Mottó: A politikai választás a jelenlegi áldemokratikus rendszerben semmin sem változtat azon kívül, hogy milyen színű nyakkendőt hordanak, akik az életet pénzzé alakítják. Mark Boyle

Nem lesz könnyű olvasmány. Bizonyára a végén dühöngeni is fognak… Ajánlom magamat!

Ennek az országnak és ennek a népnek lassan nem vezetőkre van szüksége, hanem pszichiáterekre és pszichológusokra! Az „állami” irányítók kiépítették maguknak a saját gazdasági hátországukat (ami politikai értelemben talán még el is lenne fogadható), de utána sem álltak le a közpénzlopással, és mára nem mások, mint egy tahó, történelemhamisító, bűnöző kvázi maffiózó banda, akik nyíltan a szemedbe hazudnak és elvárják tőled a feltétlen engedelmességet! EZ A VÉLEMÉNYEM!

Nem felesleges az a szűrő, ami az USA-ban működik, hogy az államot irányító legfőbb közjogi méltóság (náluk az elnök, nálunk a miniszterelnök) két ciklust, de egyszerre maximum 10 évet tölthet el a politikai hatalomban. Orbán Viktor se építhetett volna ki egy oligarcha és egy zöldbáró csapatot, ha tudja, hogy 8 év miniszterelnökség után mehet, amerre lát, de miniszterelnök nem lehet többé. A mi politikusaink sajnos nem tőkések. Ők magyar fehérgalléros bűnözők lettek a szememben mind gazdasági, mind politikai értelemben. Valószínűleg csak erőszakkal lehet majd kimozdítani a hatalomból ezt a szövevényes hálózatot. Ahhoz pedig kell egy öntudatos nép és egy „elég volt!” típusú társadalmi helyzet. Egyelőre egyik sincs, csak baromfiudvar és baromfik! Egyelőre hazaárulók vezetik az országot a kényük-kedvük szerint. EZ A VÉLEMÉNYEM! Talán, ha majd üres lesz a hűtőd, kedves olvasóm, akkor majd nem szörnyülködsz a szavaimon, hanem magadba nézel! (Az üres hűtő elve Ujhelyi Sándortól ered, én nem akarok más tollával ékeskedni.)

Hazaárulóvá akkor váltak a fideszesek másodszor, amikor a gazdasági fejlődésre hivatkozva ők maguk eldöntötték, hogy a főként kínai/ázsiai akkumulátorgyárak telepítését nemzetstratégiának nevezik el és tojnak rá azokra az emberekre, akik az ideépítendő akkumulátorgyárakhoz közeli településeken élnek és kézzel-lábbal tiltakoznak a terv ellen. Ez számomra hazaárulás, de nevezhetjük a haza kiárusításának is. Ez nem nemzetstratégia! Ez veszélyes! Ez megbocsáthatatlan bűn! Mi vagyunk így az ázsiai emberek trójai falova az Európai Unióban. EZ A VÉLEMÉNYEM! Ha Kína például kolonizálni akarja az országunkat, tán hadat üzensz nekik pszichológusra szoruló tűagyú szavazótársam? Tényleg olyan egyértelmű számotokra az, amit Orbán Viktor szamovárja, a hazát áruló Szijjártó Péter csinál? Szerintetek van belőle visszaút? Mert ha nincs, az bizony gáz!

Azért nem érdekes? A déli határokon migránsgyűlölő kormány a keleti határokon testvérként fogadta az ukránokat, persze jó sok fejetlenség után, de imádja azt a kb. 500 ezer vendégmunkást, akik majd másnak termelik a hasznot nehéz körülmények között, de fizetnek adót és járulékokat. Lesz nyugdíj! Ezzel fognak szeretgetni titeket nemsokára a propagandisták! No, erre kérek szépen egy ellenzéki biztost kijelölni, hogy merre gurulnak majd a magyar forintok. Most a kultúra sem számít, munkásszálók épülnek, és bizony ezek a szegény – zömében – férfiak, két évig – gondolom – prostituáltak szolgáltatásait veszik igénybe, jobbik esetben, „ballikban” esetleg meg akarnak majd házasodni, vagy valami hasonló.

