Mottó: Villámgyorsan változik a világ és a tudomány is (..), a ma emberének a legfontosabb feladata, hogy ebből az őrült információs dömpingből kinyerje a valós dolgokat. Sárik Péter

Részleteket közlök Martonyi János 2008-ban megjelent írásából. (…) Az alapvető kérdés a világban ma nem az, hogy lehet-e vagy sem demokratikus szocializmust teremteni, hanem az, hogy az alkotmányos jogállami keretek között működő demokratikus politikai rendszerekkel párosuló piacgazdaság, vagy pedig a tekintélyuralmi féldiktatúrákban működő piacgazdaság-e a versenyképesebb.

(…) A tekintélyuralmi kapitalizmusok többsége sajátos módon valamilyen kapcsolatban áll a kommunizmussal. Kínában névlegesen ma is szocializmus van, a politikai hatalom monopóliuma a Kínai Kommunista Párté, és a politikai rendszer a plurális demokrácia nyomait sem mutatja. Mindez prosperáló piacgazdasággal, elképesztő társadalmi-vagyoni különbségekkel és főként rendkívüli hatékonysággal és versenyképességgel párosul. Demokratikus szocializmus helyett tehát diktatórikus kapitalizmus valósul meg, amely nem a társadalmi igazságosság és a plurális demokrácia valamilyen párosítására, hanem éppen ellenkezőleg, a pártállam hatalmi monopóliumának és a hatékony tőkés gazdaság együttes érvényesítésére épül.

(…) Amit ma biztosan lehet állítani, az az, hogy az autokrata piacgazdaságok jövője bizonytalan. A bizonytalanság pedig kockázat, amelyet mindenekelőtt a biztonságpolitikának kell figyelembe vennie. A liberális demokráciák túl kell, hogy jussanak a hidegháború megnyerésének eufóriáján, és nem engedhetik meg maguknak, hogy ne készüljenek fel a következő évtizedek súlyos stratégiai kockázataira. A fundamentalista terrorizmus bármilyen nagy veszély, mégsem szoríthatja háttérbe azt a tényt, hogy a globális rendszer főszereplői között új ellentétek és ezekből fakadó feszültségek lappanganak és jelenthetnek a jelenleginél sokkal súlyosabb kockázatot. Mindez mindenekelőtt arra int, hogy a liberális demokráciák biztonságának messze legfontosabb tényezője, az Atlanti Szövetség a jövőben ne gyengüljön, hanem erősödjön, Európa és Amerika kölcsönösen ismerjék fel egymásrautaltságukat.

(…) A magyar nemzetstratégiát 18 esztendeje két alapvető célkitűzés vezérli. Mindkettő az ország XX. század végére történelmileg kialakult helyzetéből és a rendszerváltozás legalapvetőbb eszméiből és értékeiből fakad. Az első a „Nyugathoz”, „Európához” történő legszélesebb értelemben vett (gazdasági, szociális, kulturális stb.) felzárkózás, a másik pedig a nemzet „határokon átívelő újraegyesítése”, vagy visszafogottabb megfogalmazásban a felelősség vállalása és érvényesítése a határon túli magyar közösségekért.

Mondok egy demokratikus kapitalizmust, ahol szociális demokrácia uralkodik, amit persze hívhatnánk demokratikus szocializmusnak is: Svédország. Mondok egy diktatórikus kapitalizmust is: Magyarország, ahol a Kínai Kommunista Párt programját akarja másolni egy hibrid autoriter kormány.

Nem idézgetek tovább. Nekem tetszett a gondolati ív! Előrelátó értelmes esszé, egy értelmes embertől, aki 1998-ban Orbán Viktor külügyminisztere volt. Egy igazi jogtudós, egy felkészült, a polgári életben is sikeres szakember, ellenben Szijjártó (lóti-futi) Péterrel, aki a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerzett diplomát külügy szakirányon 2002-ben és azóta a Fidesz elkötelezett híveként, politikus. Már akinek politikus. Szerintem csak végrehajtó, rettenetes emberi jellemzőkkel, amelyek nem predesztinálták soha arra, hogy például a magyar diplomaták vezetője legyen. Persze ez a kisebbik baj vele, de ne térjünk el a tárgytól!

Ha most a Martonyi-féle értelmezésből indulunk ki, a nemzetstratégia célja kettős: A „Nyugathoz”, Európához tartozást és a magyar nemzet fogalmának kiterjesztését foglalja magában a külországokban élőkre, melyek kormányzati cselekvésekben anyagi- és erkölcsi inputtal jelentkeznek, közpénzből. Az esszé utal arra, hogy nagyon nem mindegy, hogy ezt egy demokratikus vagy egy diktatórikus kapitalizmusra jellemzőkkel bíró országban hogyan csinálják. Nem tisztem azonban ezt most megítélni! Számomra az a lényeg, hogy a nemzetstratégia fogalma úgy köszön vissza, hogy tartozzunk Európához és a magyarokat kezeljük magyarként, bárhol is élnek a világban.

