A hétvégén a Debreceiner is bejárta, levideózta, lefotózta a helyet, amit be kell lakni, majd emészteni az ott tapasztaltakat. A debreceni toronyház, ismertebb nevén a 22 vagy ha úgy tetszik, a 24 emeletes épület vasútállomás melletti tömbjének 19. emeleti 203-as lakásába hosszú liftút, majd szinte teljesen sötét folyosón sétálás után jut el az érdeklődő. Mintha csak fel akarnák készíteni a rendezők az érdeklődőt arra, mi vár rá odabent. A szokatlan helyszínen létrehozott tárlat mottója így szól: „Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek más: miért féljek hát felfedezni, ki vagyok?” Az idézet Tar Sándor írótól származik, és itt minden róla szól. Ki hogyan látja őt.

A kiállítás 2023. november 11-én nyitott és 2024. február 11-ig lesz látogatható. Megtekintésének ára egy normál Modem-belépő, amit a Baltazár Dezső téren lehet megvásárolni. Mint megtudtuk, az első két naphoz hasonló, szakember segítségével történő tárlatvezetés is lesz olykor (erről érdeklődni a Modemben érdemes), de nem minden nap. Viszont bárki, aki keddtől vasárnapig szét szeretne nézni a 37 négyzetméteres – egykori – lakás két szobájában és konyhájában, mint a tárlat helyszínén, megteheti 10 és 17.30 óra között, ha előtte megvette a jegyét. Akik így érkeznek, azok sem maradnak információ nélkül, hiszen a lakásban írásos, mappákba szortírozott és olvasható, elvihető anyagok, valamint a konyha székére leülve néhány hanghordozóra felvett interjú várja a látogatókat. Van alaprajz a belső térről, benne, hogy hol, mi látható, aztán egy Tar-kronológia is segít, amely az életének fontos állomásait említi egy idősávon felvonultatva. Az egyik tájékoztató dokumentum pedig Tar irodalmi elismeréseit taglalja szintén időrendbe sorolva. Tehát aki tárlatvezetés nélkül érkezik, az is jól eligazodhat a helyiségekben és megismerheti a kiállító művészek alkotásainak motivációit is.

Az első napra – mint Don Tamástól (Modem), a Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese mellett kurátorként az anyagon dolgozó, tárlatvezetést tartó szakembertől megtudtuk – mintegy százan jelentkeztek be, akiket 10-12 fős turnusokban vezettek körbe a lakásban nagyjából félóránként, este 7 óráig, hisz több embert egyszerre nincs értelme beengedni a hely szűk volta miatt. A toronyház tövében a bejárat előtt két hölgy várta a kíváncsiskodókat, hogy eligazítsa őket és már ott némi információt a kezükbe nyomhasson.

Szürke galamb az erkélyen, zenélő asztal a nappaliban, szocreál propeller a földön

A 203-as lakás egy amúgy korábban lakott ingatlan, ahova becsöppenve igazából az az érzésünk, hogy valaki épp kiköltözött, más meg nemsokára be fog oda. Pedig van lakó: Tar Sándornak hívják. Ám kellenek azok a bizonyos háttérinfók, hogy igazán észrevegyük őt. Igaz, a falakon több portré is Tart ábrázolja a művész, Szilágyi Lenke fotográfus egyéb, vele összekapcsolható képe társaságában. Ám az igencsak fapados konyhában a tipikus régies panelbeli kredencen lévő vodka és a négy pohár csak úgy ott van. Vélhetően ez is a cél. Úgy tűnjön, mintha mindjárt töltene és töltekezne ott majd valaki. Az ital sima bolti áru, de a pohárkészlet műgyantából készült és Tar életének – az alkotó, Tóth Balázs Máté szerint – Janus-féle többarcúságát is mutatják, ezért négyszögletesek. A legnagyobb szoba közepét egy a rendszerváltás környékén az akkori Csehszlovákiában gyártott étkezőasztal foglalja el. Ezt Németh Ilona képzőművész adta oda a kiállításra, s mint elmesélte az édesapjáé volt, ám erre a tárlatra némileg átlényegült. A tárgyalóasztal (ez az alkotás neve) a művész szerint a saját családjával is összeköti Tart valamelyest, hiszen náluk is volt ügynök a rokonságban, emellett számára az életünkben sorjázó olykor kihasználatlan lehetőségeket, majd az újbóli próbálkozásokat is szimbolizálja. Ezt az alkotás úgy jeleníti meg, hogy egy speciális elektronika segítségével időnként önálló éltere kel és kinyitja, széthúzza önmagát, majd kis idő múlva visszazár. Mindezt igen éles sivító hang kíséretében teszi, ami ha valaki elmélázna, mindenképp odavonzza a tekintetet.

Ugyanebben a helyiségben az erkélyajtó szemmagasságából benéz hozzánk egy szürke galamb, ami egyértelműen utal Tar ilyen című, szociográfiával teleszőtt nem is igazán klasszikus krimijére, ami pont itt, az ikonikus debreceni toronyházban játszódik. Ez szintén a fotós Szilágyi Lenke műve.

Az egyetlen más általi fotót, illetve a nappali sarkában a padlón szerénykedő propelleres, kartotékos installációt egyaránt Gerhes Gábor jegyzi. Előbbi a „Der plan” címet kapta és egy a Kádár-rendszerre hajazó merev tömbbe ragadó kalapácsot ábrázol, a szabadulás reménye nélkül – szintén utalás Tar Sándor olykor önmaga által teremtett fogságára, illetve arra a korra, ahonnan ő merítkezik. A vegyes technikai, földön heverő installáció pedig Tar be nem fejezett életművére is utal, egy valóban létező Tar-könyvespolc ábrázolásával, ahol a könyvek gerince nem látható – mindezt kiegészíti a szocreál hangulatú ventilátor.

A kisebb szoba végében lévő ablakon pedig kilátni csak a bedeszkázott installáció résein át lehet a vasútállomás épületére. Előtte egy digitális rajzból, gipszből álló, Tar életének titkos részeire reflektáló kulcslyukat lát az odanéző ember, körötte szőlőszemekkel, amelyek az alkotó szerint a mégis megtörténő betekintést szimbolizálják. Ezt a munkát Kádár Emese szignózza.

Naplórészletek a falakon – Tar meg valahol ott körülöttünk

Mindezt kiegészítik a falakra illesztett idézetek Tar Sándortól, illetve, ha belehallgattunk a hanganyagba, elolvastuk az írásos infókat, kicsit beleképzelhetjük magunkat egy ilyen panelházban lakó, illetve egy egyszerre fojtogató, de mégis inspiráló korszakban saját magával, másokkal is viaskodó, de eközben mégis realistán alkotó író életébe, kaphatunk egy összképet. Amiről eldönthetjük, hogy tetszik vagy sem, ha ismerjük Tart valamelyest, akkor megtaláljuk-e ebben a lakásban őt vagy sem, vagy ha nem nagyon ismertük, ezután mit gondolunk róla?

A Tar Sándor személye által ihletett kiállítást Don Tamás szerint az is hozta létre, hogy „én már régóta kerestem egy ilyen figurát, akin keresztül izgalmasan be lehet mutatni több évtizedet az ország történetéből, aki magába sűrít dolgokat, s ő ilyen…” Eredetileg tehát ez nem is Modem-projekt volt évekkel ezelőtt a kurátor fejében, mint mondta, ám „amikor jobban elmerültem Tar életében, nagyon megörültem” annak, hogy íme, itt keresett figura.