A Virág helyett egyenlőséget! című – a nemzetközi nőnap előestéjén, március 7-én megtartott – rendezvény résztvevői egy fogalomtisztázással kezdtek, a láthatatlan munka komplex jelenség, ezért fontosnak tartották elmondani, pontosan milyen értelemben kell használnunk ma a kifejezést.

Csernus Fanni, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője elmondta, hogy a láthatatlan munka nemcsak a reproduktív tevékenységet jelenti (vagyis a gyereknevelést, gondozást vagy házimunkát), hanem az ehhez tartozó kognitív munkát is, mint például a szülői értekezletek észben tartását és az érzelmi támogatást. A gazdasági mutatók ezzel nem kalkulálnak, és egy 2017-es KSH felmérés szerint a GDP 25 százalékkal nőne, ha a láthatatlan munkával is számolnának.

Bán Kornélia mentálhigiénés szakember, az EMMA Vonal operatív vezetője elmondta, hogy az általuk működtetett anonim információs és lelkisegély vonalon rengeteg olyan nővel beszélnek, akik bűntudatot éreznek akkor, ha nem tudják teljeskörűen ellátni ezeket a feladatokat. Ezt a bűntudatot igyekeznek csökkenteni, és megerősíteni a segélykérő nőket abban, hogy nincsenek egyedül.

Kovács Judit coach, a jovallalkozas.hu alapítója hangsúlyozta, a bűntudat feloldásában és az otthoni munka egyenlő elosztásában is fontos, hogy a nők önismeretet gyakoroljanak, és megtalálják az egyéni egyensúlyt a karrier és az anyaság között.

Beszéltek arról is, hogy bár manapság gyakran jobban eloszlik az otthoni munka a nemek között, még mindig nem állunk jól ebben Magyarországon.

„A magyarok 70-80 százaléka azt gondolja, hogy az otthoni munka a nők dolga” – mondta Csernus Fanni, és hozzátette, hogy ebben nehezen lesz nagy változás, ha a házimunkáról és a gyereknevelésről a legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy „ez valaki dolga, amibe a másik fél csak besegít”.

Elmondták, hogy a nemek közötti feladatok sztereotípiái már gyerekkortól berögződnek, és ezt később nagyon nehéz leküzdeni. Egy európai felmérés szerint 2015 óta Magyarország a legutolsó a nemek közötti egyenlőségi indexen.

Itt kitértek arra, hogy a felmérésekkel a valódi szakadékokat és kihagyott lehetőségeket nem lehet megtudni. Például azt, hogy a nők meg tudják-e találni a valódi hivatásukat, vagy csak a létfenntartás és az anyagi stabilitás miatt keresnek munkát, amivel elégedetlenek, így később jobban érzik magukat az otthoni munkában.

Zsugyó Virág, az Amnesty International debreceni munkatársa és a beszélgetés monderátora elmondta, hogy fontos tudni, mire szocializálódunk, mennyire keressük a hivatásunkat, és feltette a kérdést: mik lehetnének azok a lépések, hogy ezt a döntési szabadságot minél többen meg tudják tapasztalni.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a két lehetőség közé nem kéne a vagy szót ékelni, és kiemelték, hogy bár törvényileg itthon is megvannak a feltételek az egyenlőségre, a gyakorlati tapasztalat mégsem ezt mutatja.

Csernus elmondta, hogy – bár a munka törvénykönyve tiltja – az állásinterjúkon rendszeresen megkérdezik nőktől, terveznek-e gyereket szülni. Hasonló példa, hogy európai szabályok szerint az apák 10 nap 70%-os fizetett szabadságra mehetnek a gyerekeik születése után, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 5 nap 100 százalékos, majd 5 nap 40 százalékos bérrel maradhatnak otthon. Emiatt gyakran 5 nap után visszatérnek a munkahelyükre, így semmi nem változott az EU-s szabályozások bevezetésével.