Bajban a rendőrség? Csak szubjektív a biztonságérzet?

Létszámhiány, túlterheltség, látszatintézkedések, felülről diktált eredményességi statisztikák, a megbecsülés hiánya, kisiklott életek. Egyrészről. Sikermutatók, erőt sugárzó nyilatkozatok, egyre javuló eredményesség. Másrészről.

A civil lakosság védelmére és szolgálatára felesküdött rendőri állomány túlterheltsége az utóbbi időben kiemelt figyelmet kapott a sajtóban.
A 24.hu adatigényléseiben közölt számok és a Zsaruellátó (egy civil kezdeményezésre, pártoktól függetlenül létrehozott szervezet) Facebook-oldalán közzétett, egyenruhásoktól származó beszámolók és hozzászólások is aggodalomra adnak okot.

A problémáknak még állományban lévő vagy már leszerelt rendőrökkel való beszélgetéseink és az Országos Rendőr-főkapitánysághoz, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitánysághoz intézett kérdések és beadott közérdekű adatigénylések által igyekeztünk utána járni.


rendőrség

Wikipédia

Pénz beszél

A rendőrök többsége büszke hivatására, de a járőrök már nem tudnak megélni abból a fizetésből, amivel munkájukat honorálja az állam. Vagy csak úgy, ha mellette vállalnak másodállást is. Zsolt szerint a járőrök fizetését meg kellene duplázni, András pedig arra mutat rá, hogy milyen nagy a differencia a járőrök és vezetőik fizetése között.
(A cikkben nyilatkozó még hivatásos állományban dolgozó, vagy már leszerelt rendőrök védelme érdekében fiktív keresztneveket használtunk.)

Réka a járőri fizetést egy Lidlben vagy Tescoban megkereshető munkabérhez hasonlítja, azzal a fontos különbséggel, hogy az a munka kevesebb stresszel jár. Mivel ilyen alacsony a fizetés, nem lehet belőle normálisan megélni, ezért van, aki külföldre megy vagy kamionozik. Tudomásom szerint szinte mindenkinek van másodállása, aki nem hivatali időben dolgozik. Sajnos még ezzel együtt sem elég a pénz, főleg ha vannak gyerekek, hitel, kocsi.

A fizetéssel kapcsolatban Viktóriának is kellemetlen emlékei vannak: hiába dolgoztam jól és meg volt elégedve velem a főnököm, jutalmat nem kaptam. Bár az is igaz, hogy a jutalmazási rendszer alapvetően nem motiváló. Kapsz egy csillagot, ami nem sok vizet zavar, vagy kapsz egy karórát, aminek nincs nagy értéke. Bruttó 300 és 350 ezer forinttal szereltem volna le, ha megvárom. Ez, ha egyedülálló anyaként dolgoztam volna, semmire nem lett volna elég.

Andreát nagyon frusztrálja az, hogy az éhbér mellett mindent az állomány tagjaival fizettetnek meg, olykor sokkal magasabb áron, mint amennyibe valójában kerülne például egy törött lámpa az autón. Egy-egy ilyen levonás pedig nagyon komoly gondokat okoz.


rendőrség

Törő Vanda


Domokos Jenő
főtörzsőrmester, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság (MRFK) sajtóreferense érdeklődésünkre arról tájékoztatott, hogy „szervezetünk folyamatosan törekszik a hivatásos állomány megtartására, motiválására. Ennek érdekében kiemelt figyelmet fordítunk az állomány támogatására, a rekreációs lehetőségek maximális kihasználására.”

Helyzetük súlyosságát az is bizonyítja, hogy a kormány váratlanul egy igen jelentős lépést tett: Pintér Sándor belügyminiszter bejelentette, hogy a fegyveres állomány minden tagja egyszeri bruttó 500 ezer forintos jutalmat kap év végéig.

Megtanulod befogni a szádat

Többek számára természetes, hogy a munkaadójukkal szemben mernek élni a panasz lehetőségével és ha ezt megteszik, nem kell attól tartaniuk, hogy bármilyen hátrányuk származna ebből a későbbikre nézve. Ez már nem igaz a rendőrségre. István szinte beszélgetésünk elején rögtön értésünkre adta, hogy szerinte sokan nem értik meg azt, hogy a rendőrség egy tekintélyuralmi szervezet, ahol „parancsot kell teljesítened és közben nem tehetsz fel kérdéseket”.

