Történelmi időket élünk. Most éppen az történik, hogy egy jóvágású dunántúli fiatalemberről mindenképpen be fogják bizonyítani, hogy a korábbi közvélekedéssel ellentétben valójában a körülmények, valamint egy ellene irányuló politikai, üzleti cselszövés, úgyszólván, ártatlan áldozata.

A sok szóba jöhető jelölt közül arról van szó, amelyik polgármesterként tüsténkedett abban a nagyon nyugat-magyarországi városban, amely iparát tekintve mindig messze kiemelkedett a hasonló – vagy akár nagyobb, mint például Debrecen – hazai városok közül. Nem tudom, polgármesterként mennyit tett hozzá önerőből és tehetségéből a város haladó hagyományaihoz barátunk. Annyit viszont tudunk róla, az elhíresült videó alapján, amelyben mondhatnánk főszereplőként virított, hogy legalább annyi érdeklődést tanúsított (volt?) az egészséges erotika iránt, mint az egykori zseniális, ezen címmel futó magyar film kukkoló férfiúi. A lényeg az, szerintem, mint ahogyan Tímár Péter rendező nem is olyan rejtetten, leplezte le a szocialista gazdaság egy jelentős szeletének esztelenségét és képmutatását, ugyanúgy tette azt az adriai videó a mai magyar nemzeti(?) együttműködési(?) rendszer álságosságaival.

A fő kérdés, normális politikai ügymenet esetén természetesen az lenne, hogy miből tellett a résztvevőknek a nem fillérekbe kerülő etyepetye. Ki fizette, rendelkezik-e a hozzá szükséges adózott jövedelemmel, a különféle címen felvett pénzeiért végzett-e valós munkát vagy más szolgálataiért kapta? Egyszóval, ha már nyilvánosságra került, gondolom, van olyan szervezet, amelynek hivatalból vizsgálnia kellett volna azt, hogy nem merül-e fel a korrupció vagy a megvesztegetés gyanúja. Mert bármekkora egészségnek örvendjék is hivatalos fizetésük, még a nagyvárosok első emberei sem engedhetnek meg maguknak és hű embereiknek hasonló költséges kiruccanást. Hacsak nem kuporgatnak rá évekig, feleségük konyhapénzéből el-elcsórva időnként pár ezresecskét. De tudjuk, hogy esetünkben ez kizárt, hisz közben az asszony és a gyerekek birtoktestei szintén jóval látványosabban gyarapodtak, mint amelyre fizetésükből telt volna. Szóval, apucinak meg másoknak ugyancsak be kellett segíteniük, hogy minden ilyen szép gömbölyűre sikeredjék a családban.

Jelenleg úgy tűnik, hogy ezeket a jeleket figyelemre fel sem méltatták az arra illetékesek. Sőt! Mintha a fő törekvésük az lenne, hogy az igazán fontos kérdéseket a szőnyeg alá söpörjék. S, ha lehet, az illetőt gonosz módon tőrbecsalt áldozatként állítsák be. Most ott tartunk, hogy az után nyomoznak, miként tette be a partinak helyet adó hajócskára a hazai ellenség keze a lábát. Egyes hírek szerint már meg is találták a tettesek körét. Nos, nem a rendezvény hihetően hiteles szervezőjét. Hanem azokat a ravasz cselszövőket, akik ilyen
fondorlatos díszlet előtt próbálták lejáratni a mit sem sejtő, jóhiszeműen a helyszínre siető polgármestert. S az egyik fő kérdés az lett, hogy zsarolták-e vagy csak figyelmeztették a veszélyekre, amikor a történteket rögzítő dokumentumfényképeket megmutatták neki.

A veszély azonban azt vagy azokat fenyegeti, akiket az esetleges zsarolással vádolnak. Mintha egy ártatlan személyt bármiféle módon zsarolni lehetne. A zsarolás büntetendő természetesen, de az ok-okozat axiómája alapján, amennyiben valakit van mivel zsarolni, egy pillantást illene vetni a bűnüldözőknek arra is, aki valós okot adott arra, hogy esetleg zsarolhassák. Igaz, egy pillantást vetettek. S az ügy súlyához képest egy szempillantás alatt megállapították, nincs jele annak, hogy a szexi kirándulást tisztességtelen módon szerzett pénzből finanszírozták volna, ezen tehát nincs mit vizsgálniuk. S hogy biztosan igazuk legyen, a vonatkozó dokumentumok egy részét elvitte a víz, egy egészen véletlen irodai csőtörés formájában.

Teljes erővel lehet tehát arra koncentrálni, hogy kik akarták befeketíteni az úgyszólván mintapolgárt és családapát. Mindenesetre a szerecsenmosdatás gőzerővel és nagyon sikeresen folyik. Az említett polgi megkérdőjelezhetően bőséges anyagi lehetőségeiről már szó sem esik, arról pedig végképpen nem, hogy mondjuk kenőpénzből rendezték volna a videón rögzített összejövetelt. Az igazi „tettest”, sejteni vélem, milyen körben fogják megtalálni.

Mindenesetre meglepő lenne, ha, amint azt független források felvetették, azt derítenék ki, hogy üzleti bosszúról, netán a kormányzópárton belüli leszámolásról lenne szó. Sokkal inkább annak megállapítása a papírforma, hogy az ellenség ez ügyben is aknamunkán munkálkodott. Ám ismét sikerült a jogállam éber őreinek rajtakapniuk őket.