Ha kíváncsiak rá, elmondom, mi volt az első hazaárulása ennek az aljas Fidesz-KDNP-kormánynak! Az Alaptörvény 2012. január elsejei bevezetése! Hiába ácsingózik mindenki, 262 fő fideszes volt a bűnös, 1 tartózkodott, a Jobbik ellene szavazott, az MSZP és az LMP pedig távol maradtak a voksolástól. Hogy értsék, akkor még a parlament 386 képviselőből állt.

Azóta végképp nincs jogállam ebben az országban, ami talán már nem is Magyar Köztársaság, csak ‘a la nature’ Magyarország! A nép felhatalmazása nélkül meghozott új alkotmány NEM ad elég jogfolytonosságot egy demokráciában ahhoz, hogy ezt a részben jogelvonó, szexista, részben egy homoszexuális által írt homofób párt-tákolmányt a módosításaival együtt a magyar nép Alkotmányának nevezzük, melynek szellemisége kapcsán fel lehetne rá fűzni a jogfejlődés aktuális, az Országgyűlés által is elfogadott törvényi változásait.

A jelenlegi Országgyűlés is fogoly, a fideszes többség foglya. Ennek közvetlen eredménye, hogy az Orbán-kormány – bár valós oka nincs rá – él a rendeleti kormányzás lehetőségével a parlamenti ülésszakok között és bármikor is! Megteheti, mert az Országgyűlésben 2/3-os többséggel van jelen ez a maffiakormány, tehát ott sem ütközik valós ellenállásba! A háborús veszélyhelyzet nagyjából olyan, mint a nemzetiségi önkormányzatiság: magyar találmány. Van is meg nincs is! Amúgy miért menne szinte az egész kormány Tusványosra mosolyogni az erdélyiekre vagy Szerbiába jópofozni stratégiai vezetőkként? Vagy miért kokettálna rasszistákkal a társadalmi mérnökösködés jegyében?

A Fidesz-KDNP maga a jog. Olyat csinál, amilyet csak akar! Akár holnap bejelenthetik, hogy felére csökkentik a nyugdíjak mértékét! Vagy dupla annyi TB-t kell fizetni, mint eddig, hisz már a TB sem TB, csak egy adónem, és arra költi ez az aljas kormány, amire akarja. A nyugdíjjal is hasonló ám a helyzet! Régen neve és helye volt, fillérre. Most tudja valaki? A nép, az Istenadta nép pedig belebutult ebbe a társadalmi létezésbe. Az észrevétlenül fölébe kerekedett állami maffiózókkal szemben ma már nem tud mit kezdeni, és egy jó része, az erkölcstelen és harácsoló része nem is akar! Hatott a goebbelsi aljas propaganda, melynek hatására a magyar nép szolgalelkűek hadává vált. A megosztott országban a társadalom alsó egyharmadától elvont szolidaritás gyümölcse csak annyi, hogy az „alkalmazkodóbbak” több jutalmat kapnak a gazdáiktól!

És ti nem szégyelltek alkalmazkodni, törleszkedni az erősebbhez, a maffiakormányhoz. Ne hőzöngjetek! Ezernyi példa van rá. Lemondtatok ti is az ország népének egyharmadáról, és még csak nem is szégyellitek azt a vastag bőrt hozzá az arcotokon, hogy nektek így jut és jutott, több! Elárultátok a saját testvéreiteket, mit várjak tőletek akkor én?! Ergo ennek a népnek nem vezetőkre, hanem pszichiáterekre és pszichológusokra van szüksége, míg újra méltón viselheti majd a magyar nevet!
Szégyelljük magunkat, mi magyarok!

Két napja tettem egy felelőtlen ígéretet. Így hangzott: hétvégére írok egy jegyzetet arról, hogy hogyan képzelnék el én egy igazságosabb országgyűlési képviseleti választási formát a közvetett képviseletre.
Meg fogtok rajta lepődni, mert ugyan nem országgyűlési választások szintjén, de vannak 1989 utáni magyar gyökerei, csak akkor szarul csinálták.