Az már csak egy arculcsapása más kisebbségeknek, hogy azóta: A bukott erdélyi politikusnak, Szász Jenőnek „kiutalt” Nemzetstratégiai Intézet létrehozása felzúdulást okozott a magyar tudományos életben – határon innen és túl. (hvg, 2013. január 6.) Nem megyek bele. Olvassák el. Arra talán érdemes ez a cikk, hogy ha nem a mindig harcoló, mindenkit az idegbaj határáig üldöző Fideszről lenne szó, akkor nemes egyszerűséggel „nemzetpolitikáról” beszélnénk, és kész vége, egy minisztériumom belül ez lenne 10 ember munkája! Ehhez képest milliárdok felett prosperálnak kormányzati parancsszóra.

Magyarországon élő magyar emberként, de cigány származású magyar állampolgárként számomra kicsit visszatetsző, hogy mi mindent elkövet mostanában a jelenlegi kormány a külországokban élő fajtatestvéreiért, míg itthon mit „engedélyez” a cigány szolgáinak jelesül Sztojka Attila fideszes országgyűlési képviselőnek, a roma kapcsolatokért felelős kormánybiztosnak, amikor nyíltan gyűjtik be egy cigány zászló alá a roma nemzetiségi választások előtt a cigányokat pénzzel és ígéretekkel, rontva ezzel a számomra egyébként nagyon primitív roma politikai esélyegyenlőséget. Szégyen! Ahelyett, hogy hasonló erővel segítenék a magyarországi kisebbségeket a tekintetben, hogy valós képviseletük legyen az parlamentben, még mindig csak a kispályán keresnek maguknak politikai szolgákat, akiket megvesznek munkalehetőséggel és projektekkel egy régen is létező társadalmi szervezet szövetséggé alakítása útján, melynek szerinem összeférhetetlen elnöke egy roma kapcsolatokért felelős fideszes roma politikus.

Milyen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemzetstratégiája? A Lavrov-díjas, sokszor igen alpári módon megnyilatkozó miniszter kulcsfigurája a jelenlegi kormánynak. A pandémiai idején beszerzett lélegeztetőgépek ügyében soha nem lett elszámoltatva. Külpolitikája véleményem szerint nagyban függ attól, hogy milyen parancsokat kap. 2012 júliusának második felében egyesült államokbeli látogatásra utazott, hogy „bemutassa az ország megújítása során hozott kormányzati döntéseket, tájékoztatást adjon azok eredményeiről, és erősítse a szövetségesi együttműködést a két ország között”. Szijjártó Péter a saját feladatait ekkor sherpa-jellegűnek nevezte. A diplomáciai nyelvben ez kb. annyit jelent: ő csak egy személyes megbízottja Orbán Viktornak és a kormánynak. Legfőbb munkája a háttértárgyalásokra szorítkozik, előkészítője a közjogi méltóságok tárgyalásainak. A sherpa- munkában a kézi irányítás miatt vajmi kevés hatásköre van a külügyminisztérium diplomatáinak, akik inkább csak végrehajtók, mint kapcsolatteremtők, kapcsolatápolók.

Szóval itt van egy ember, aki még ki sem bukott az egyetemi padból, már politizált. Rettentő teherbírással berepülte már az egész világot közpénzből. Ha a helyettesét kérdezik? Hát… van öt államtitkára, de egyik se repül vagy szerepel szinte semmit hozzá képest. Ő a mindig futó Benevutó. Hogy mit visz és mit hoz, és mit csinál, azt szinte lehetetlen kideríteni annak ellenére, hogy a Facebookja a nyitott könyv és állandóan szerepel. Nem is a személye a lényeges – bár őszintén szólva nem is igazán akarna senki az ő cipőjébe járni –, hanem az a szervilis megfelelési kényszer, melynek mentén a globális üzletpolitika oltárán többszáznyi felesleges tárgyalással előrevetíti azt a jövőképet, hogy milyen irányba mozdulna el az Orbán-kormány, ha egyszer úgy dönt, hogy kilépteti Magyarországot az Európai Unióból. És bizony dönthet úgy, tisztelt polgártársaim!

Hadd vessek közbe egy kis múltat! Imádtam Kolláth György alkotmányjogászt hallgatni. Amit mondott, azt pedig tudomásul kéne vennie mindenkinek! Egy demokratikus országban biztosan.

