Mottó: Tudjuk mi, hogy mit jelent az a fogalom, hogy élet? Szerintem, nem. Ha valaki mégis tudná, az ne érezze magát sértve. Azt mi, tiszteljük.

Az élet egy „önfenntartó, darwini evolúcióra képes kémiai rendszer”- mondta ezt Carl Sagan 1994-ben, amikor a Földön kívüli élet kutatásának lehetséges irányairól értekezett. Magyarul: kb. egy kis DNS és egy kis RNS valamint ezek számszerű kémia keveredése, gének meg ilyenek… A hideg kiráz tőlük! …és lőn a klónbárány és még ki tudja micsoda azóta, amiről nem beszélnek – mondom én cseppet meghatódva a sok, nagy tudománytól.

A keresztény ember életfelfogása is kénytelen permanens lenni, amiben az istennek tetsző szellemi élet játszik nagyobb szerepet. Az istenhez vezető út, amit megtámogatunk erkölccsel és etikával, amit próbálunk a modern kori élethez igazítani, vagy fordítva: rálőcsöljük a 200 évvel ezelőtti dogmákat. Rendben van, nem ennyi, de kb. legyen ez a lényege, és isten bocsássa meg nekem, ha tévedtem, de elvileg mos is ő vezeti a kezem, amikor ezeket írom, nem?! Legalább nem ráncigálják, mint Ferenc pápa kezét a minap…

Fussunk messzire a darwinistáktól és a vallástól, mert ahhoz kéne egy könyvnyi adat és biz’a sokan el sem olvasnák a többszázoldalas értekezésemet (amit nem is lennék képes megírni), pláne nem itt. Nem igaz? Mindennek megvan a maga helye. Ez nem az.

A harmadik emberi jog: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” Puff neki! Nem is hinnék, milyen sokat mond ez az egy mondat! Ez képes és nemes egyszerűséggel túlhalad az élet fogalmán, amikor még az sincs igazán megmagyarázva.

Most meg az a gond, hogy ki az a személy?

Az az emberi lény, aki önállóan jogképes, azaz jogok és kötelezettségek alanyává válhat. A természetes személy pedig egy jogi műszó, amellyel az élő embert, a személyhez fűződő jogok természetes alanyát jelölik, szemben a jogi személlyel. Jobban ebbe se menjünk bele, mert elég nehéz levetíteni egy csecsemőre, de fogadjuk el, hogy neki is vannak igazán komoly jogai, még ha kötelezettséget egyet sem tudnék hirtelen felsorolni, tehát az „és” helyett az „és/vagy” meghatározás pontosabb lenne. Szóval: a személy az az élő ember, aki már akkor is élőnek számít egy idő eltelte után, amikor még az édesanyja hasában fejlődik (ha ott fejlődik) egészen addig, amíg a halottvizsgáló ember meg nem állapítja, hogy már nem él, és nagyjából meghatározza azt is, hogy mióta nem él. Kezdenek már idegösszeroppanást kapni?

Egyszerűsítsünk!

Az élő embernek joga van az élethez, azt senki nem veheti el tőle. Azaz igen, mert némely helyen elveszik. Ott, ahol él a halálbüntetés, mint társadalmilag elfogadott büntetési nem, illetőleg ott, ahol az eutanázia megengedett. A kegyes halál, amikor is valakik, akik erre felhatalmazottak, együtt eldöntik, hogy az érintett emberi lény méltósága már több jelentőséggel bírhat számára, mint az a bizonyos állapot, amibe került. Higgyék el nekem, hogy nem nézek nagyon utána dolgoknak, mert azt akarom, hogy egy vitára gerjesztő irat legyen az írásom, nem pedig lexikon.

Most jutottunk el arra pontra, amiről tulajdonképpen értekezni akarok a magam egyszerű módján: az életről, mint emberi jogról, de főképpen az élet minőségéről, mint emberi állapotról.

Az élet egy folyamatos állapot, aminek van kezdete és vége, de azt, hogy hogyan éltük le az életünket, tulajdonképpen két dolog határozza meg: elvégeztük-e azt, amit akartunk, és az, hogy az emberek emlékeiben hogyan maradunk meg. Ha az embernek az embertől kell védeni az emberi életet, ott komoly gondok vannak! Nem háborúra születtünk és nem arra, hogy egymást irtsuk! …és ennek az ellenkezőjét bizonyítjuk nap, mint nap. Lesújtó. Az embernek felelősséggel kéne lennie a saját tettei iránt, és ami sokkal fontosabb, felelősséget kéne éreznie minden ember iránt, ha már az egyenlő méltóságról és testvéri szellemben való viselkedésről értekezik az első emberi jog. KÁOSZ!

Tudják mik azok az emberi jogok? Nem valami elvi bigyók. Csak úgy kéne elfogadni, mint az egyes emberek valláshoz való jogát (bár ott is igen komoly problémák vannak mindig).
Adok én egy definíciót, oké?!

Szóval képzeljük el úgy a harminc emberi jogot, mint egy kerékpár kerekének a ráfját, amiből 30 küllő tart a kerékagy felé. Ezek a küllők egy-egy emberi jogot szimbolizálnak. Középen pedig összefutnak a kerékagyba. A ráf az emberiség nagy családja. De mi a kerékagy? Egy szó! Összesen egy szó: FELELŐSSÉG! Nem azért, amit én csinálok, hanem felelősség a többi embertársam iránt csak azért, mert ők is emberek, mint én.

A kép egy roma gyerekeknek készült előadáshoz volt prezentáció. És tudják miért? Mert nálunk a kék ég és a zöld fű a természethez való kapcsolatunkat jelöli, a kerékmotívum (ahol a cigányságot a ráf, az egyes embereket a küllők, az összetartozást pedig a kerékagy jelenti) hasonló gondolatmenet alapján jöhetett létre, mint az emberiségre kiterjesztett felelősségváltozat.

Ebben az összefüggésben értelmezve az ember élethez való jogát, talán kikerekedik a gondolat, hogy nem elég „nem elvenni” mások életét, hanem felelősséggel bírván egymás iránt, testvéri szellemben kéne egymással bánnunk, hogy rövid földi létünkben minden ember legalább törekedhessen a boldogság elérésére. Annak kéne lenni a legfőbb feladatunknak, hogy esélyt teremtsünk arra mindenkinek, hogy a boldog pillanatok összessége több legyen, mint a bánaté, a sorstalanságé, a kiszolgáltatottságé! Nem lehet, hogy ezért találtuk ki magunknak a társadalmi rendet és az államot? …és most elgondolkodhatunk azon, hogy hogyan bánunk a hajléktalanokkal, az elesettekkel, a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel egy keresztény országban!

A harmadik emberi jog: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.” A fentiek tükrében milyen ország a miénk, ahol élünk, tessék mondani?

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!