúgos orvos” által brutálisan megsebzett (megcsonkított) Renner Erika vagy nemrég Orosz Bernadett – akit majdnem agyonvert a partnere – esetében nem mondták ki, hogy emberölési kísérlet történt. Csak súlyos testi sértés ügyében nyomozott a hatóság.
Képzésfejlesztést, ne alibi intézkedéseket!
Mindezek azért is kerültek most előtérbe, mert Varga Judit miniszter a minapi videójában ígért zéró toleranciát a családon belüli erőszak elkövetőinek (kiváltó ok a győri gyerekgyilkosság volt). S a politikus szeretné, ha szigorítanák például a feltételes szabadlábra helyezés szabályait, akárcsak az életellenes bűncselekmények ítélkezési gyakorlatát, valamint a szülői felügyelet és a kapcsolattartás joggyakorlatának felülvizsgálatát. Csakhogy van, aki szerint ez látszatintézkedés, és nem a fő problémát oldaná meg.

Koppányi Szabolcs
A Debreciner kérdésére válaszolva Spronz Júlia arról beszélt, ő az elmúlt 25 évre visszamenőleg lát rá igazán a téma adataira, s ez alatt a családon belüli erőszak áldozatainak száma nem nagyon változott. Nem nőtt jelentősen, de nem is érzékelhető csökkenés. Márpedig a stagnálás nem pozitív eredmény. Kovács Edina szerint Magyarország uniós csatlakozása, tehát 2004 óta érzékelhető az, hogy több szó esik erről a témáról a közéletben, ezért még többnek is tűnik az esetek száma, mint régebben, hiszen nagyobb a nyilvánosság ereje azóta.
Sok esetben egyébként maga az áldozat is csak évek múltán jön rá arra, hogy ami korábban vele történt, az családon belüli erőszaknak minősül. Éppen ezért is nehéz konkretizálni minden esetet. Emellett az is szembetűnő – hallhattuk az előadásokban –, hogy az áldozatra mutogatás még mindig jellemzi társadalmunkat, ez viszont visszatartja az áldozatokat attól, hogy feljelentést tegyenek. Sőt nem ritkán végül őket, viselkedésüket hozzák ki hibásnak egy-egy kialakult helyzetért – tévesen. Ezen a gyakorlaton is változtatni kell!
Spronz Júlia szerint „képzés, képzés, képzés…” A prevenció legfontosabb eleme ez volna, s nem a törvények csavargatása, módosítgatása. Sokszor ugyanis az erőszakos esetekben eljáró hivatalos személyek sincsenek tisztában azzal, miként kell kezelni az embereket, az ügyeket – mondta a jogász. Olyan alapvető hiányosságokat is felemlegettek az előadók, mint például annak biztosítása, hogy ha per lesz az erőszakos cselekmény vége, akkor az áldozatnak ne az agresszióval vádolt személy előtt fél méterrel állva kelljen tanúvallomást tennie, vagy biztosítsák számára – amennyiben még együtt laknak – azt, hogy külön mehessenek a tárgyalásra, illetve legyen mód arra, hogy külön várakozzanak. Apró dolgoknak tűnnek ezek, de rengeteget számítanak, véli Spronz Júlia.

Koppányi Szabolcs
A gyerek felvilágosítása megelőzésnek sem utolsó
Spronz Júlia kitért arra is, hogy bár sokakat meglephet, a gyerekek nemiséggel, szexuális tevékenységgel kapcsolatos felvilágosítása kiemelten lényeges része lehet a családon belüli erőszak megelőzésének. Minél előbb megértetik a gyerekekkel azt, hogy mi a különbség a nő és a férfi között, s tudatosítják bennük, hogy mit tehetnek meg magukkal és másokkal, illetve mit engedhetnek meg másoknak, hogy velük tegyenek, annál előbb válnak tudatosabbá, s érzékelhetik, ha olyan dolog történik velük, ami már zaklatás vagy bántalmazás. A jogász arra a kérdésre, hogy mégis milyen idős korban érdemes ezt elkezdeni a gyerekeknél, azt válaszolta: „gyakorlatilag 0 évesen, már az anya hasában…”
Az említett isztambuli egyezmény kapcsán megtudtuk azt is, hogy az nem csak egy szegmensre koncentrál. Így az ebben résztvevő országok a megelőzést, az áldozatok védelmét, az elkövetők felelősségre vonását és a speciális szakpolitika kialakítását egyaránt feladatuknak tekintenék. A magyar kormány mostani, Spronz Júlia szerint csak a feltételesen szabadlábra helyezés megszigorítását prioritásba helyező tervezetétől nem vár érdemleges változást a nőket, gyerekeket érő otthoni bántalmazás tekintetében.

Koppányi Szabolcs
Ahogyan az is a haladást gátolja szerinte, hogy „a patriarchális társadalom jellemzője Magyarországon: a családon belüli erőszak magánügy. Pedig nagyon nem!” Ráadásul ez nemcsak fizikai erőszakban nyilvánulhat meg, hanem úgynevezett kapcsolati erőszakban, illetve azon belül a gazdasági erőszakban, amikor teljes felügyelet alatt áll az elszenvedő fél, és bár közös a háztartás, de semmilyen anyagi döntést nem hozhat még a legkisebb szinten sem. Az erőszak legsúlyosabb formája az, ha fizikailag bántalmaznak valakit, de a komoly függőség mástól, a saját akarat elnyomása más által ugyanide tartozik. Ismerjük fel idejében, s ne féljünk, tegyünk ellene!
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!