Mottó: A nagyra nőtt emberi egót éppúgy, mint bármilyen hiányosságot, nem lehet legyőzni, nem lehet megszüntetni, mindig ott lesz bennünk. Csak tudatossággal segíthetünk önmagunkon, azzal, ha felismerjük, mikor kezdünk el önmagunknak előbb hazudni, utána ártani. Csernus Imre

Első körben arra gondoltam, hogy bemutatom önöknek – az általam is most tanulni vágyott – dehumanizálási folyamatokat. Hát el kell ismernem, nem vagyok még rá képes. Az élet egyébként is felülírja azt, hogy mit akartunk tegnap megmutatni és mit akarunk megmutatni ma. Adjunk ennek a furcsa témának egy aktuális ívet, nem igaz?!

Dehumanizáció az én olvasatomban kvázi keresztyényi keretek között: a dehumanizáló ember leveszi a másik emberről még a keresztet is! Nem számít, hogy az istenhívő vagy sem. Nem számít, mert nem felsőbbrendű, és egyébként is, kit érdekel a zsidó-keresztény kultúra. A lényeg a nagy identitásképző nacionalizmus! Vagyunk mi, és vannak ők, akiket csak “kötegekben” kezelünk. Nem emberek például a kínai átnevelőtáborokban lévő szerencsétlenek, nem emberek az afrikai szembenálló felek (huti-tuszi etnikai villongások), amikor azt mondják, hogy mennek csótányokat ölni. És bizony nem emberek a sztálinista gulágokban lévők vagy a német haláltáborokban meghalt zsidók sem.. Amikor számot adnak egy embernek, ami egyben a neve is, no az a dehumanizáció csimborasszója. Ezekben az esetekben a kirekesztetteknek közel a vég. A XX. század emberi mészárszékein nem emberek vesztek oda, hanem tárgyak, számok, és ez borzasztó! A beteglelkűek ezért képesek tagadni még azt is, hogy egyáltalán megtörténtek a dolgok, vagy megtörténtek, de jóval kisebb számban.

Tudják, ugyanilyen nacionalista alapú a „cigók”, a „dakoták”, a „szőröstalpúak” féle össznépi alaptalan gúnyolódások is. Most éppen a palesztinok: „egy köteg”, úgy „minden az egyben” egyes zsidók szemében. Mind-mind általánosító, tárgyiasító kifejezések. Bizonyára ismerős mindenkinek a „dollárbaloldal”, a „Soros-ügynök”, a „gonosz brüsszelita” kifejezés is, amely fogalmaknak nem más a céljuk, mint megfosztani a gondolat alá besorolt embereket az emberi mivoltuktól. Sőt, a maffiakormány „Nemzeti Együttműködés Rendszere” sem más, csak ellentett hatalmi-politikai előjellel, a kimenet pedig nem más, mint a „mimagyarok” nacionalista prűdsége, mert csak ők számítanak ebben a hazában, mások NEM. Sokezer ember már úgy van a propaganda által trenírozva, hogy „boldogan ölne”, „boldogan számokat csinálna másokból”, mert a számoknak nem kell vagyon, nem kell politikai hatalom, nem kell semmi: amilyük volt, az szabad préda. Tartsanak engem bolondnak, de nem sokkal rosszabb a társadalmi helyzetünk most, mint a második világháború előtt. Feszült, idegbeteg, létbizonytalanságban élő, a jövőt homályosan látó emberek és a mindent is tudó, hatalommal bíró, jólétben élő felsőbbrendűek tömegei lettünk itt, Magyarországon. Mondják ki! Kik húzzák majd a rövidebbet? Megint hamarabb épít a magyar nép gettót, mint azt előírnák neki? Szégyellte már valaki ezért a pofáját?

