Tar Sándor A lehetőség című szociográfiája alapján készült hangjáték részleteit mutatták be Debrecenben, a Déri Múzeumban január 24-én Szűcs Nelli és Trill Zsolt színművészek előadásában népes közönség előtt. A hangjáték élőben elhangzó részleteit keretezte egy beszélgetés – amibe a nézők is bekapcsolódtak a végén néhány kérdés vagy megjegyzés erejéig – a 15 éve, 2005. január 30-án meghalt debreceni íróról, műveiről. A beszélgetésben – a színészek mellett – részt vett Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, a hanganyag szerkesztője és Valastyán Tamás, a Debreceni Egyetem BTK Filozófia Intézet tanszékvezetője.

Legelőbb Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere mondott köszöntőt. Megemlítette, hogy több évtizede nem olvasott Tart, de most éppen „A mi utcánk”-at bújja. Ez, mint elmondta, áthallásos volt számára, mivel hosszabb távollét után tért vissza Debrecenbe, ahol ő is ezeket a mi utcáinkat járja ismét. Tar Sándor nagyságáról, a magyar kultúrában elfoglalt jelentős helyéről is beszélt az alpolgármester. „Tar a mondat végén a pont, amelyik nem hagy minket nyugton, de lezár valamit. Nem hivalkodik, egyszerűen csak ott van, akárcsak az életműve” – tette hozzá a politikus. Puskás István Tar műveiből kiindulva úgy véli, az író „üzenete, hogy ne mismásoljunk el ügyeket.”

Mi Tar titka? Közhelyes felvetésnek tűnik, mégis próbáltak választ adni-kapni erre a beszélgetés során. Elhangzott például, hogy „érzed a szagokat” miközben olvasod, vagy „gyengébb formában is átlép egy szintbéli küszöböt”, illetve „egyértelmű: ő nagyon szereti az embereket”, hiszen csak az tud így, ilyen nyersen-őszintén írni róluk, aki szereti őket. Trill Zsolt hozzátette: „Tart olvasva rájövünk, mi is kisemberek, periférián kívüli emberek vagyunk”. Ezzel együtt, ami igazán vonzóvá teszi az írót, hogy – Lakner Lajos szerint – „az embereknek egy dologra van szüksége: irgalomra. S ez Tarban megvolt.”

Kitértek arra is, hogy a novella nehéz műfaj, és Esterházy Péter is a kevés (szerinte mindössze két) igazi novellaíró közé sorolta Tart. A jövőben pedig – hallhattuk –, remélik, hogy egyre több művét filmesítik meg, hiszen „erre termett, Tar maga a film”. A hangjáték is rámutatott, hogy a debreceni író valóban színpadra vagy akár filmvászonra való műveket írt, hiszen leköti az embereket, reagálnak rá, érdekli őket 2020-ban is.

Az est végén azzal búcsúzott el a közönségtől Valastyán Tamás, hogy „Viszontlátásra, találkozunk a Tar Sándor-könyvekben!”

(Tar Sándor művéből pályázati segítséggel készült hangjáték a Déri Múzeum kiadványaként. A CD-ROM-on Bezerédi Zoltán, Elek Ferenc, Epres Attila, Gubík Ági, Kovács Lehel, Kristán Attila, Orosz Ákos, Szatory Dávid, Szűcs Nelli és Trill Zsolt előadásában szólalnak meg az író gondolatai.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!