A Modem Feltűnő tárgyak című kiállítást november 25-én nyitotta meg Don Tamás, a Modem vezető kurátora. Elmondta, hogy ez a kiállítás része a 30+ projektnek, amely célja, hogy közelebb hozza a kortárs kultúrát az általános iskolásokhoz, gimnazistákhoz és bármilyen érdeklődőhöz. A mostani tárlat több mindent magában foglal abból, „amit az elmúlt években a Modem kitűzött szellemi zászlajának középpontjába” – magyarázta a kurátor.

Az egyik ilyen eleme ennek, hogy a Modem különböző debreceni intézményekkel működjön együtt, másrészt az is fontos hogy ne csak Debrecenben, hanem az ország különböző pontjain mindenféle oktatási és kulturális intézményekkel partnerként dolgozva hozzon létre eseményeket, kiállításokat. A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrummal együttműködve az volt a céljuk, hogy a városhoz kapcsolódó identitását vizsgálják különféle kis csoportokban – mesélte. Összesen öt csoporttal működtek együtt, Szentendrén volt három csoport (a múzeum pénzügyi osztályának dolgozói, egy szakgimnázium diákjai és egy helyi családjóléti intézmény munkatársai). Debrecenben két csoportot vontak be a közös gondolkodásba: a Török Krisztián Gábor, a Modem kurátora által vezetett nyugdíjas pedagógusokat, és azon hallgatókat, akik jelentkeztek a Debreceni Egyetemen meghirdetett szabadon választható kurzusra – ez utóbbit Don Tamás tartotta.

A csoportok olyan kérdésekre keresték a választ: milyen lehet egy ideális kortárs művészeti múzeum, és ők maguk hogyan kapcsolódnak a városhoz – avatott be Don Tamás. Végül arra jutottak a kurzus során, hogy minden résztvevő választott egy tárgyat, és írt hozzá egy szöveget, melyből kiderül, hogy mit mesél az adott tárgy arról, mit jelent az adott személy számára Debrecen.

A kiállítás központi motívuma egy Debrecen-térkép, amelyet szintén a kurzuson résztvevő hallgatók találtak ki. A kiállítással „mozaikos történetek állnak össze egy egésszé és megmutatnak egy alternatív Debrecent” – vélekedett a Modem vezető kurátora. Mindez három műalkotással egészült ki, amelyeket szintén a hallgatók válogattak ki a Modem gyűjteményéből, aszerint döntöttek, hogy mely műalkotás illeszkedik ahhoz az elképzeléshez, amit ők gondolnak a városról – avatott be a folyamatba.

Majd a kiválasztott műalkotásokról mondott néhány szót Don Tamás, elsőként Fátyol Viola képéről, ez egy fotósorozat záróképe, amely 2013 és 2017 között készült, ekkor a művész a vámospércsi asszonykórussal foglalkozott. Az érdekelte, hogy egy ilyen kis-, mikroközösségnek hogyan zajlanak a mindennapjai. Beépült közéjük, maga is a kórus tagjává vált, évekig eljárt velük fellépni. „A hallgatók számára az volt a fontos, hogy lehet olyan mikroközösségeket kialakítani, amik segítenek nekünk abban, hogy jól érezzük magunkat mentálisan és segítsük egymást” – magyarázta a kurátor.

Süli-Zakar Szabolcs, a Modem művészeti vezetője, képzőművész fotóján egy helyi kereskedő raktárát, gyűjteményét láthatjuk, piros, fehér, zöld színekben. A kereskedő népi tárgyakat gyűjtött össze, majd Süli-Zakar elrendezte őket. A tárgyak Hajdú-Bihar megye különböző pontjairól származnak, amelyeket elad a kereskedő Nyugat-Európában dizájn-tárgyakként, megfosztva őket az eredeti funkciójuktól. Ebben a fotóban az volt az érdekes, mit kezdünk azokkal a tárgyakkal, amik körülöttünk vannak, körbevesznek minket – mi lesz ezeknek a sorsa – folytatta.

Végül Vékony Dorottya Humanotéka című könyvéről beszélt, ami egy 2017-es fotókönyv koncepció projektje. Az volt a lényege, hogy a kortárs kultúrát sokszor jellemzi a pénztelenség, és emiatt azok az emberek, akik ebben a kulturális mezőben mozognak, sokszor szívesség alapon kérnek ezt-azt a másiktól. Ennek készített Vékony Dorottya egy platformot, amibe lehet jelentkezni, „ki lehet kölcsönözni embereket”, akik például megtanítanak kertészkedni, vagy amire épp szükségünk van.

Ezt követően Don Tamás átadta a szót a résztvevő hallgatóknak, akik elmesélték, hogyan köti őket az adott tárgy Debrecenhez. Lehetett találkozni kötéllel, ami a kötődést jelképezi, többeknek az ingázás jutott az eszébe, hiszen tömegközlekedéssel ingáznak Debrecen és egy másik település között, így bérlet és fülhallgató is helyet kapott a kiállított tárgyak között. Szintén a közlekedéshez köthető a biciklicsengő, hiszen a tárgy tulajdonosa nem találta megbízhatónak a város helyi járatait, így a kerékpár lett az alapértelmezett közlekedési eszköze. Nem maradtak ki természetesen a gyűjteményből a feles poharak sem, hiszen egyetemistaként bizonyára mindenki találkozik velük. Helyet kaptak a klasszikusok is, mint a Nagytemplom vagy a virágkarnevál, ez utóbbi romantikus történettel egybefűzve.

A projektben résztvevő hallgatók: Csige Cintia, Faitli Zoltán, Gajdos Boglárka, Györgyi Kata, Hartyányi Panna, Kegyes Lilla, Kiss Tamás, Kosina Dávid, Kulcsár Kevin, Papp Violetta, Toronyi Réka, Váncsa Zsófia.

A kiállítás iránt érdeklődők bizonyára tudtak/tudnak kapcsolódási pontokat találni a kiállított tárgyak között, és talán tovább is gondolják, hogy ők maguk milyen tárgyat helyeznének a Modem polcaira, ami számukra Debrecent jelképezi.