Az individuum nem számít, a tudás nem számít, az erő nem számít: csak egy szám vagy csak egy cigó vagy, csak egy dakota vagy, csak egy arab vagy, csak egy dollárbalodali vagy, csak Varga Judit férje vagy. Egy tárgy. Mert vannak a kirekesztők és a kirekesztettek! A kirekesztettek a tárgyiasított emberek. Tulajdonképpen a kirekesztő azt akarja, hogy ne vonatkozzanak rá az embert védő szabályok, az emberi jogok. Azt akarja elérni, hogy ne kezeljék az embert, a megcélzott személyt vagy csoportot emberként. A nacionalizmus pedig ennek a majd eszmévé váló rettenetnek a melegágya. Hányszor halljuk primitívebb szituációkban, azt, hogy „TE KUTYA”! Kutya, ergo úgy is kell kezelni. Nem érvényesek rá az ember védelmét szolgáló szabályok!

És akkor ma itt van egy Magyar Péter! Egy megosztó személyiség. Ő is „mimagyar”! „Mindenmagyar”! Arra épít, hogy a magyarok megbékélnek egymással. A kirekesztett majd megbékél a kirekesztővel, mert együtt mártóznak meg a nacionalizmus tavában! Ezt már 1848-49-ben is elcsesztétek, magyarok! Varga Judit NER-ből kiugró exférje, a „focistafeleség”, a „másodlagos szerepű senki, akit semmibe kell venni” a NER szerint, amely vagy árulónak tartja, vagy valami másnak.

Nem tudjuk, hogy a centralista, mindenkit összeboronálni akaró, most már politikai ambíciókkal rendelkező ember vajon csak az ellenzék még nagyobb felszalámizására lesz képes 2026-ban, vagy képes lesz egy olyan egységes politikai erőt kovácsolni – az egyébként elég szedett-vedett ellenzéki szereplőkből -, akik képesek lesznek több rendszerváltó erőt felmutatni! Avagy ez az ember a 15 perc hírnév után képes lesz-e választani magának egy új ellenzéki politikai bandát egyedül vagy másokkal szövetségben? Képes lesz-e elsöprő erővel szembeszállni a hatalombitorló, népet uraló Orbán-bandával? Nem kell megsértődni! A kumpánia cigányul csoportot is jelent, meg bandát is! Kicsi kulturális különbség. Én rólad mindet, te rólam semmit nem tudsz. Van, aki még emlékszik Cholira!

Az Orbán-banda tökéletesen hozza a szerepét, ha kell, még három cikluson át. Minden egyes odaszavazó bandatag tökéletesen hozza a szerepét, mert vagy kirekesztő lesz, vagy kirekesztik a többiek! Bandába tartozni jó. Nem igaz? Mert bizony a NER támogatottsága a kivételezett gazdasági szereplők és bandáik, valamint a megvezetett, elbutított agymosottakból áll. Tény, hogy jobban megy némelyeknek, mint a szocializmusban, és maga a nép többsége is elvileg jobban él, mint 30 évvel ezelőtt. Az a csekélyke feláldozott hárommillió ember pedig nem számít! Horthy idejében koldusoknak nevezték őket, csak egy kicsit „felcsövesedtek”, de még azért elég sokat éheznek közülük, és ez jó. A nekik szánt szolidaritási pénzt megkaphatják például a házaikat félpénzen felújító tehetősebbek. Ez így helyes! Nem igaz?

Persze benne van a kosárban, hogy Magyar Péter Orbán Viktor szolgájaként, csak egy „félresikerült sorosügynök”, aki programot hajt végre. Ha ez így lenne, színészi képességei alapján megérdemelné a Kossuth-díjat, és egy percig nem vitatnám a jogosságát! Nem gondolom, hogy így lenne, de láttunk már karón varjút. Sok minden múlik azon, hogy kiket választ új barátainak! Nagyon sok!

Gyurcsány pedig, lassan elköszönhetne.. Higgyék el, hogy én nagyon bírom a stílusát, de tulajdonképpen már mindegy is, hogy súlyos érdekből (esetleg összejátszva veszít), avagy szívből és az eszme alapján politizálva veszít. Ha ő megy, kell, hogy jöjjön helyébe egy új arc, amit még nem győzött le Orbán. Ez az élet rendje, mint ahogy a szocialista pártból is nagyon kilóg már a lóláb az örökfiatal Kunhalmi Ágnesnek. Már hátráltat inkább, mint előre visz, szerintem. Velük – és még néhány betokosodott arccal – nincs megújulás, pedig vannak igen értékes emberek a pártjaikban.

