Minden év január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük már egy jó ideje. Bármily furcsa, ezt az ünnepet SEM a Fidesz találta fel, még az „átkosból” eredeztethető.

A jelenlegi hatalom keményen dolgozik azért, hogy a kultúra jelentése teljesen kiüresedjen. Lejáratott már más szavakat is. Ez az ünnep valahogy még megmaradt. Ám, amíg korábban az ünnepeket tartalommal igyekeztek az emberek megtölteni, jó ideje már csak a felszín polírozása megy, a hatásvadászat, a talmi csillogás. De a lényeg, hogy mindig szerepelni akarnak valamivel.

Két évvel ezelőtt Kósa Lajos könyvet „lőtt” a magyar kultúra napja alkalmából. Aztán erről posztolt is egy jót, nem elmulasztva a lehetőséget, hogy teljesen oda nem illően egy kulturálatlan beszólással belerúgjon egy képviselőtársába. Aki történetesen nő. Ha nem az lenne, akkor sem lett volna elegáns épp az ünnep alkalmából suttyóskodni egy szaftosat. Hát, erre max annyit lehet mondani, hogy náluk ez a szint. A kultúráé. A búvárbéka meg felülről nézi a jelenetet.

Idén mások akartak nagyot menni. Sikerült. Sőt, túl is tolták egy kicsinyég a biciklit. A Magyarságkutató Intézet próbálta megcsillantani kulturáltságát, de bár ne tette volna. Ez a közpénzen kitartott társaság, amire a rájuk költött adóforintokból ítélve nagyobb szükség van, mint például a művészettörténet oktatására, összehozott egy ordas bakit.

A szemfülesek által lementett képernyőfotó tanúsága szerint a Magyarságkutató Intézet eredeti bejegyzése így szólt:

Isten, álld meg a magyart.

Azt a betyár mindenségit neki! Mivel vizuális típus vagyok, meglódult az agyam, és különböző képek jelentek meg előttem. Valahogy egyik sem vágott egybe azzal, amit a költő szeretett volna mondani. Az a ritka eset állt elő, hogy nem tudtam értelmezni egy magyar mondatot. Mondjuk, azt se értettem, hogy miért tettek pontot a végére, hiszen a versben azon a helyen nincs semmilyen írásjel. Aztán eszembe jutott számtalan, korántsem szebbnél szebb gondolat. Majd végül bevillant nagy kedvencem, Arany János egyik sora is, ami egy kissé kezdte megvilágítani a helyzetet:

„Az erőtlen csügged, az erős megállja.” Azt tudjuk, hogy az isten erős. Ebből pedig logikusan következik, hogy ha akarja, meg tudja állni a magyarokat.

Az említett kormányközeli gittegylet aztán – bizonyára nem maguktól észlelték a hibát – párszor még nekifutott, míg végre sikerült legalább a szavakat helyesen leírni.

Hogy amúgy mit kutatnak egészen pontosan?