Zsolt szerint „a rendőrök hamar megtanulják befogni a szájukat”, hiszen abból jó nem származhat, ha kritizálják felsőbb vezetőik döntéseit. Réka is úgy véli, hogy ha az ember túl sok mindent jelent, akkor már az állásával játszik. „Több, mint 20 évig szolgáltam a rendőrség kötelékében, de soha nem tettem panaszt. Mindannyian megtanultuk azt a szabályt, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem” – mondta Viktória.


rendőrség

Tóth Tamás

Andrásnak eltérő véleménye van a panaszokról, mivel ő általánosságban azt tapasztalta eddig, hogy a rendőrök akkor tesznek panaszt, ha a jogaikat jelentősen csorbítják, viszont azokat ki is vizsgálják normálisan. Én is figyelemmel kísérem a Zsaruellátó posztjait, és sok mindennel egyet is értek, viszont úgy gondolom, bizonyos dolgok nem valós problémákat ábrázolnak, inkább csak hőzöngések. Vannak ugyanis állandó kesergők. Azzal, hogy nincs pozitív jövőképed, nem emelik a fizetésedet, azzal egy kapitányság nem tud mit kezdeni. Milyen panaszt írsz meg ezzel kapcsolatban? Hogy kapjak több pénzt? Hát ezt mindenki tudja, hogy szeretne magasabb fizetést, egy pozitív életpályamodellt. Az állomány egyébként sem bízik az ígéretekben, túl sok volt már belőlük.

Nem csak a beosztottak mellőzik a panasztételt, András szerint ez a probléma összetettebb annál: „a felső vezetéstől nincs arra akarat, hogy változtassanak. Meglátásom szerint a legnagyobb probléma a motiválatlanság, az állomány morális állapota. Nem látunk olyan intézkedéseket a felső vezetéstől, ami csökkentené ezt az egész bizonytalanságot, leszerelési hullámot. Ha valami, akkor ez napi szinten őrli a rendőröket. Mivel ez a kilátástalan jövőkép minden nap foglalkoztatja őket, ez lesz a mindennapi problémájuk. Arról nem is beszélve, hogy a vezetők keze amúgy is meg van kötve. Most nem azt az időszakot éljük, hogy egy vezető kritikákat fogalmazzon meg nyilvánosan – különben megemelik a helyéről nagyon hamar.”

Kértünk Gyurosovics József rendőr dandártábornoktól, Hajdú-Bihar megye főkapitányától interjút, de az MRFK-tól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy „az interjú lehetőségével a rendőrség nem kíván élni”.

Ezért írásban tettük fel többek között azt a kérdést, hogy érkezik-e járőröktől panasz akár a munkakörülményekre, akár a fizetéssel kapcsolatos problémákra, akár az elvárások kapcsán. Erre Rásó Orsolya főtanácsos augusztusi válasza megerősítette azt, hogy a rendőrségi dolgozók valóban nem tesznek panaszt a vezetőknek.


rendőrség

Koppányi Szabolcs

Lelked az ördögnek

Andrea még alig néhány éve szolgál a határrendészetnél, de máris fontolgatja a leszerelést. Hiába szereti a munkáját, nemcsak az ő, de munkatársainak mindennapjait keseríti meg az, ahogy a felső vezetés nem becsüli meg munkájukat, és ritkán részesülnek bármilyen dicséretben. A rengeteg stressz és a korkedvezményes nyugdíj eltörlése miatt az idősebb generáció ingerülten viselkedik a fiatalabb rendőrökkel, s ez megmérgezi a hangulatot. Sokaknak tönkremegy a párkapcsolata vagy a házassága is a rendőrség miatt. Ezt a problémát Réka is hangsúlyozta: A rendőrség az egész családi életet megkeseríti, főleg ha mindkét fél rendőr, hiszen szabadidejükben sem tudnak találkozni a váltott műszakok miatt, arról nem is beszélve, hogy másodállásban is dolgozniuk kell.


rendőrség
„Mikor a másodállásból mész éjszakás szolgálatba, aztán 1 óra alvás után vissza a maszekba.. az érzés felbecsülhetetlen.” Forrás: Zsaruellátó
Facebook

Viktóriának nagy álma volt, hogy rendőr lehessen, de nem volt könnyű bekerülnie a hivatásos állományba, hiszen az egyik főnökének nagyon határozott véleménye volt erről még a kilencvenes években: egy nő a konyhában és az ágyban jó, és nem katonának való!