Töredelmesen bevallom, nagy az én bűnöm, nem jött össze. Utópia lett belőle. Ugyan kiszűrt minden kettős állampolgárt, hogy ne legyen minden budiba bejelentve 200-300 kettős állampolgár a magyarországi lakcím miatt, hogy aztán levelezgessenek itt nekünk, hogy onnan kintről melyik pártot tartják kormányzásra alkalmasnak! Semjén Zsolt lassan már megszüntette volna a lakcímbejelentési kötelezettséget is csak azért, hogy kavarják a fideszes választási moslékot nekünk.

Az én utópiámban ki kapna választójogot? A külföldön élő csak magyar állampolgársággal rendelkezőknek, a külföldön tartózkodó csak magyar állampolgároknak előre bejelentve, a külföldön letelepedetteknek (ha csak magyar állampolgárok), a külföldön munkát vállaló csak magyar állampolgársággal rendelkező személyeknek bizony be kellene battyogni a magyar követségekre, és leadni a voksokat úgy, mint bármely más magyar állampolgárnak itthon. Kivéve a mozgó urnás szavazásra jogosultakat, akiket bizony a magyar követségi dolgozóknak kellene felkeresnie.

A választási rendszer igazságossága ez esetben felülírná azt a lehetőséget, hogy több állampolgársággal rendelkező polgárok is beleszóljanak abba, ami itt zajlik a politikai erőtérben. Ennyi! Ettől még lehet minket testvérként szeretni, az aktuális magyar kormánytól támogatásokat, szolgáltatásokat elfogadni, de az nonszensz, hogy 900 000 ember – mert kb. annyian szavaznak levélben, akik életvitelszerűen külföldön élnek, és nem itthon – ilyen nagy mértékben befolyásolják azt, hogy mi, itthon élő magyarok milyen képviselőknek adjuk oda nép hatalmát. Punktum, eb ura fakó, ez így lenne helyes!
Aki szavazni akar, annak legyen egyetlen állampolgársága, ami a magyar. Ha csak ezt a módosítást így elfogadná a parlament, már igazságosabb lenne a választás, de menjünk tovább.

A 2011-ben elfogadott választási törvény szerint az országgyűlési képviselők választása a korábbiaktól eltérően egyfordulós, amivel az addig inkább arányos rendszert inkább többségire változtatta. Megszűnt a részvételi küszöb: a választás akkor is érvényes, ha azon a jogosultak felénél kevesebben vesznek részt. No, ekkor alkotta a Fidesz-KDNP azt a szabályt, hogy 2014-től már csak 199 fő lesz a parlament létszáma, és bizony akkor jutott eszébe ennek a hatalmas győzelemittas bagázsnak, hogy lecseréli magyar cigányokat, mint a mérleg nyelvét, a határon túli magyarokra, akik az országos pártlistákra szavazhatnak ma is, szerintem teljesen igazságtalanul. Talán még idetartozik – és most maradjunk a magyar cigányoknál -, hogy 2014-ben történt meg az is, hogy az agyament brigád kihúzza a cigány pártok alól is a szőnyeget úgy, hogy az Országos Roma Nemzetiségi Önkormányzat azóta állíthat egy darab listát, mint az egypártrendszerben, és amelyik cigány regisztrálta magát a kisebbségi választói névjegyzékbe romaként, az választhat, hogy az országgyűlési választáson erre egyedüli, ellenzék nélküli cigánylistára szavaz, vagy inkább a pártok listájára. Oszd meg és uralkodj! Mi volt a politikai üzenete? Ha az alsóbbrendű játék a roma önkormányzatiság a maga politikátlanságával jobban érdekel (mert te is akarsz semmit nem érő megbízólevelet kapni), akkor ne foglalkozz azzal, hogy a Magyarországi Cigány Párt indul az országgyűlési választáson, és a célja 350 ezer roma elérése, te csak játssz tovább a kispályán, és lehet, hogy egy (1) közületek bejut kedvezményes mandátummal a parlamentbe. Még egy cigány se jutott így be soha országgyűlési képviselőnek, de az nem érdekes! A német kisebbségnek kisebb létszám mellett is sikerült, de ők nem is veszik komolyan magukat politikusnak, kivéve azt az egyet, amelyik kedvezményes mandátummal a parlamentbe került (aki egyébként fideszszimpatizáns volt). Szóval ezt a diktatórikus anomáliát is fel kellene számolni.

