A választásokat megelőző majd’ 2 év időszaka megalapozottan adhatott optimizmusra okot a változásban érdekelt debreceniek számára, hiszen soha nem látott politikai feszültség és törésvonal keletkezett az akkugyárakkal kapcsolatos rossz politika miatt, melyet a város vezetése tetézett is a finoman szólva sem jó kommunikációjával. Papíron minden adott volt egy jó szerepléshez, és történelminek is nevezhető felelősség. Sajnos ebben az esetben ez brutális vereséggel végződött, miközben dr. Papp László százalékait nézve kijelenthető, hogy a többség rendelkezésre állt. A következőkben pontokban szedve vegyük végig azt, miért nem sikerült a meglévő elégedetlenséget politikai akarattá formálnia az intézményesült ellenzéknek.

1. Széttöredezett ellenzéki erők, nehézkes koalíció

Az ellenzéki pártok jóval a választási időszak előtt tárgyalásba kezdtek, kialakítva a lehető legkevesebb kihívó szerencsés forgatókönyvét. Ezekről a tárgyalásokról a Demokratikus Koalíció és a Civil Fórum viszonylag hamar távoztak, így egy 5 párti (Momentum, LMP, MSZP, Szikra, Párbeszéd) szövetség körvonalazódott, amely képes volt magot képezni az esetleges bővítési folyamatokra. Ebbe csatlakozott vissza a Demokratikus Koalíció 2024 első negyedévében egy a Momentum és a DK között létrejött országos megállapodással, melyet a Varga Zoltán fémjelzett párt erőszakként élt meg. A kampány során az online térben otromba stílusú és ellenséges megnyilvánulásokkal, a közös események és a mozgósítás bojkottálásával és lényegében a szövetség teljes ignorálásával szisztematikusan bomlasztottak, miközben a legnagyobb hozzáadott értékük az volt, hogy nem akadályozták egy önálló indulással az egységes fellépést. Tényszerűen elmondható, hogy bármilyen pártpolitikai struktúra is alakul ki, ha lesznek személyi átfedések 2026-ban a jelenlegi helyi ellenzéki kínálattal, akkor a – pornográffotó-botránya miatt távozni kényszerül Gréczy Zsolt helyére a parlamentbe bekerült – képviselő kevés támogatásra számíthat majd a potenciális szövetségesektől.

2. Rossz ellenzéki stratégia, erőforrás-hiányos kampány

Aki az ellenzéki oldalon ma kizárólag külső folyamatokban keresné a problémákat, az vagy hazudik, vagy nem látja tisztán azt, ami történt. Nem sikerült a kampányt intenzívvé tenni, nem sikerült a tétet az akkugyárak miatti tényleges problémák szintjére emelni. A kampány jelentős részében a kreatív anyagok ötlettelenek voltak, a jobb minőségű, főleg online kommunikáció pedig nagyon elkésve került a választók elé. Nem sikerült megtartani a kampány struktúráját és a rengeteg – amúgy jó minőségű – ötlet nem került megvalósításra. Ennek egyik legfőbb indoka az elhibázott stratégia, amely az egyesületi indulásban gyökeredzik. Az Orbán Viktor vezette kormányzat a „Szuverenitásvédelmi törvény” szabályozásával az önkormányzati választásokon induló egyesületeknek megtiltotta a nem természetes személyek általi finanszírozás lehetőségét, így az Összefogás a Cívisvárosért Egyesület nem rendelkezhetett az „anyapártok” által biztosított kampánykeretekkel. Ez részben öngyilkosság volt, mely mellett persze felhozhatóak racionális érvek.

3. Az a bizonyos folyó

Magyar Péter az eddig szokásos ellenzéki politika állóvizébe belegázolt és teljesen felforgatta azt. A debreceni együttműködésben résztvevő pártok szinte mindegyike jelentős támogatottságbeli veszteséget tudhatott magáénak, miközben a Slim Fit Jézus agitációja által a csalódott ellenzéki Tiszások a „pártpolikától független” jelöltet keresték (így emelkedhetett meg Gondola Zsolt eredménye annak ellenére, hogy szinte semmit sem kampányolt) . Ezen túl a Fidesz EP-listás eredményének a kormánypárt helyhatósági választásokon elért százalékaival való összevetésével elmondhatjuk, hogy nagy arányban voltak szavazók akik Brüsszelbe a Magyar-féle lista embereit küldték, míg a másik lapon dr. Papp Lászlót és jelöltjeit támogatták. A helyi ellenzéki kampány nem tudta lekövetni a választói mozgást, az összefogás elavult üzenete pedig nem tudta megfogni a debreceniek képzeletét.

Mi fog történni most?

• Az első, amit el lehet mondani, hogy senki sem tudhatja pontosan.
• A jelenlegi legerősebb ellenzéki párt nem rendelkezik helyi szervezettel és politikusokkal, ennek a felépülését biztosan nyomon tudjuk majd követni.
• A debreceni önkormányzat legnagyobb ellenzéki frakciójánál kérdéses, hogy az eddigi tevékenysége (?) folytatását láthatjuk-e majd, vagy megjelenik a Civil Fórum a materiális valóságban a választók között (értve a választás előtti időszakon kívül).
• A 3 tagú Összefogás frakció sejthetőleges 2 felé szakadása után és az országos folyamatok esetleges konzerválódása esetén az intézményesült ellenzék újraépülését és annak szereplőit nem látjuk teljesen tisztán.
• Egy biztosan elmondható: ha a debreceni önkormányzat ellenzéki működésének elmúlt 5 éve folytatódik, akkor a leggyengébb 5 évre számíthatunk a választott politikai aktorokat tekintve, így az ellenzéki politika még erősebben fog az utcai jelenlétre áttevődni.

A legfontosabb, amit nem szabad elfelejteni, hogy a demokráciát nem 4 vagy 5 évente játszák, a részvételiség az egyik legfontosabb alapelv, amit követni kell. Az Összefogás a Cívisvárosért képviselői, az ahhoz kötődő politikusok, illetve a Civil Fórum is felelősséggel tartozik annak a sok ezer embernek, akik a támogatásukról biztosították a szervezeteket, a választók képviseletének elmulasztása pedig a legnagyobb bűn, amit el tud követni egy politikai formáció.

Rutz Tamás
Az LMP- Magyarország Zöld Pártja politikusa, az Összefogás a Cívisvárosért volt képviselőjelöltje

(A Debreciner szerkesztősége várja mások – megjelentetésre szánt – véleményét is.)