Nagyon lassan működik ez a rendszer: rengeteg kolléga van a határrendészetnél, aki szeretne átmenni egyik településről a másikra, hogy közelebb legyen a családjához, de nem írják alá a papírt. Csak abban az esetben megvalósítható ez, ha az illető helyére jön más – Kinga.

Zsolt hívta fel a figyelmünket arra, hogy a sajtó osztályon dolgozó rendőrök munkája sem irigylésre méltó. Nagyon hamar ki lehet ott is égni, amit nemcsak az éjszakai riasztások okoznak, de az is, hogy mielőtt bármilyen hírt közölnek a nyilvánossággal, nagyon sok helyen engedélyeztetniük kell. Ismert olyan kollégát az országban, aki a folyamatos éjszakai riasztások miatt nem tudott soha aludni, és már a családi rendezvények alatt sem bírt ébren maradni, ezért leszerelt.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy csak a beosztottak élete megy tönkre a túlzott elvárásoktól, András beszélt egy másik kasztról is: „egy vezetői beosztás egyébként mindig nagyobb daráló, mint egy beosztotti. Itt a kis vezetőkre gondolok (pl.: alosztályvezető). Felülről eléggé magas elvárások nehezednek rájuk (statisztikák stb.), alulról pedig ott az elégedetlen állomány. Így kerül két tűz közé egy közvetlen vezető. Akiben van empátia, azt ez felőrli, de legalább is sokáig nem fogja bírni ezt a fajta nyomást.”

Leszerelési hullám

Tudomásunk szerint a határrendészeti kirendeltségeknél a legnagyobb a létszámhiány, és ott folyamatosak a leszerelések. Van, aki inkább visszafizeti a tandíjat, csak ne kelljen tovább szolgálnia ott. Zsolt szerint ez érthető, hiszen a határátkelőknél egész nap állni és útleveleket, gépjárműveket ellenőrizni lélekölő, nem ezért lettek rendőrök. Úgy még nehezebb, ha – mint Andrea esetében – valaki eredetileg nem a határrendészethez akar menni, de nincs lehetősége választani, ugyanis nem ők döntik el, hova mehetnek (bűnügy, közrendvédelem, közlekedésrendészet, határrendészet).


rendőrség

István arca szinte ragyogott, miközben mesélte, hogy egész életében katonai pályára akart menni, végül a határrendészetnél kezdte pályafutását. „Miután leszereltem, tíz év telt el, mire vissza tudtam szokni a civil életbe. Ez egy hivatás, és én ezzel a lelkülettel mentem minden nap dolgozni.”

Legszebb fiatal éveinek tartja Róbert a Miskolcon töltött időt. Ezek után szolgált Létavértesen 4,5 évig a határőrségnél. Nehéz volt elhagyni a kollégák miatt. Volt, hogy azért ment biciklivel munkába, mert nem volt pénze tankolni. „Nem negatívan gondolok vissza a rendőrségre, szép évek voltak, de jó döntést hoztam, amikor eljöttem, és soha nem bántam meg. Azóta rengeteg ismerősöm leszerelt, akikkel együtt végeztem Miskolcon, sok ember, akikkel együtt dolgoztam, más szakmát választott jobb megélhetés reményében.”

Zsolt sem bánja leszerelését, bár legbelül mindig rendőr marad. Az ő esete kivételesnek számít, hiszen azért hagyta el a céget, mert egyszerűen másra vágyott, és szerette volna magát más területen is kipróbálni.

Szerettem nagyon a rendőrségnél dolgozni, de ezt a fajta megterhelést nem bírtam már, és besokalltam – mesélte Viktória a leszerelésének okáról. Náluk fegyelmi járt azért, ha a határidőket valaki folyamatosan túllépte, ezért ő inkább a szabadidejét is arra szánta, hogy befejezzen egy-egy munkát, hiába nem járt érte túlórapénz.

„Hajdú-Bihar megyében 2019. évi adatok alapján 1 fő járőr átlagosan havi 7,46, a Debreceni Rendőrkapitányság személyi állományához tartozó járőr átlagosan havi 30 óra túlszolgálatot teljesít” – tájékoztatott Rásó Orsolya főtanácsos (MRFK).

