Amikor cseppenként hull le a zöld szín a sárguló falevelekről.
November a Nagyerdő szélén
Erdő a város szélén. Nem az igazi, a nagy, a teljes, de mi Nagyerdőnek nevezzük eme részletét is. Tudjátok, az az elkerített, némileg már ritkuló erdejű terület az egykori Békás-tó körül nagyjából, amit hivatalosan Nagyerdei parknak titulálnak Debrecenben.

Koppányi Szabolcs
Eső után, barangolva egy cseppet. Ember szinte egy szál se, pedig érdemes a kellemesen hűvös, de még közel sem fagyos időben, égi csapadék után átcsámpázni a fák között, meg vissza, meg körbe. Amikor a varjak csapatos károgása a levegőből kellemes háttérzenét ad. Amikor cseppenként hull le a zöld szín a sárguló falevelekről. Amikor sötétedés után a kacsák már csak néha bukkannak elő, igaz, akkor jól megijesztve a gyanútlan bámészkodót, midőn közvetlenül mellette landolnak, harsány kacsacsogás közepette a vízen.
A régi hidat mindannyiszor felidézem magamban, s odaképzelem, ahol ez a mostani áll, ha arra sétálok. Azt vétek volt megreformálni – csak felújítani kellett volna. Viszont mégis jól esik a léleknek néhány csepp természet, zöld, sárga.. S nemcsak az égen, toronyházakból fotózva. Hanem belemenve a színek közé.

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs

Koppányi Szabolcs