A Magyarságkutató Intézet feladatait a 206/2018. (XI. 10.) Korm. rendelet sorolja fel:
206/2018. (XI. 10.) Korm. rendelet (részlet):
„3. § (1) Az Intézet a következő feladatokat látja el:
1. a honfoglalás előtti magyar történelem, a magyarság őstörténetének interdiszciplináris kutatása,
2. az V–IX. századi sztyeppeközösségek kutatása,
3. a honfoglalással, valamint a magyar középkorral kapcsolatos interdiszciplináris kutatások,
4. a kelet-európai térség egyes részeinek VIII–X. századi történeti-földrajzi tájrekonstrukciója,
5. a magyarság történelméből származó hazai és külföldi, elbeszélő és írott levéltári forráskutatás,
6. vallástörténeti kutatások,
7. néprajzi és népzenei kutatások,
8. oktatási és képzési tevékenység, részvétel a kulturális turizmus, vallás- és zarándoklatturizmus fejlesztésében,
9. angol és magyar nyelvű folyóirat kiadása,
10. archeogenetikai kutatások,
11. a korai magyar történelem helyének vizsgálata a XXI. századi magyar önazonosság-tudatban,
12. középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és felügyelete,
13. a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, a magyar kultúra egészével való összefüggésének kutatása és annak eredményének alkalmazása a köznevelésben,
14. nyelvtörténeti kutatások végzése, nyelvi adattárak fejlesztésének ösztönzése,
15. a nyelvszerkezeti és a nyelvhasználati kutatások terén a különböző szaknyelvek, terminológiák tudatos fejlesztésének koordinálása, a határon túli és az anyaországi magyar nyelvű terminológia összehasonlító kutatása, összehasonlító terminológiai szótárak összeállítása,
16. szakértői állásfoglalások készítése nyelvpolitikai kérdésekben a közigazgatás és a közmédia részére,
17. a magyar nyelvi tankönyvprogram fejlesztésében való részvétel, nyelvészeti szakmai alapjainak kidolgozása, különösen gyermekbarát, az otthonról hozott anyanyelvi készségeket fejlesztő általános iskolai nyelvtankönyvek szakmai alapvetése kidolgozásának összehangolása a magyar kultúra egészével,
18. a magyar szórványok, magyar nyelvjárások, rétegnyelvek, határon túli nyelvváltozatok, kisebbségben élő nyelvrokon népek helyzetének vizsgálata,
19. a magyar nyelvi értékvesztéssel szemben irányelvek kidolgozása a Kormány számára,
20. szakmai és nemzetközi kerekasztal-megbeszélések, nyári kurzusok és – kiemelten határon túli magyaroknak – nyári egyetemek szervezése, nyelvi kulturális napok társszervezése az adott feladathoz szükséges körben, együttműködve az illetékes hazai és Kárpát-medencei szervekkel, szervezetekkel, felsőoktatási intézményekkel,
21. a magyar nyelv digitális, hálózati térben való fennmaradásával összefüggő kutatások szervezése,
22. a fordítás, a többnyelvűség és az ezzel összefüggő lokalizációs tevékenységgel kapcsolatos programok tanulmányozása, ösztönzése, kidolgozása,
23. a nyelvművelő tevékenység ösztönzése,
24. az 1–23. pontok szerinti feladatok tekintetében maradandót alkotó jeles kutatók hagyatékának, szellemi örökségének gondozása, a kutatási anyagok digitalizálása,
25. a magyar identitás, hazaszeretet kifejeződésének történelmi bemutatása a magyar történelem korábbi évszázadaiból,
26. hagyományőrző események, konferenciák, rendezvények, alkotások, médiumok támogatása, valamint
27. a Kormány által normatív határozatban meghatározott egyéb, a tevékenységi körébe tartozó feladatok.
(2) Az Intézet tevékenységét nemzeti és nemzetközi működési körben látja el.
(3) Az Intézet főigazgatója meghatározott célból, feladatkörében eljárva az állami szervektől, szervezetektől személyes adatnak nem minősülő adatokat, információkat, elemzéseket kérhet, a kapcsolódó dokumentumokba – a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – betekinthet, azokról másolatot kérhet.”

A 23. pont különösen tetszik: a nyelvművelő tevékenység ösztönzése.

Édes megváltó istenem! Talán előbb a saját házuk előtt kéne sepregetni. Ha ők ilyen „műveltek”, mit várunk másoktól? Szegény magyar kultúra napja, szegény valódi nyelvművelők, szegény Kölcsey, szegény mi. Ez a virtuális gyomros nem hiányzott. Talán csak a nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka szindróma lépett fel? Vagy csak az az icipici alázat hiányzott, hogy – nyomtatott verseskötet híján – megkérdezzék közös barátunkat, Google-t? Pedig úgy tartják, aki keres, talál. Nem mai a mondás.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)