No, most pedig jöjjön az utópia, ami kicsit más, mint a filantrópia! Mi lenne, ha beiktatnánk egy szűrőt? Mi lenne, ha szakmánként keresnénk meg a helyettünk választókat? Mi lenne, ha lassítanánk a demokráciát? A képviselői szint az egy közvetettségi szint. Athénban még lehetett egy városnyi embernek cserépszavazni, egy római köztérsaságban azért már nem volt ilyen egyszerű annak ellenére, hogy kevesebben voltak választásra jogosult római szabad férfiak, mint a mai magyar választópolgárok. (Most ebbe ne menjünk jobban bele, mert az minimum két oldal!)

Mivel nagyon sokan vagyunk választópolgárok, szükség lenne egy második közvetettségi szintre is ahhoz, hogy a nép, a mai démosz valódi akarata tényleg érvényesülhessen! Mi lenne, ha egy második közvetettségi szintet iktatnánk be az országgyűlési választásba, ha már a kétfordulós játékban a képviselőjelölt nem passzíváltathatja magát valamelyik másiknak a javára, hogy a démosznak könnyebb legyen a végső választás.

Hogy miért lenne szükség egy újabb közvetettségi szintre? Egyszer, mert elavulttá vált a választási rendszer, és nem a jelenlegi társadalmi berendezkedéshez találták ki! Másodsorban azért, mert az a mérhetetlen gazdasági hatalom, ami a Fidesz kezében összpontosult, nagyon csorbítja a választás tisztaságát, mint ahogy a központosított hatalom is megszülte a maga íróasztalfogóit! Mi lenne, ha messzire nagy ívben elfelejtenénk D’Hondt mátrixot? Most csak slágvortokban írok róla. Túl sok lett az előzményleírás.

Mi lenne, ha csak azok választanának, akiket mi ezzel felhatalmazunk? Ha elég objektív a felhatalmazottsági rendszer, miért ne?

Szűrők (ahonnan kikerülnek az induló jelöltek választói):

a.) Hatalmi ágazatok: akik törvényt hoznak, akik valamilyen formában végrehajtják azokat (rendvédelem, honvédelem, igazságügy, bírók és akik alkalmazottként ezeken a helyeken dolgoznak). Értéket teremtenek, pénzt nem! (Most tekintsünk el az állami represszív jellegű behajtásoktól.) Idetartoznának még a bírósági végrehajtók is, akik nem lennének önállók, hanem fizetésért dolgoznának, nem jutalékért!

b.) A gazdasági szektor szereplői. Előrebocsájtom, hogy nem értek egyet azzal, hogy bárki is egyetlen egy fillér közpénzt is kapjon ahhoz, hogy ő vállalkozást csinál. Igazságtalan a többivel szemben, lásd az oligarchákat. A politika szempontjából nem az a fontos, hogy munkahelyeket teremtsen, hanem az, hogy hű szolgája legyen annak a politikai elitnek, amitől a pénzt kapta, és szinte ingyen jutnak olyan termelőeszközökhöz, amelyek egy idő után az ő tulajdonukba kerülnek. Jön a példa: pályázok egy ötszázmillió forintos nyomdagépre és a foglalkoztatottak bérére, bedolgozok a Fidesznek, lesznek jó megrendeléseim. Amikor vége a projektnek, és már foglalkoztatási kötelezettségem sem áll fenn, az ötszázmilliós nyomdagépet eladom valamelyik fideszunokának 100 millió forintért, mert így szólt valaha fű alatt az egyezség. Nyertem az alkalmazottakon sok pénzt, sok állami megrendelést szereztem a nyomdai munkával és még lesz 100 millió forintom is egy használt, de rendkívül jó nyomdagép eladásából. Üzlet? Az! Ki veszít? A nép. Ki gazdagszik? Aki vállalkozó és aki a nyomdagépre adta az állami támogatást! Előfordulhat? Elfordulhat! Ha az oligarchák csak a pénzpiacról jutnának pénzhez, vagy el kéne adniuk a jachtjaikat, biztos, hogy maradnának az országban? Ha az alvállalkozóik súlyosan megmérnék a munkájuk árát, és nem a közpénzből kellene kifizetni őket, akkor is maradnának az oligarchák? Nem mondom, hogy ne kapjon az, aki vállalkozást teremt igen komoly adó- és járulékkedvezményeket, vagy a foglalkoztatás terén ne segítse az állam őket maximálisan, vagy ne kapjanak 1%-os kamatozású állai hiteleket, de ne a közpénzből gazdagodjanak! Matolcsy pedig repüljön messzire, de inkább a börtönbe először!

