A Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete (MTFE) szeptember 9-én a házigazda Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft. segítségével Nyíregyházán rendezte Magyarországon az immáron hatodik sírásó versenyt. A Nyíregyházi Északi Temető legvégében lévő területen alakítottak ki felásható parcellákat, amelyeket előzetesen kisorsoltak, hogy melyik csapat hol dolgozik aznap a feladataik során. Mint kiderült, nagyon nem volt mindegy, hogy ki mit kapott, hiszen bár egymás mellett helyezkedtek el, akadt különbség a föld minőségét illetően. Volt olyan kétfős csapat, amelyik nagyon megszenvedett a kemény, agyagos földdel, míg mások már régen lapátoltak – és jóval lejjebb tartottak az ásásban –, amikor a pechesebbek még csákánnyal dolgoztak igen megizzadva, szinte centinként farigcsálva lejjebb magukat. A munkák a laikusok számára is jól követhetők voltak, hiszen az egyszerre dolgozó csapatok éppen ásó tagjainak kobakja árulkodó volt, hogy mennyire lóg ki a föld felett.

A gép nyert volna, de az csak a show része volt

Összesen 16 csapat mérte össze tudását és erejét, illetve a szervezők versenyen kívül odaengedtek egy munkagépet is a kezelőjével, valamint egy kétkezi munkással, hogy az ember kontra masina vetélkedés itt is teret nyerjen. Nos, 31 perc alatt ásta ki a gép a gödröt, és méretre pontosan, mint utólag kiderült, amit a leggyorsabb embercsapatok is szűk egy óra alatt.

A verseny alapvetően két részből állt, ám végül lett egy bónusz etap is. Először 2 órája volt mindenkinek, hogy egy 160 centiméter mély, 200 cm hosszú és 80 cm széles sírgödröt ássanak. A két emberből egyszerre csak az egyik lehetett a gödörben, a másik felszíni munkát végezhetett – majd cseréltek, amikor jónak látták. Ahogy a 120 perc letelt, minden művet ellenőriztek a zsűri tagjai, hogy a méretre szabott kaloda nevű fakeretet le tudják-e engedni az aljáig. Ha igen, az azt jelentette, hogy megvolt a szélesség és a hosszúság, ám hátra volt még a mélység. Ha az is rendben volt, még következett az időtényező is.

A másik feladat értelemszerűen a kilapátolt föld visszajuttatása volt: a hantolás. Erre már csak 15 perce volt a csapatoknak, így a hőségben már amúgy is megfáradt emberek igen nagy erőtartalékokat mozgósítva, eleinte cséphadaró módjára hajigálták vissza a matériát a lyukba – szállt a por mindenfelé, megült izzadt bőrükön. Végül aztán szemre is tetszetős hantot kellett kialakítaniuk. Ennél a versenyszámnál az időhatár betartása mellett az esztétikát is nézték a döntnökök. Mindezt pedig végigkísérték a szurkolók harsány biztatásai – igen, van már sírásóbuzdítás is, ezek a különítmények leginkább a férfiak családtagjaiból verbuválódtak, és akadt, ahol táblát is készítettek erre az alkalomra. A hajdúböszörményeik például két poént is elsütöttek. Az egyik szerint „Jöttünk, ástunk, visszamennénk!”, a másik pedig a közismert kormánypárti szólam átköltése: „Lefelé ásunk, nem hátra!”.

Kimerítő viadal volt, de a hétköznapi munka során sokszor mélyebbre ásnak

A versenyt aztán megspékelték egy harmadik feladattal is: szintén 15 perc alatt ugyanolyan fajtájú és mennyiségű virágokból kellett a sír tetejét szebbé ügyeskedniük a csapatoknak. Ezt is elbírálták – kertészeti szakemberek segítségével. A gyors osztás-szorzás után kialakult végeredmény (különdíjakat is kiadtak) alapján a hajdúböszörményiek három egységéből az első számú, a Paraklétosz Kegyeleti Szolgáltató Nonprofit Kft. I. egysége győzött. Itt érdemes megemlíteni, a görög eredetű szó (paraklétosz) jelentése nemcsak ügyvéd, de a katolikus magyarázat szerint maga Jézus megnevezése is, aki föltámadása után „szót emel értünk”.

Szóval ők voltak egészében véve a legügyesebbek és legszerencsésebbek ezen a napon. Velük beszélgetve megtudtuk, hogy náluk csak kézi ásás van Böszörményben, és egyre több az olyan munka, amikor meglévő koporsóra vagy mellé helyeznek újat, esetleg a régit mélyebbre kell helyezniük, s úgy helyet csinálni az újnak. Emiatt olykor két méternél is mélyebbre hatolnak. Emellett ők végeznek minden kertészeti, szemétszedő feladatokat is, természetesen a ravatalozás és díszítés mellett.

