Amikor újra és újra szmog lepi el a várost, gyakorta az egészségügyi határértéket is átlépő, órákra országos csúcsot mutató szálló por nehezíti a látást és levegővételt, különösen télen, köddel is terhelten, akkor vissza-visszatérő, közszájon forgó magyarázat, hogy Debrecen egy mélyedésben, szinte völgyben van, ezért aztán itt megül a levegő, különösen a nehéz ájer, nincs tehát mit tenni, tán csak annyit, hogy ritkítsuk a lélegzetünket.

E vélt földrajzi faktum bizonyítékaként szokás emlegetni, hogy Debrecen annyira alant található, hogy a Nagytemplom tornyának csillaga egy magasságban van a várostól 11 kilométerre található Látóképi Csárda küszöbével. Ugye! Vagyis Látóképtől lejtmenet, tehát kevéssé forgalmas időszakban akár üresbe lehetne tenni a kocsit, aztán magától begurulna a városba, így takarékoskodhatnánk az üzemanyaggal és a levegő is kevésbé lenne szennyezett. Ugye.

A gond pusztán annyi, hogy éppen fordítva igaz. A 61 méter magas Nagytemplom toronygombja 51,5 méterrel van magasabban, mint a Látóképi Csárda küszöbe. A Pásztortűz blog évekkel ezelőtt rajzzal is illusztrálta a tényvalót. A legendárium persze tartja magát – talán kétszáz éve, amióta van Nagytemplom, a Látóképi Csárda ugyanis közel 300 éve épült. Valóságosan marad hát a csárdához kötődően az a leghíresebb tény, hogy 2001-ben itt ette magát súlyos betegre az első Orbán-kormány földművelésügyi minisztere, a Független Kisgazdapárt elnöke, a mókás emlékezetű Torgyán József. A nemzeti hírügynökség akkori tudósítása szerint dupla adag pacalpörköltöt fogyasztott friss kenyérrel és két céklasalátával, majd rápakolt még három palacsintát…

Generációk adják tovább a küszöbmagasság hírét. Nekem talán a nagyapám mesélte először. Hozzátéve azt is, hogy a második világháború alatt, a vége felé, amikor már számítani lehetett arra, hogy Debrecent is érinthetik a légitámadások, akkor az terjedt el a város polgársága körében, hogy mivel Debrecen mélyen van, és sok benne a nagylombú fa, ezért aztán nem fogják látni a bombázókból a pilóták, hogy hol található, így nem is tudják majd célba venni. Tévedtek. 1944 júniusának elején a Debrecent ért első bombatámadásban 1200-an haltak meg. Váratlan érte őket, nem voltak felkészülve sokan.

Lehet persze mondogatni a torony-küszöb példázatot, mint helytörténeti érdekességet, de mindig hozzá kell tenni, hogy ez mese. Majd rögtön utána el kell mondani a 75 évvel ezelőtti tragikus hiedelmet is. Nincs itt völgy, ami megóvta volna a debrecenieket a légből érkező háborús pusztítástól, nincs völgy, amire rá lehet fogni a mostani mérgezésünket. Ráadásul a fa is jóval kevesebb ma, mint korábban bármikor.

Mi vagyunk itt.