Úgy tűnik, nem mindenki akar jó emléket hagyni maga után.

Az emlékkönyvben a jobban szeretés volt a versengés tárgya. Meg se próbált senki értékítéletet megfogalmazni azokról, akik nála nemhogy jobban nem, hanem csak kevésbé szerették az illetőt. És azok, akik a fent említett mondatot beírták, javarészt gyerekek voltak.

Az utóbbi napokban igencsak felkavarta a kedélyeket egy bizonyos nyilatkozat. Méghozzá egy olyan ember szájából, akinek a honosítási oklevelén még alig száradt meg a tinta, ám máris magyarabb a magyarnál. Sőt, kioktat. Megnéztem, mik a feltételei a magyar állampolgárság elnyerésének. Végül is, Marco Rossi (mert róla van szó) elég ideje él itt ahhoz, hogy megkaphassa. Felmerül viszont egy kérdés: annyi év alatt miért nem tanult már meg rendesen magyarul? Ja, hogy az nem is olyan fontos ahhoz, hogy büszke magyar állampolgár lehessen valaki?

Nem vádolhat azzal senki, hogy fociszegény környezetben cseperedtem. Apukám lelkes Fradi-drukker volt, szerette a JÓ focit. A tévé hangját levette, a rádióban meg Szepesi ment, úgy követte a meccseket. Teljes átéléssel szurkolt, örült, ha jó volt a labdajárás, bosszankodott, ha bénáztak a fiúk. Hangot is adott neki. Nos, én ebben nőttem fel. Egy-egy igazán jó meccset én is megnéztem vele. Később, felnőttként a VB-meccseket megnéztem, valódi élmény volt.

Hogy a magyar foci hol tart most, azt talán hagyjuk. Lehet itt menőzni, hőzöngeni, ezzel a teljesítménnyel nem lehet túl messzire (ez most nem szóvicc akar lenni) jutni. Nem véletlenül cikizte őket Hofi, született könyv a magyar futball gyengélkedéséről. Tessék mondani, VB-n mikor szerepelt utoljára a nemzeti tizenegy. Egy-egy EB-re kijutottak 2016 óta, de maradandót nem alkottak. A bolgárok bénaságát könyveljük el a válogatott zsenialitásának? Ne már!

Valaha az Aranycsapat tudott valamit. Akkor is fontos volt a foci. De ennyire talán mégsem. Most mintha a focin kívül más nem is létezne. Régen volt a kis pénz, kis foci elhíresült mondás. Most van a nagy pénz, kis foci. Hofi meg megkérdezte: „Úszni tud? Nem. És, ha megfizetem?”

Régen legalább nem kellett mindenkinek imádnia a focit. Ahhoz is joguk volt az embereknek, hogy ne szeressék, sőt, ahhoz is, hogy ne is érdekelje őket. De azért még nem szóltak rá senkire, hogy szégyellje magát.

Manapság hamar megkapja az ember, hogy hazaáruló, nemzetellenes, ha nem szimpatizál a kormánnyal, netán bírálja őket, ha nincs elég közjószága, nem utálja eléggé Sorost, Gyurcsányt, a brüsszeli bürokratákat, az ifjú Sorost, a melegeket. Ha nem vallásos, az is baj. Közben lehet, hogy ezerszer jobb ember, mint azok, akik ájtatoskodva hányják magukra a keresztet, miközben magasról tesznek a krisztusi tanításokra. Na, mostantól már a válogatottat is kötelező imádni. Mert, ha nem, akkor szégyelljük magunkat. Háát, signor Rossi, egy kicsit túl tetszett tolni a biciklit. Értem én, hogy a vezérnek a foci a mániája, ahogy magának is. Nekem, álcivil, áldebreceni hazaárulónak nem. Sőt, durvábbat mondok, akkor se dőlnék a kardomba, ha holnaptól nem lenne foci. Sokkal jobban zavar, hogy maholnap nem lesz elegendő orvos, ápoló, pedagógus. A felelősségük ugyanis egy icipicivel nagyobb, csak a bérjegyzékben ennek nyoma sincs. Talán, ha őket is megfizetnék csak feleannyira, mint a politikusokat, focistákat, akkor nem vágynának el ebből a pannon Kánaánból, nem igazolnának át máshová.

Talán, ha azt a módszert, amivel a tanárokat gyilkolják, bevezetnék a maga játékosainál is. Tudja, a portfóliót. Ahol a teljesítményt kell felmutatni, bizonygatni. Vagy nem kéne, csak akkor az elvégzett munka arányában kapnák a javadalmazásukat. És persze, becsülettel adóznának utána, ugyanúgy, mint más alkalmazott. Maga, signor Rossi, vajon melyik ország törvényei szerint adózik a nem csekély jövedelme után? Most, hogy már magyar állampolgár IS.

Tudom, akit a hatalom kedvel, az mindig feljogosítva érzi magát, hogy megmondóembert játsszon. Magyar állampolgárrá válva nem sokat várt vele maga sem. Tudja, mit? Ha az EB-ről az első hellyel jönnek haza, még akkor sem szólogathat be ilyeneket. De élek a gyanúperrel, hogy ez a veszély nem fenyegeti ezt az országot. És jó lenne, ha ezért majd nem mi, a magyar válogatottat magánál kevésbé szeretők lennénk a hunyók, hanem valaki felelősséget vállalna érte. Mert a hype megy, az arc nagy. De, tudom, a négy évszak meg a kapufa, az a hülye akác sok mindenre magyarázat.

Szóval, signor Rossi, vegyen vissza, foglalkozzon azzal, amihez ért, és ne oktassa ki a magyarokat magyarságból. Amit mondott, azért pedig szégyellje magát.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)