Levélírómaraton és kísérő programjai zajlottak Debrecenben a december 10-i Emberi Jogok Világnapjához kapcsolódóan.

Van kendő vagy nincs kendő a fején, s ezért börtön járhat egy nőnek? Bárkit csak úgy el lehet tüntetni a kínai nagy fal mögött származása miatt? Milyen az, ha életet mentesz, mégis kémként lecsuknak Görögországban? Lehet-e szava fiatal kanadai őslakosoknak, ha tudatosan mérgezi őket egy gyár évek óta, de nem tesznek ellene semmit a hatóságok?

Mindez messze van, minek foglalkozunk vele? Talán nem is oly távoli, mint hinnénk, és nem árt kicsit kitekinteni a kerítésen kívülre is.. Sőt akár fel is emelhetjük a hangunkat az emberi jogok sárba tiprása ellen. Ez történt most is.

A Freedom Club Magyarország levélírómaraton elnevezésű eseményén jártunk. Ennek során olyan személyek és ügyeik mellett fejezik ki szolidaritásukat a világon mindenfelé, így Magyarországon is, illetve igyekeznek nyomást gyakorolni egy adott kormányra vagy szervezetre, amikor valakit, aki mások jogaiért áll ki, politikai okokból ér megkülönböztetés, bántalmazás, sőt bebörtönözik, esetleg meghal az ellene folyó eljárás következtében. Ez a fajta társadalmi összefogás és nyomásgyakorlás sokszor ért már el eredményt. S ebben bíznak most is.

Az egész délutánt felölelő programban többen ragadtak tollat Debrecenben, a Baross utca 16. alatt, és 4 ember ügyét karolták fel leveleik révén.

Lássuk röviden, ki az a négy személy, illetve mi az a négy ügy, amelyre fel akarják most hívni a figyelmet!

– Kanadai fiatalok egy környezetkárosító cég ellen küzdenek évek óta, amely őslakosokat mérgez higannyal. A levélírók szándéka elérni, hogy Grassy Narrows városka egészséges környezete visszaálljon, az ott élők jövője biztosított legyen.

– Egy görögországi eset: két önkéntes fiatalt börtönbe zártak 100 napra (azóta már elengedték őket, de a vádak állnak ellenük), akik szervezett keretek között menekültek életét mentették, ám ellenük mégis kémkedés és embercsempészet volt a vád. Itt a levélírók felszólítják Görögországot, hogy ejtsenek minden vádat a két fiatal ellen.

– Kínai eset: egy házaspár, akik ujgurok, kerültek veszélybe Egyiptomban, ahova egyetemre jártak. Az apát egyszerűen elszakították várandós feleségétől (konkrétan egyszer csak eltűnt, se híre, se hamva), aki ezután egyedül kényszerült megszülnie a kicsit. Mindez a rokonság feltételezése szerint Kína kormányának nyomására történt, amelyet az egyiptomiak felé kifejtett – s az ujgurok ellen irányult, nem az adott személy ellen. A férfi (apa és férj) azóta sem került elő, ennek már két éve. Ebben az esetben a levélírás célja, hogy felszólítsák Kínát, hogy azonnal engedje szabadon Yiliyasijiangot!

– A negyedik egy iráni színésznőről szól, aki fejkendő nélkül fehér virágot osztogatott odahaza.. Egy vonaton tette mindezt, tudatosan ellenszegülve hazája kötelező viseleti szokásainak. Eközben az utazóknak beszélt egy szerinte szebb jövőről, ami a nőknek jár. Ezután letartóztatták, és ki akarták csikarni belőle, hogy vallja be, külföldi ügynök, megbánta tettét. Végül 16 év börtönre ítélték, amiből 10 év biztosan letöltendő. Ez ellen is felszólaltak a „Write for rigths” levélírómaraton résztvevői – és még rengetegen a világon -, kérik, hogy Irán engedje szabadon nemcsak a nőt, de sok más nőt is, akiket hasonló „vétkek” miatt börtönöztek be.

Kísérőprogramként kreatív foglalkozás is zajlott a Baross utcán, két ismert helyi slammer (Birinyi Dominika és Nagy Rudolf) pedig előadásával tett hozzá az egészhez – természetesen ebben a témában.

Film a politikai korrektségről és annak ellenkezőjéről

Egy dokumentumfilmet is megnéztek a jelenlévők, amely az emberi kommunikáció sokszínűségéről szólt (angolul, de magyar felirattal), s arról, milyen módon lehet beszélni más emberekről, s ennek milyen hatásai lehetnek az adott személyre vagy egy nagyobb közösségre. Mindezt a politikai korrektség meghatározásán keresztül beszélték meg együtt a résztvevők, szintén két nyelven. Magyarul, angolul jutottak arra, hogy milyen vékony jégen jár az, aki ebben a témában okosat akar mondani. Számtalan példát hozott fel a film arra vonatkozóan, hogy különböző nemzetközileg ismert személyiségek, társadalmi véleményformálók miként tudnak mondjuk politikailag korrekt módon fogalmazni, s egyúttal mégis bántani, hátrányosan kezelni másokat. Ellenben az sem ritka, hogy egy hangzatos, sőt durva nyilvános beszéd, esetleg semmivel sem hátrányosan megkülönböztetőbb egy réteggel szemben, mint egy visszafogottabb, de üzenetét burkoltan is célba juttató felszólalás.

Szóba került az is, mit szabad, lehet és mit nem mondani a nyilvánosság előtt. Mi tartalmaz nyílt kockázatot, s mi nem? Egy előadó vagy konkrétan egy humorista mit engedhet meg magának? A filmbéli egyik felszólaló szerint nekik bármit szabad, ám utána vállalniuk kell szavaikért a felelősséget. Más szerint nekik is meg kellene fontolniuk mondandójukat.

Az elfogadás és a korrektség sok más témára is vonatkozik, legyen szó bármiféle egyedi emberi közösségekről vagy csak egyes személyekről. Mindenesetre az biztos, hogy a szándék a figyelő ember számára megmutatkozik. Ki az, akit le akarnak járatni tudatosan, s kit akarnak a kommunikáció eszközeivel is a magasba emelni – Magyarországon és külföldön egyaránt.