Létszámhiány

Az MRFK hivatalos álláspontja szerint „a feltöltöttség szintje megfelelő, a szolgálati feladatok maradéktalan és rendeltetésszerű ellátását nem veszélyezteti a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság állományából leszerelő hivatásos kollégák száma”.

A már leszerelt és még állományban lévő egyenruhások szerint viszont egyáltalán nem ilyen megnyugtató a helyzet.

„Azért nincs papíron létszámhiány, mert aki leszerel, annak elveszik a státuszát” – magyarázta Réka. A feltöltöttség mindig 100% lesz, hiszen mindig annyi hely lesz maximum, ahány járőr dolgozik a rendőrségnél. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha például 30 járőr van, akkor az 30 helyet jelent, tehát a feltöltöttség 100%. Ő úgy tudja, hogy a közrendvédelmi feladatokat Debrecenben sokkal kevesebb rendőr látja el, mint amennyi kellene. Minden héten leszerel valaki a rendőrségtől, és nem csak a járőröktől. Domokos Jenő (MRFK) sajtóreferens arról tájékoztatott minket, hogy „nem beszélhetünk leszerelési hullámról. A fluktuáció nem tér el lényegesen a korábbi évek átlagától. A feltöltöttség szintje megfelelő, a szolgálati feladatok maradéktalan és rendeltetésszerű ellátását nem veszélyezteti a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság állományából leszerelő hivatásos kollégák száma.”

Több helyen polgárőr ül már a járőr mellett az autóban a létszámhiány miatt, ami azért is jó, mert a rendőr legalább nincs egyedül, a polgárőr pedig nem unatkozik. – Andrea


rendőrség


rendőrség

A hivatalos adatokból arra következtethetünk, hogy az elmúlt három évben drasztikusan csökkent azok száma, akik hivatásos jogviszonyt létesítettek a rendőrségen, ugyanakkor ugrásszerűen nő azok száma, akik többé nem a rendőrségnél kívánnak szolgálni.


rendőrség
2017-hez képest megduplázódott azok száma, akik leszerelnek a rendőrségtől

Réka információi szerint a létszámhiányt úgy próbálták megoldani a járőrök esetében, hogy bevonták a bűnügyi állományt is, tehát irodai dolgozók szálltak járőrautóba egy járőr mellé. Azt tudni kell, hogy a hivatali idő 8 órás, míg egy járőr 12 órás műszakokban dolgozik. Írásba ezt nem fogják adni soha, de a gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a főnök odament a beosztottjaihoz egy táblázattal, és kérte, írja be magát valamelyik nappali szolgálatra. Volt arra lehetőség, hogy visszautasítsák családi vagy egészségügyi okokra hivatkozva, de akkor másnak kellett két szolgálatot elvinnie, illetve a hatása nem volt túlzottan érezhető, mivel havi egy alkalmat jelentett. Szerintem ez a megoldás nagyon veszélyes mind a járőrre, mind a bűnügyes kollégára nézve is, hiszen hiába van mindenkinek egy alap tudása, ha a munkája során teljesen mással dolgozik.

Ezzel kapcsolatban is tettünk fel kérdést az MRFK-nak:Vannak-e olyan járőrszolgálatok, amikbe létszámhiány okán olyanokat is be kell vonni a rendőri állományból – vagy azon kívülről is – akiknek ez nem alapvető feladatuk? Ha vannak, akkor ez mennyire gyakori, mennyire rendszeres és kiket érint pontosan? A válasz pedig így hangzik: „a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben meghatározott feladatok ellátására a rendőrség minden esetben a közbiztonsági és bűnügyi helyzetnek megfelelően biztosítja a megfelelő rendőri erőket”.

Érdeklődtünk az Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatától, vannak-e arról statisztikák, hogy a járőri szolgálatot végzők között hányan dolgoznak eredetileg vizsgálóként, bűnügyesként a rendőrségnél, de ilyen „statisztikai kimutatást a rendőrség nem vezet”.

Ezek alapján úgy tűnik: se az ORFK, se az MRFK nem cáfolja azt, hogy olyanok is végeznek járőri feladatokat, akiknek nem ez a munkakörük.


