Megint. Talán szégyellik?
BASAHALOM BOULEVARD
Szabó Magdát meg eltorlaszolták
Korán indult az idei debreceni advent. November huszonharmadikától szól a főutcán a hangszórókból a végtelenített Stille nacht, kinyitottak az árusbódék, belekezdett forgásába az óriáskerék, és még fel sem gyúltak az ünnepi fények, se Debrecenben, s máshol se nagyon, hiszen advent első vasárnapja majd december elsején lesz, de a polgármester már most kijelentette: „az ország egyik legszebb, leghangulatosabb és leginkább a karácsonyt megidézni képes adventi vására itt van Debrecenben, a város központjában”. Jövőbe lát – országos kitekintéssel.

NT
És mit lát Szabó Magda? Ideiglenes rácsos kerítést, valami konténerféle szürke fémfalát, a hütte hátsó traktusát. Tudják, mi az a hütte? Az internet okossága szerint afféle kis ház, kunyhó, amiben a nagy hegyek, mint például az Alpok síelői, túrázói meghúzták magukat, talán még szállást és étkezést is kaptak. Igen, ilyet telepítettek Debrecenbe – közvetlenül a város talán leghíresebb, legismertebb szülöttjének főtéri szobra elé. Miért nem lehetne alpesi melegedő helyett inkább egy Szabó Magda lánykorának debreceni polgári világát idéző hely teával, kávéval, forró csokoládéval (kakaó), süteményekkel – van is ilyen profilú étterem a városban. Lehetne ott valami efféle, s nem a szobor előtt, takarva azt, hanem mellette.
Szabó Magdát tehát eldugták, mint ahogy „konzervatív” családokban rejtegetik az idegenek elől a szellemileg fogyatékos gyermeket vagy a nagyon megkopott memóriájú idősembert. Pedig állítólag az augusztus huszadikai virágfelfordulás után ilyenkor, az adventi időszakban érkezik a legtöbb látogató a városba szerte az országból és a világból, s Debrecen nemhogy megmutatná nekik hírességeit, például Szabó Magdát – most ne pazaroljunk szót a szobor művészi minőségére –, hanem eltorlaszolja azt. S nem először. Máskor is előfordult már, hogy valamilyen főtéri díszkőzsírozó gasztroalkalom miatt elsőbbséget élvezett az árusbódék elhelyezése.

NT
Szégyelli a város, annak vezetése Szabó Magdát, azt az írónőt, aki műveivel az egész világon ismertté tette Debrecen nevét? Nem tartom valószínűnek. Egyszerűen csak nem érdekli őket Szabó Magda, ahogy a kultúrának a környéke se nagyon. Mással nem magyarázható, hogy egy alpesi hütte fontosabb, mint Szabó Magda. Világos állásfoglalás. Tulajdonképpen meglepetést sem okoz. Sajnos.
Persze, olvasom a közösségi hálón, hogy sokaknak milyen fontos az óriáskerék – és a hozzá szorosan kötődő hütte –, ami harmadik éve „emeli a debreceni advent fényét” jó magasba. A vásári látványosság debreceni főtéri újabb feltűnése ellen tiltakozóknak azt olvassák a fejére, hogy Budapesten is van óriáskerék, Londonnak meg nagy-nagy szeme… Kétségtelen tény. Ahogy az is, hogy Budapesten nem a Szent István Bazilika elé tették le az óriáskereket, a Millenniumi Kerék (más néven: London Eye) sem a Szent Pál-székesegyház közvetlen szomszédságában van. De még a Debrecenhez igen közeli Egerben sem a Bazilikánkat takarják ki az ottani adventi óriáskerékkel.
Debrecenben azonban a város történelmi jelképe, a Református Nagytemplom elé pakolták le az óriáskereket megint, pontosan a város történelmi címerét ábrázoló mozaik fölé. Mintha a jelen urai a sok évszázados múltat is uralni akarnák. Már az is merénylet volt, hogy száz éve úgy építették fel a Nagytemplom szomszédságában a Püspöki Palotát, hogy annak tornya vetekedjen a Nagytemploméval. Az is merénylet volt, hogy nyolcemeletes panelházakat húztak fel a Hatvan utca sarkától az Aranybika Hotelig. Ezek mind elvonják, megosztják a főtéri figyelmet, ahelyett, hogy hagynák kiemelkedni a Nagytemplomot. A mostani urak meg előbb jó magas zászlórudat illesztettek a Nagytemplom sarkához, karácsonytájt pedig jönnek a diszkófényes óriáskerékkel… Amit – ha van rá igény, miért ne legyen? – tényleg lehetett volna máshová telepíteni akár a belvárosban is. Nem a Nagytemplomhoz, nem a címerre rá, nem Szabó Magda elé.

NT
Még szerencse, hogy a másik igen híres debreceni Szabó, a Lőrinc szobra háttal áll a keréknek. Kétségtelenül őt tekinthetjük a legnagyobb óriásszakértőnek Debrecen lírájában, s ha tudná, mit művelnek mögötte, meglehet, érc alakja elválna a lámpaoszloptól, s elindulna megkeresni valamelyik gigerlit, hogy bronz kezével megemelje, megrázza az illetékest, míg az magához nem tér, ráébredvén arra, hogy valójában mit művelnek Debrecenben, Debrecennel.
Debrecenben
Cók-mókkal rakva, félve s boldogan,
vitt, nyolcéves fiút, első utam
Debrecen főutcáján. Mindenütt
legendát vártam, hajdúkat s velük
törököket, tűzvészt, gályarabot,
s hogy jön Kossuth, s megint beszélni fog
és de-tro-ni-zál.. Azt hittem, csupa
hős vesz körűl.. Kisvonat mozdonya
pöfögött fel s alá, mesebeli,
guruló vaskocka s kocsijai:
micsoda játék!.. S vágy s való között
egyszer csak átléptem a küszöböt:
egy bolt felett cégtáblát láttam és
rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész”,
arany betűket.. Megnéztem megint:
Ó-R-I-Á-S?.. Az!.. Istenem!.. Eszerint,
gyúltam ki, itt egy Óriás lakik,
s hirdeti, hogy mivel foglalkozik!
A BASAHALOM BOULEVARD további városkritikai jegyzeti itt olvashatók.