A Hal köz Debrecenben a város egyik, ha nem a legfőbb vigalmi negyedévé vált az utóbbi években. Az egykor a halpiacot is magában foglaló tér a Simonffy utca kiterebélyesedése számos vendéglátó egység teraszával, térfelszínt szabdaló vízfolyásokkal, jó időben vizet keresztben spriccelő szökőkutakkal.

Nyaranta főleg esténként nagy élet van errefelé, ám érthetetlen, hogy november végén egy szerdai napon – amikor a Debreciner fotói is készültek -, hogy nem sikerült feltakarítani a még vélhetően hétvégéről (vagy régebbről?) a kövön maradó gasztronómiai maradékot, amely szétfolyva száradt a kövezetre. Pedig hangulata van (lenne) a térnek még akkor is, amikor nem jár arra senki, bár az kétségtelen tény, hogy az épületek falai jó pár helyen már renoválásért kiáltanak. A Hal köz padjai lehetnének tisztábbak, a díszkő pedig néhol feltöredezve, mintha építkeznének – pedig nem.

Így, emberek és a máskor kipakolt sok-sok asztal és szék nélkül, vagyis amikor nem a sokadalom vonja magára a figyelmet, hanem az épületek és környezetük, némileg lehangoló a látvány a pár éve történt felújítás ellenére.

Két közterületes dolgozó ácsorgott csak a reggeli ködös időben, hosszú percekig figyelve a semmit. Az emberek pedig dolguk után menve csak átsétáltak a Hal közön. Mi megálltunk.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!