Szijjártó Péter nemzetstratégiája nem más, mint üzletpolitika, gazdaságpolitika, melynek fókuszába az ázsiai főként kínai üzletpolitikai került. Persze nem felejtjük el az Európai Unió szankcióira adott válaszait, mint ahogy azt sem, hogy bár több tízéves lemaradásban volt az ország az orosz energia leépítésével, az energiahordozók területén milyen munkásságot fejtett ki. Szerintem itt is igencsak jó lenne a kormánynak nyíltabbnak lenni. A gáz, a rezsi és a többi visszaszámolhatatlan „okosságuk”, már az egeket veri. Szeretünk csatlósok lenni, na!

Rátérve a „NAGY AKKUMULÁTORGYÁR MIZÉRIÁRA”: Ez már több a soknál! Ez nem lehet csak úgy, hogy talpát nyaljuk a kommunista Kínának! Költségvetést érintő döntés, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy és beruházás – mindenki kuss ki, mars ki a dologból. Még közmeghallgatás se kell! Kussolj nép! Így döntöttünk! No, ez már nem demokrácia! Az életünket akár többszáz évre meghatározó aljas kormányzati döntések inkább csak arra utalnak, hogy a jelenlegi magyar kormány nagyon durva befolyása alá került a kínainak és – feltételezésem szerint – az orosznak. Az Európai Unióban való bentmaradásunk csak idő kérdése és olyan döntéshozó külországok vezető politikusaié, akik hatalmas nyomással nehezedhetnek a Fidesz-KDNP kormányra.

A rettentő gyors törvénykezési hajsza is arra enged következtetni, hogy az autokrata államvezetés, a magyar állampárt (igen, a Fideszről beszélek) miután a belső gazdaságot már uralma alá vonta, most teljesíti a felsőbb parancsot, melynek célja, hogy Európa trójai falovaként éppen a magyar legyen az, amelyik megfúrja az európai nyugati típusú demokráciákat. Csúnya cél, szerencsétlen cél, amire a saját utalásomat is visszautasítanám. Mármint a helyükben. Persze, mit lehet tenni, ha ez a véleményem.

Zárjuk rövidre: Egy évvel sem az európai parlamenti és az önkormányzati választások előtt, nem enyhén jön az újabb és újabb kontroll és beavatkozási lehetőség egy olyan kormány részéről, amelynek tagjait nemzetbiztonsági átvizsgálásnak kellene alávetni! Bezzeg a miniszterelnök nemzetbiztonsági átvilágíthatóságának lehetőségét ez a törvény sem teremti meg! Egyáltalán lehet-e olyan törvényt elfogadni a 2024-es választások előtt, mely érinti, módosítja a választási törvényt már megint? Minek van az Alkotmányvédelmi Hivatal, ha Szuverenitásvédelmi Hivatalra van szükség? Alkotmányvédelmi vagy szuverenitásvédelmi aggályokat vet-e fel a Fidesz-KDNP-kormány elköteleződése, üzletpolitikája (amit nagyképűen nemzeti stratégiának nevez) a hatalmas vagyonokkal érkező ázsiai cégek kapcsán? Ha lenne rá adat, akkor önök szerint a magyar választópolgárok hány százaléka mondana arra nemet, hogy ötvennél is több nagyüzemi, nagy területeket foglaló, nagy víz- és energia szükségletű ázsiai tulajdonú üzemeket telepítsenek hazánkban, és a működés okán elárasszák az országot többségében ázsiai vendégmunkásokkal?

Vajon ez a gondolat felveti-e a nemzetbiztonsági kockázat miatti vizsgálat szükségszerűségét, avagy az ország szuverenitása szempontjából történő azonnali polgári nemzetbiztonsági vizsgálat elrendelését akár a kormánytagokra is? Ha nem, akkor ez az új törvény csak arra jó, hogy a politikai ellenfeleket elrettentse, gúzsba kösse, ijesztegesse. Nem más, mint egy goebbelsi húzás (és nem valós törvény bárki hozza is, bármilyen eljárásban) arra nézvést, hogy rettegj magyar, mert Rogán Tóni és a többiek már a spájzban vannak!

No, hát ezek a nemzetstratégiák: Kivételező kisebbségmizéria külföldön, elnyomó kisebbségmizéria belföldön, nemzetpolitikai- és nemzetgazdasági szempontból generált kiemelt külügyi ügyek és beruházások, ahol a nép véleménye már nem fontos. Olyan stratégiák, olyan durva elképzelések, melyek majd az országunkban csapódnak le! Vagy mi leszünk az új selyemút végén Kína kolonizált kispajtása (amolyan oroszos úttörős), vagy mi leszünk Európa trójai falova és segítünk egy hatalmas ázsiai ország gazdasági térnyeréséhez Európában.

Csak szólok! Ilyen nemzetstratégiákkal nemigen fognak szeretni minket sehol sem.

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.

800, jegyzet, vélemény