Nem azért, de én már akkor megmondtam. Sőt meg is írtam az egyik közösségi oldalon. Akkor kezdődött a történet, amikor egy kormányintézkedés magasságában felbukkanó „szokásosan” akadékoskodó felvetésre a honvédelmi miniszter a következőket jelentette ki.

Tehát 2018. február elején a Magyar Honvédség két Airbus A319-es repülőgépet vásárolt. Simicskó István akkori honvédelmi miniszter már a bemutatójukon azt hangsúlyozta, hogy „Ezek a gépek nem kormánygépek. A Magyar Honvédség hadrendjébe kerültek, és a Magyar Honvédség fogja használni őket.” Azóta sokan, elsősorban a miniszterelnök, környezetének tagjai, adott esetben családtagjai utaztak a csődbe ment cégtől vásárolt, korábban polgári célokat szolgáló, nálunk „katonainak” titulált gépekkel.

Az úti célok közt volt hivatalos, de olyanok ugyancsak szép számmal akadtak, amelyeket csak nagy részrehajlással nevezhetnénk annak, bár a hírügynökségi felvételeken szinte csak kormányemberek vagy hozzájuk köthető személyek látszanak. Ugyanakkor egy képet nem láttam soha: azt, amelyiken ezekbe a hivatalos katonai szállítógépekbe úgy masíroztak volna be teljes utazó menetfelszerelésüket cipelve a magyar honvédek, mint például a Hair kultuszfilm emlékezetes képsorán. „A többi néma csend” énekelték a filmben, s mint a múlt héten több hírportál közölte a két nagyobb, illetve a később melléjük vásárolt két kisebb, üzleti besorolású katonai gépek útjait szintén igyekeztek „csendben” tartani.

Szakportálok feltételezik, hogy egy ideje szándékosan „cenzúrázzák” a gépek jeladóját nyomkövető internetes oldalakat, így nem szerepeltek (szerepelnek) a népszerű, a világ légterében röpködő repülőgépek útvonalát mutató appokon. Valakik tehát feltehetően nagyon el akarták titkolni a szélesebb és hiszékenyebb közvélemény előtt, hogy ezek a masinák valahová repülnek.

Magyar katonai missziókról aligha lehet szó, sőt még csak hivatalos utakról sem, hisz külföldi szakmabeliek kiderítették, hogy a gépek megfordultak népszerű és egzotikus üdülőhelyeken, elkelő világvárosokban. S ha valóban ilyen helyekre utaztatnak rendszeresen magyar katonákat, akkor nagyon irigylem őket. Hogy miből lehet következtetni, hogy mégsem hadfiak, hanem polgári személyek voltak? Például abból, hogy egy adott személy adott időpontban még Ferihegyen vagy Tökölön, a reptéren tartózkodik, s néhány óra múlva pedig már a hamvas frissességű, éppen beiktatott brazil elnökkel parolázik Brazíliában. Ezt az utat csak a mesében vagy valamelyik kisebb (üzleti gép) fedélzetén lehet megtenni ennyi idő alatt. Történetesen azén, amelyet ráadásul titokban vett meg a kormány a hadseregnek, viszont csak később, a tények súlya alatt ismerte el a negyedik újonnan vásárolt gép meglétét. Amelyet azután átminősítettek polgárivá, új civil lajstromot kapott, de ez most szinte mellékes. A közforgalmi fogadóreptereken azonban regisztrálták a gépeket. Így nehéz lenne tagadni, hogy a gépek nem saját lábukon, hanem sokkal inkább szárnyaikon kerültek oda.

Mondjuk Las Vegasba, Panamába vagy spanyol, görög üdülőhelyekre. Viszont a világon mindenütt akadnak olyan félprofi amatőrök (mint amilyenek például a civil távrádiósok, csillagászati megfigyelők), akik képesek akkor is követni a felettük repkedő gépeket, ha azokat a nyilvános, a nagyobb publikumnak szánt alkalmazásoknak nem engedik megjeleníteni. A magyar katonai szállítógépek most nyilvánosságra kerülő, minimum érdekesnek nevezhető célpontjainak egy részét szintén ezen megfigyelések segítségével
rekonstruálták.

Mint két éve felvetettem, amennyiben a kormány úgy véli, hogy hivatalos útjaira repülőgépen kíván utazni, semmi gond. Valószínűleg elfogadtuk volna, hisz ez még nem a teljesen felesleges pénzpocsékolás kategóriába lett volna minősíthető a költekezéseik sorában. Tehát miért nem vásároltak egyet szabályosan, nyíltan, annak nevezve, amire használják?

Nos, erre a szándékosan kissé naivra formált kérdésemre kaptam azt a választ, hogy mivel a NATO akkortájt nehezményezte, miszerint Magyarország kevesebbet fordít katonai kiadásokra, mint amennyit a szövetség szabályai előírnak, ezért a nyilvánvalóan polgári beszerzést átminősítették katonaivá. Így két legyet ütöttek egycsapásra, hisz négy új (amúgy használt) kormánygép beszerzését sem kellett elfogadtatniuk a közvéleménnyel, ha egyáltalán szándékukban állt ilyesmi. S a katonai kiadásokat ugyancsak sikerrel növelték (papíron).

Bár nehéz elhinni, hogy a NATO illetékesei ne lennének tisztában az ilyen trükkökkel, amennyiben valóban az vagy ahhoz hasonló volt. Viszont tény, hogy a katonai gépek katonai alkalmazásáról még nem hallottunk, s főképpen nem láttunk. (Például olyan képeket, mint a korábbi külföldi magyar missziók esetében, még ezen gépek beszerzése előtt.) Hacsak nem akkor léptek fedélzetükre katonák, amikor valamilyen „megmagyarázhatatlan” okból szomszédos országok közeli reptereiről, például Pozsonyból szálltak fel a gépre és a légbe az immár „azonosíthatatlanná” varázsolt utasai..

HÁRMAN FOGUNK ÖRÜLNI, ha a Debreciner online újságunk előfizetését adja karácsonyi ajándékba!
Ő, akit megajándékoz, Ön, aki megajándékozza. És mi, a Debreciner szerkesztősége.
Ide kattintva lehet előfizetni a Debrecinerre.
Köszönjük!