LMP - rendőrség

Koppányi Szabolcs

„A szubjektív biztonságérzet a fontos – az emberek csak annyit látnak, hogy mennyi járőr van az utcákon, csak nem tudják, hogy az autóban nem járőr ül. A közbiztonság addig nem fog széthullani, amíg a nyomozó és a vizsgáló is besegít. Amíg vannak emberek, akik szívvel-lélekkel fenntartják a rendszert, addig nem fog összeomlani” – fakadt ki Réka.

Részlet Uzonyi Attila rendőr ezredes, debreceni városi kapitányságvezető 2016-os önkormányzati beszámolójából: „Fokoztuk a nyílt vizek környékének, illetve az erdőspusztai kedvelt kirándulóhelyeknek az ellenőrzését, és demonstratív rendőri jelenléttel biztosítottuk a pihenni vágyók szubjektív közbiztonságérzetét.”


rendőrség
Uzonyi Attila
Koppányi Szabolcs

András szerint nem csak az állomány fiatal tagjai mennek külföldre dolgozni leszerelés után, de már az idősebbek is elkezdenek inkább nyelveket tanulni, hogy emigráljanak később. „Hajdú-Bihar megyében véleményem szerint nincs még akkora probléma a létszámhiánnyal, mint például az ország nyugati régiójában. Ott könnyebb kimozdulni külföldre, és ezt meg is teszik. Itt Keleten nem olyan egyszerű váltani.”

Az ORFK-hoz fordultunk, hogy megtudjuk, a regionális eltérések számokban mit is jelentenek, de arról tájékoztattak minket, hogy ők kizárólag országos szinten kezelnek adatokat, megyei bontásban nem tudnak információval szolgálni.

Úgy tűnik, a rendőrség gyorstalpaló képzésekkel igyekszik pótolni a járőrhiányt többek között a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság és a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság területén. Ugyanezt (járőrtárs beosztás) a képzést Hajdú-Bihar megyében is meghirdették, kifejezetten Nyírábrány, Létavértes és Biharkeresztes határrendészeti kirendeltségek állományába.

Bűncselekmények – Mit mutatnak a számok?

A statisztikai mutatók szerint Hajdú-Bihar megyében 2013 és 2018 között 76%-al csökkent a bűncselekmények száma, tehát évről évre egyre biztonságosabb itt élni. Mindezt az állomány folyamatos csökkenése, a rendőrség kötelékéből folyamatosan távozó emberek mellett sikerült elérni. Persze volt itt egy 2012-es szabálysértési törvénymódosítás, és Réka sem nyilatkozott túl pozitívan a statisztikák mögött rejlő valóságról.


rendőrség
Bűncselekmények száma Hajdú-Bihar megyében 2013-2018 között Forrás: BM – https://bsr.bm.hu/

Réka hosszú monológba kezdett a statisztikák körüli problémákkal kapcsolatban, mivel felháborítónak tartja azt, ami a rendőrségnél zajlik: A hivatástudat és az igazságszolgáltatás miatt szereltem fel, de itt már nem igazságszolgáltatás zajlik, hanem jogszolgáltatás. Az, hogy segíthetek másoknak, talán az motivál, azért jövök be minden reggel dolgozni. Persze azonnal felállnék akkor, ha egy ügyet parancsra el kellene tussolni. Ha például a rablások statisztikájában a számoknak nem szabad emelkedni, akkor lopássá minősítik vagy egyszerűen lebeszélik a feljelentőt. Sajnos megesik, hogy hiába követtek el a feljelentő sérelmére bűncselekményt, de elküldik a rendőrségtől. A statisztikák ugyanis úgy működnek, hogy fent kitalálják, milyen számokra van szükség, és amelyik vezető nem tesz ennek eleget, azt áthelyezik egy olyan helyre, ami fel fogja őrölni. Ez történik mindenkivel, aki „rendszerellenes”.

Be kellene látnia a vezetőknek, hogy nagyon jó a javuló statisztika, csak egy ponton túl nem fog tovább javulni. El fogjuk érni azt a szintet, ami után nem lesz javulás. Na, akkor mit csinálnak? Ettől jobban már nem lehet lenyomni. A látencia pedig csak nő, hiszen az emberek feleslegesnek érzik, hogy a rendőrségre menjenek.

Civilek támogatása

Érdeklődtünk a rendőrök és civilek kapcsolatáról is, főként arra fókuszálva, mivel segíthetik a rendőrök munkáját a civilek.

