A Város elalváshoz készülődött. Advent volt. Mielőtt magára húzta volna a frissen leesett hótakarót, végignézett magán. Látta a főtéren a kivilágított árusbódékat, a plázák lenyűgöző akciókkal kecsegtető árukínálatát, az utcákon nyüzsgő embertömeget, és arra gondolt, hogy van-e még köze ennek az egésznek a karácsonyhoz, Jézushoz, szeretethez. Vagy már csak a vásárlásról, pénzköltésről szól? Vajon akik még elmennek a templomba, nem azon aggódnak-e a mise, istentisztelet alatt, hogy mindenkinek van-e már ajándéka, és anyagilag hogyan fogják bírni az ünnepi költekezést?

Ekkor jelent meg a Karácsony Szelleme, és visszaröpítette a várost sok-sok évvel ezelőtti állapotába. Látta a girbegurba utcácskákat, a házak ablakain betekintve a kicsi, szegényes karácsonyfákat, a gyertyák meghitt fényét, az ajándékbontogatást, a békés karácsonyesti vacsorát szerető családi körben. A Város szíve megtelt szeretettel, de szomorúsággal is.

– A jelent ismered, de hadd vigyelek el most a jövőbe! – mondta a Karácsony Szelleme, és máris ott voltak. A keskeny, girbegurba utcák eltűntek, a széles utakon autók tolakodtak, türelmetlenül dudáltak, a szerény házikók helyett az emberek – már akik megtehették – fényűző, körbekerített, biztonsági őrökkel őrzött lakóparkokban éltek. Az utcai árusoknál, a hiper-szuper-mega-marketekben hatalmas ajándékhegyeket cipelve, egymást letaposva tolongott a tömeg. Fölöttük a fényreklámok a „Vásárolj! Vásárolj többet, még többet!” – üzeneteit harsogták. A kereskedők a bevételt számolgatták, a házakban mennyezetig érő fenyőfák, hideg fényekkel villódzó LED-sorok alatt mindenki azt figyelte, vajon mennyibe kerülhetett, amit kapott, és elég értékes-e, amit adott. Jézusra, szeretetre már senki sem gondolt. Csak az egészen szegények és a még el nem rontott kisgyerekek várták úgy a Jézuskát, ahogyan a nagyszüleik, dédszüleik idejében még szokásban volt.

A Város csak nézte, és nagyon-nagyon szomorú lett. Szeretett volna valamit tenni, hogy ez ne így legyen. De ő csak egy város volt, nem tudta befolyásolni a benne élő embereket. Erre a Karácsony Szelleme sem kapott felhatalmazást. Mindketten csak reménykedtek, hogy jön valami csoda, és rájönnek, hogy a vásárlásnál mégiscsak fontosabb lenne a szeretet, az egymásra figyelés. Legalább karácsonykor.