Ez mi? Főzeléket főztél leves helyett? Jéghideg, és szerelmes sem vagy. Add ide a sót! Ez meg karaj? Tudod, hogy utálom a rántott húst. Olyan, mint a tapló. Kiszárítottad. Felmarja a szájpadlásom. Nézd meg, bele ment a fogamba! Takarítsd ezt el innen! Csomagold be a kislányodnak, ő szereti ezt a szart. Nem jönnek? Miért nem jönnek? Válaszolj normálisan, mert orrba váglak. Mi baja van? Akkor főzzön magára. Tudja csak meg, milyen gondoskodni egy családról. Mi? Mi nem megyünk. Nem látod, milyen idegbeteg vagyok. Én így nem ülök volán mögé. Biztos valami front van.

Az ablak miért nincs még becsukva? Nem az udvart fűtjük. Ezért fizetünk több tízezret a gázért. A külső ajtót is zárd be! Mi az, hogy nem lehet? Mit basztál már el megint? Ez mikor lett ilyen? Rég, mi? A fiad is ahelyett, hogy ilyen dolgokban segítene az anyjának, elköltözött ahhoz a büdös kurvához. Egy kitartott lett. Ne védd meg! Egy büdös, mocskos ribanc megbolondította. Megmondtam neki, hogy ez lesz, hogy majd egy nő fog rajta uralkodni, ha nem képes összeszedni magának egy normális lányt. Hát nem volt képes. Taníttattam, munkát szereztem neki, és ez a hála. Ránk sem emeli a telefont…

(csengetés) Ki már az ilyenkor? Ja, a futár. Mit hozott, mit hozott? Hát a húst. Harmincezer lesz. Engedd be!

Jó napot, Péter! Hogy van? Sok a fuvar? Igen, nekem is fáj a lábam, a fejem is majd szétmegy. Képzelje, az asszony is most szólt, hogy nem bírja elfordítani a kulcsot a védőajtóban. Érti, pont most romlott el. Ja, ilyenek ezek a nők. Mindig elromlik valami a kezükben. Bár mást fogdosnának ilyen nagy elánnal, mi? Ne siessen már annyira, legalább szusszan egy kicsit. Maga tudja… Vigyázzon, mert sok a hülye az utakon!

Hozz egy ollót! Hallod? Nem várok. Kártyát eltetted? Na tedd el gyorsan a helyére, míg el nem kavarod valahová! Fú, de meleg van, hozz már egy pohár vizet! De ne ezt! Ez a citromos! Mintha nem is együtt élnénk! Direkt csinálod ezt velem. Nyisd ki az ablakot! Jó, most már becsukhatod. Tedd el ezeket! Mi sok? Muszáj vagyok így vásárolni, mert te azt sem tudsz. Éhen is halnánk, ha csak azt ennénk, amit te veszel. Csirkemáj lenne kiflivel meg kefirrel. Egyébként is mire basztad már el megint a pénzt? Láttam, hogy új a függöny. Tudod, kinek meséld, hogy évek óta a szekrényben állt. Tuti, megint a turkálóban voltál. Igen, sajnálom. Milyen kis időt? Évekig a munkahelyeden töltötted az időt. Nem szóltam semmit. Örülj már, hogy végre itthon lehetsz és pihenhetsz. Mi az, hogy nem akartál? Ne kezdd el megint! Dolgoznál, míg össze nem esel a gyerekek közt? Bottal járkálnál körülöttük? Igen? Akkor takarodj a szemem elől. Más összetenné a kezét, ha 40 ledolgozott év után már ilyen nyugodtan tölthetné a nyugdíjas éveit. Ne akard, hogy megverjelek! Hova mennék én ezekkel a rossz lábaimmal? Nem kívánkozom én sehova, ha eddig nem voltunk, most minek mennénk?! Fejezd be, asszony! Komolyan mondom, nem is tudom, hogy bírtam ki eddig is melletted, csak felbosszantasz mindig. Olyan vagy, mint az apád volt. Egy konok hülye.

Egyébként meg ne csodálkozz, hogy idegbeteg vagyok. Kurva éhes vagyok már. Mert, mi volt az ebéd? Adj valamit ennem. De ne ezt!