Sokszor arrogánsan, lekezelően beszélnek velünk és hajlamosak agresszíven is viselkedni. Ha hibáztam, el kell ismerni. A mi munkánkat nagyban segítené az állampolgárok részéről az, ha türelemmel kezelnék az intézkedéseket, és ne vegyék ezeket személyes támadásnak. – András


rendőrség

Törő Vanda

A rendőr mindig az állampolgár tükörképe. Ahogy az ember mozdul, reagál, ahogy megnyilvánul, az első másodpercben ugyanazt fogja a rendőrtől visszakapni. (Klenk-Sipos Rita – Szilvási Endre: 90 nap a rendőrök közt)

Réka úgy látja, az emberek sok esetben fordulnak a rendőrséghez olyan ügyekkel is, amiknél nem lenne szükség a rendőrség beavatkozására. Legyen egy ultima ratio, végső fórum a rendőrség, különben így valóban túlterheltté válnak. Ne úgy tekintsenek a rendőrökre, mint akik rosszak, hiszen nem azok, és ez az előítélet-mentesség sokat segítene a civil lakosság részéről.

A járőrök munkája folyamatos konfrontációból áll, ami egy idő után megkeményíti őket és már mindegy, hogy milyen hozzáállású civilhez szállnak ki az autóból, egy kalap alá fogják őket venni a sok rossz tapasztalat miatt – magyarázza Zsolt. Többek között ezért is segíthet a civil lakosság azzal, ha megadja a tiszteletet a járőrnek, ezzel is megkönnyítve munkáját.

A rendőr is leginkább annak örül, ha nincs oka intézkedni, ha jogkövető magatartással szembesül. (Klenk-Sipos Rita – Szilvási Endre: 90 nap a rendőrök közt)

Kinga még leszerelése előtt a polgárőrségben látta a lehetőséget. Mivel kevés járőr van az utcán, a megosztott szolgálattal a lakosság biztonságérzetét tudják növelni. Arról nem is beszélve, hogy a polgárőrök helyi emberekből kerülnek ki, tehát jobb helyismerettel rendelkeznek, ezáltal sokat tudják a rendőrök munkáját segíteni.

Régen a társadalom megbecsülte a rendőröket, de egy ideje úgy látom és úgy érzem, hogy a civileket erősen a rendőrök ellen hangolják, és sajnos sikeresen – foglalta össze szomorúan István.

„A taps közben mozdulatlanul, kifejezéstelen arccal álltunk a mosolyogva felénk ,’Danke’-t kiáltozó tömeggel szemben, de belül bizony elsírtam magam. Hát, ilyen lehet igaziból rendőrnek lenni… ott, ahol nincsenek ellenünk heccelve az emberek.” (Budai-Sántha Balázs: Felforgatás, célpontban a rendőrség)


rendőrség

Facebook/Zsaruellátó

A megszólaltatottak közül többen feltették a kérdést, miért foglalkozunk a rendőrséget érintő problémákkal, civileket miért érdekelheti mindez. István úgy gondolja, hogy a rendőrökkel a civileknek már csak azért is kellene együttműködnie, mert a biztonság közös érdek. Amennyiben a biztonság közös érdekünk, úgy az is közös érdekünk, hogy a biztonságot vigyázó, fenntartó szervek munkatársai ne végletekig kizsigerelt emberekből álljanak, akiktől még a panasztétel lehetőségét is elvágják, és akik a folyamatos frusztrációt olykor az intézkedés alá vont állampolgáron vagy a feljelentőn vezetik le.


Feltették azt a kérdést is, hogy mégis mit várunk ettől a cikktől. Azt, hogy majd jobb lesz? Igen, pontosan ezt. Minél több cikk születik a rendőrség valóságos gondjairól, annál inkább. Ugyanis a problémákat nem az elhallgatással vagy elszenvedőinek elhallgattatásával lehet megoldani.


Egy hivatásos állományban lévő rendőr nem nyilatkozhat a médiának. A Zsaruellátó oldalán is név nélkül jelennek meg az egyenruhások véleményei. A sajtó kérdéseire a válaszokat pedig több körben is engedélyeztetni kell a felettesekkel, nehogy olyan információ hagyja el a testületet, amivel véletlenül beismernék: tényleg baj van. Hiszen ezt nem tehetik meg, a látszatot, a szubjektív biztonságérzetet fenn kell tartani.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...