A dobogóra felállhatott még a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft. (Hódmezővásárhelyről) csapata és a Rejtély Rt. (Hajdúböszörményből) is. Külön a hantolás versenyét a székesfehérváriak nyerték, míg a virágültetést a Biokom Pécsről. Bár ők csak a show része voltak, azért díjazták a hazai pályán dolgozó – a versenyszabályzat szerint a rendező város nem indíthat hivatalosan csapatot –, de versenyen kívül ügyködő nyíregyháziakat is, akik a gépmonstrummal és egy ember kézi erejével dolgoztak.

Mivel izzasztó munkát végeztek, említsük meg az összes további résztvevőt is, megérdemlik, hisz szó szerint a gatyájukból is folyt a víz az ásás és a hantolás közben. Főleg, hogy egyértelműnek tűnt, azok, akiknek nem volt mázlija a terület kisorsolásánál, eléggé nagy hátrányt szenvedtek. Így 4. lett a Somogy Megyei Temetkezési Kft. Kaposvár, 5. Kisvárdáról az Omega Team I. csapata, 6. a fővárosból jött BKM-BTI, míg a budapestieket követte Kisvárda Omega Team II-es egysége a 7. helyen.

Hajdúnánás először vett részt ilyen versenyen, most a 8. helyre voltak jók – náluk a 68 éves, a többiek által Imre bácsinak hívott sírásó nyugdíjasan is vállalta az embert próbáló feladatokat. A felesége szerint „a fiatalok nem nagyon akartak jönni, de ő igen…” A 9. a pécsi Biokom lett, míg a vecsési SZIGÜ Temetkezési Kft. a 10., a böszörményiek Paraklétosz II. csapata a 11., a székesfehérváriak városgondnoksága a 12., a ceglédi Tankó-Walter a 13., a mohácsi Walter II. csapata a 14. lett. Kecskemétről a Hírös Temetkezési Kft. a 15., Szekszárdról a Panteon a 16. lett. A Walter I. csapata nem indult, mert előző nap megsérült az egyik tagjuk (ők a társakat bíztatták, ha már nem áshattak).

Dolgos emberek izzadtak a napon, s mutatták be hétköznapokon is végzett munkájukat

A rendezett területen – megjegyezve, hogy a nyíregyházi temető több részen is igen egyedinek és jól karbantartottnak tűnt – bóklászva hangulatos rendezvény tárult elénk. A cikkírónak különösebben nem jutottak eszébe a halottak, pedig előzetesen azt hitte, hogy ez majd így lesz. Ám itt egyszerűen egy adott szakmunka megmérettetése történt, ahol voltaképp a végeredmény annyira talán nem is volt fontos, mint inkább az, hogy akik ide eljöttek, jól érezték magukat és azt érezhették, hogy ez a nap róluk is szól.

Az MTFE elnökével, Varga Józseffel beszélgetve megtudtuk, hogy nagyjából ennyi, 15-20 csapat szokott részt venni a sírásó viadalon, ám van némi cserélődés közöttük. Feltettük a talán többeket foglalkoztató kérdést, nem morbid ezzel játszani? Ám a vezető is azt mondta, amit tapasztaltunk, semmi szentségtörés nincs abban, hogy ha valakinek a sírásás a mindennapi elfoglaltsága, a hivatása, akkor azt egyfajta sportos módon megméressék évente egyszer, érezhetően hagyományteremtő céllal.

A csapatokat látva maximálisan a munka iránti elkötelezettség volt érezhető a részükről. Akár utolsó, akár első helyen végzett valaki, komolyan vette a dolgát, és megtette, ami tőle tellett. Persze akadtak humoros jelenetek is. Például viccesen hatott, amikor a nánásiak, mintha csak valami akciófilm forgatókönyve lenne, amikor a bombát az utolsó másodpercben hatástalanítják, ők a hantolás vége előtt szó szerint a 3, 2, 1, 0 bemondáskor hagyták el a munkaterületet – kihasználtak minden rendelkezésükre álló időt. Aztán voltak, akik ekkor már valami árnyas helyet keresve pótolták a jókora folyadékveszteséget, vagy éppen a karonülő gyereket vagy a kedvesüket dédelgették a munkától koszmótosan. Megint más kitikkadva elterült a rögtönzött kerítés tövében, vagy épp a cigarettáját szívta két köhintés között.

A sok kis felvételből, rövid beszélgetésekből, megannyi akcióból összevágott videónkat
nézze meg, akit érdekel a 2023-as Országos Sírásó Bajnokság! Valamit átad annak hangulatából – ami minden volt, csak lehangoló vagy megbotránkoztató nem.