Jó lenne egy egység, amit Palotás János vizionált (de képtelen megcsinálni), vagy egy civil kontroll, egy civilszűrő is talán! Bár a civilek, nagyon bolondok ám itthon. Mind politizál, tét nélkül, és persze így veszít, hisz nem is indul. Erre példa a nagy közismert influenszerek semmit nem érő 150 ezres „tüntetése” februárban a Hősök terén. Amit mi akartunk, az megvolt, a magyar államnak ezek és ezek a hibái, de ne várjátok el, hogy majd megmondjuk, kire szavazzatok, hova tartozzatok. Mi az ellenzékinek csúfolt média krémje vagyunk, nekünk akkor is élni kell, ha ti megpusztultok mind! Na, cső! Kb. ez volt az üzenet, ha igen sarkítok. Ja! Meg nevessük ki az ellenzéki politikusokat, akik alig 2-3 ezer ember megmozgatására voltak képesek! Tiszta, kontraproduktív bélsár az egész! Ahogy írtam: számomra az egész pedofilügy és következményei egy porfelleg volt a víz alatt. Egy kis sakk-matt, de az élet a matt után is folytatódik. Nem igaz? A győztesek pedig utána már, hogy is mondjam, nem voltak formában. Olyan politikai szűrőn keresztül kéne már cselekedni, amikor nem nacionalista alapokon szerveződne végre egy felvilágosult értelmiségi kör, amikor is „jutna és maradna is alapon” az ország fellélegezne: demokrácia van! Megjegyzem, ehhez kell a hárommillió nemcsak magyar, de magyar állampolgár is!

Nekem még kicsit távoli ez az álom, de hadd reménykedjek! Márki-Zay, Palotás, Hadházy, Magyar és még néhány jó húzónév és egy jó kikezdhetetlen program, egy orránál fogva megvezetett buta nép megint berittyentené a Fidesz-KDNP-t, mint 2022-ben is, amikor már nagyon érezték a vesztüket, és kilapátoltak sok-sok milliárd forintnyi állami vagyont a haveroknak! Kérdés persze az is, hogy lesz-e értelme 2026-ban választani, vagy a NER önként menekül Brazíliába, vagy mondjuk úgy: Dél-Amerikába? Volt már rá példa a múltban, hogy ott kötöttek ki nagyravágyó emberek! Bárcsak már vinné őket a hajó! Igaz, annyi kötelezettség és akkumulátorgyár terhelné az újonc nemzeti vezetőt, mint ide Peking. Lehet, hogy igaza van Jakab Péternek: nincs annyi időnk, hogy várjunk 2026-ig. Addig eladják alólunk az országot is!

Szóval a kampány elkezdődött. Hogy mi lesz a vége Magyar Péter elkezdett coming outjának, az az ellenzéken, az ő jellemén, kompromisszumkészségén, és persze a néptömegeken múlik. Neki sem lehet annyi pénze, mint egy kormánynak propagandára, kampányra. Ezt tény. Mert a kormánynak mit jelent a közpénz, amikor ő költheti? Semmit! Költik mind, ahová csak akarják, büntetlenül! Mindig minden jogos! Ők a törvény is! Holnap már vígan szidalmazhatják Brüsszelt, a dolllárbaloldalt, a Soros fiút, mert ugye a szomszédunkban háború dúl és ez veszélyes! Olyan veszélyes, hogy egy nemzetbiztonsági átvilágításon soha át nem esett, hogy is mondjam, a nem elalszik, mint Biden, de furcsán nyalogatja a száját típusú ember és csapata rendeletekkel kormányoz azóta is!

Tény az, hogy nagyon úgy tűnik, egyes megszokott, megunt, régi ellenzéki politikai szereplők, kezdhetnek csomagolni és nézni valami tisztességes munkát. Végül is nem lenne olyan nagy baj ez, csak legyen már végre egy csapat, amelyik képes ellapátolni a jelenlegi, hatalomba beleőrült, piszkoslelkű álkeresztény embereket, és utat mutatni a végletekig lebutított civileknek a közjó érdekében!
Legyen világosság!

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.