Érdekes módon a rendezvény legelejére tették a megnyitót a bevett rendezvényszervezői gyakorlattal ellentétben, miszerint a nyitás után egy-két óra elteltével lépnek pódiumra a köszöntőt mondók, amikor már gyülekezik a nép. Így most nem volt túl nagy érdeklődő tömeg a politikusi beszédek alatt, ám később jócskán gyarapodott a létszám.

A DEMKI (Debreceni Művelődési Központ és Ifjúsági Ház Nonprofit Kft.) Csapókerti Közösségi Ház és Méliusz Csapókerti Könyvtár szép hosszú név az egykori Horváth Árpád Művelődési Háznak. Itt tartották meg szeptember 16-án kívül-belül, azaz a művház belső udvarán, az épületében és előtte kint a Süveg utca egy részét e célból lezárva a XVII. Csapókerti Szomszédsági Nap elnevezésű rendezvényt.

Találkozzunk, hogy találkozhassunk!

A programokat politikusi köszöntők vezették fel szombaton kora délután. Szilágyi Edina (Fidesz), a városrész önkormányzati képviselője a tiszteletről beszélt a csapókerti szomszédsági rendezvény egykori kezdeményezőit említve: „17 évvel ezelőtt valakik valamikor kitalálták azt, hogy milyen jó lenne találkozni és milyen jó lenne egy rendezvényt szervezni annak az apropójából, hogy együtt legyünk, találkozzunk, mutassuk be egymásnak, hogy mit tudunk, hiszen az egyesületeknek a bemutatkozásáról volt szó elsősorban”. Továbbá a képviselő köszönettel kiemelte, a jelenlegi városvezetés irányába bármikor segítségért fordulnak, ott meghallgatják a csapókertiek kérését.

Puskás István kulturális alpolgármester személyes élménnyel nyitott, a nagyszüleiről beszélt, akik errefelé laktak, és ő kisgyerekként sok időt töltött náluk, megtapasztalva a szomszédolás érzését. Ezután modellnek nevezte a csapókertiek közösségi összetartását, és reményét fejezte ki, hogy Debrecen más negyedei is példát vesznek róla. „Magam részéről is csak azt tudom mondani, hogy továbbra is itt leszünk önökkel a Csapókertben, és mindent megteszünk azért, hogy ez a boldogság szigete itt Debrecenben ez megmaradjon ilyen otthonos közegnek, amilyen most és amilyen már hosszú évtizedek óta, önöknek köszönhetően.”

Ha jó emberek összegyűlnek, abból nem lesz baj…

Tasó László (Fidesz) országgyűlési képviselő szintén személyesre vette mondandóját, ahogyan szokta. Elmondta, hogy gyerekként nagy távolságnak érezte a Nyíradonyból Debrecenbe utazást, és itt szállt le először a vonatról, a Csapókertben. „S mindig, mikor bejöttünk Debrecenbe, olyan félelmetesen nagy volt.” Majd egy átkötéssel következtek a katolikusok és a nagyság ismét.. „Azért a sínen túl egy kicsit másabb világ volt mindig. Jól tudjuk, hogy akkor lett Debrecen igazán szabad és nagy, amikor beengedték a katolikusokat. Mert korábban nem engedték be. Hiszen ez a kálvinista Róma volt.” Tasó László úgy véli, a hangulat is más lett Debrecenben a katolikusok által, „de a Csapókertben mindenképp”.

A köszöntő további részében a környék településeinek „Debrecenhez gravitálása” is szóba került, illetve az ilyen közösségi programok összetartó ereje, majd a szomszédsági napokról kijelentette, hogy ez egyértelműen az egymás iránti szeretet jele. Az országgyűlési képviselő beszélt a személyes találkozások fontosságáról is: „fogadjunk, hogy akik itt vannak, a 90%-a fészbukozik… De rendben van… Csak jól kell tudni használni! Ne arra használják, vigyázzanak, hogy szétszakítsák önöket! Ezért is jó, hogy vannak egyesületek, öntevékenyek, önszervező létesítmények…” Ekkor egyébként még a programok legelején tartott a szombati rendezvény, és a hallgatóság soraiban többségében idősebb emberek voltak, akik láthatóan mosolyogtak ezen a politikusi „fészbukos” megjegyzésen – később jó pár család is érkezett kisgyerekekkel.

Tasó beszéde még ezt követően is kitért a szeretet hangsúlyozására a gyűlölködéssel szemben. Egy kis politizálásféle is belefért még: „Ne engedjünk az uszításnak, ne engedjünk annak a millió felhangnak, ami megpróbálja a magyarokat széjjelszedni. Rengeteg ilyen van.” Fontos mondanivalója volt még a politikusnak, megszólítva a jelenlévőket mint személyes ismerőseit, hogy „maradjon meg mindenki olyannak, amilyennek megismertem, jó embernek, jó magyarnak, jó kereszténynek… De ha nem keresztény, az sem baj. Csak legyen jó ember. Ha jó emberek találkoznak, abból soha nem lesz baj.”

A csapókerti mulatság része volt a slambucra koncentráló főzőverseny is, amelyben négy csapat vett részt. A lelkesen bográcsozók kaptak pálinkát is Tasó képviselőtől (hozott egy ládával, mint mondta). A művház belső terében, a könyvtári részen a Mocorgó alapozó torna a gyerekekkel foglalkozott, illetve a nagyteremben próbáltak a később táncolók, az emeletet öltözőnek használták. Jobbára szabadtéren zajlott minden, akár az udvarban, akár az utcán. Leginkább olyan csoportok léptek fel, amelyek egyébként itt a Csapókertben próbálnak hetente többször, vagyis a művház voltaképp saját produkciókkal szórakoztatta a nagyérdeműt.