Nem azért adja a nép a közpénzt, hogy azzal egy politikus is sajátjaként rendelkezzen, pláne nem egy kormány vagy egy jegybank! Kíváncsi lennék, hogy a nagyvállalkozók és a kisvállalkozók hogyan szavaznak ugyanarra az emberanyagra. Tudom, hogy ez elsőre durván hangzik, de másodikra is? Ellenzékiek, ti mit szóltok hozzá?

E tekintetben a multik most nem érdekesek, de ugye látjátok, hogy micsoda közpénzek vándorolnak hozzájuk: és ki dönti el, hogy 5,5 milliárdot adunk egy kínai cégnek egy 25 milliárdos beruházáshoz, vagy csak négyet? És ki dönti el, hogy hány ázsiai cégnek adunk ilyen horribilis összegeket közpénzből? Hm? Ne veszünk most el a részletekben. Ők az értéket és pénzt teremtő réteg, amelyik elvileg mentes a politikától. Mondom, elvileg.

c.) Végül jönne a harmadik szegmens, ami a társadalmi megbecsültségen alapszik. Kiket akar a társadalom megbecsülni, annak ellenére, hogy nem termelik a pénzt, de komoly társadalmi értékük van? Idetartoznának mindazok, akiket ez az állam nem becsül meg eléggé. Azok például, akik eddig feleslegesen tüntettek a kormány ellen, és az nem foglalkozott velük. A hiányszakmákban dolgozók, a tanárok, az egészségügyben dolgozók, a közmunkások, a munkanélküliek, a szegények, nincstelenek, meghurcoltak, devizahitelesek, hajléktalanok, akiket ez az állam egyáltalán nem becsül meg, sőt magára hagyott vagy üldöz, de idevenném a vallással foglalkozó embereket is. Kiket akarnak a választóknak választónak?

A létszámon és az arányokon kéne elgondolkodni, ez tény. Maga a technika nem lenne egy nagy durranás az informatikusoknak, maximum kihívás a hatalmas adatsorok miatt. (Csak megjegyzem, ma is informatikusok adják össze a beérkezett szavazatokat, amiket kb. eredetben visszaellenőriznek, ha visszaellenőriznek.)

Kéne egy igazán jól működő ügyfélkapu, ahol lenne egy felirat „Kit szavazna meg arra, hogy válasszon ön helyett az országgyűlési választáson?” elnevezéssel. Nem lenne semmiféle pártlista. Minek? 199 főt kéne megválasztaniuk és punktum. Küzdjön meg azért a képviselői helyért, nincs páholy! Aki pedig nem tud ügyfélkapuzni, oda kellenek a független segítők. Járták már a cigányok a CKA pénzből a falvakat tabletekkel, nem? Járták bizony!

A gombra való kattintás után ki kellene tölteni egy tesztet, aminek alapján azonosítható a választót választó szegmens. Lásd fentebb: a, b, c. Amikor megvan a besorolás, hogy melyik szegmensbe tartozom, akkor eldönthetném, hogy szeretnék én lenni a választó, aki majd dönt a politikusok sorsáról, vagy sem! Biztos vagyok benne, hogy sokan nem szeretnének, és biztos vagyok abban is, hogy sokan a fáradságot se nagyon vennék arra, hogy megválasszák azt, aki helyettük választ. Nekik elég lenne annyira rákattintani, hogy nem kívánok élni a jogommal, hogy megválasszam azt, aki majd a képviseletemben szavaz a politikusokra. Kiderülne, hogy ha nincs pénz és anyagi ellenszolgáltatás, kevésbé érdekli az elbutított embereket a jelen társadalomban, hogy ki gyakorolja a hatalmat politikusként négy hosszú évig.

Aki úgy dönt, hogy szeretne politikust választani, az versenyben marad érte, de csak a saját szegmensében. A kitöltést követően, egy hét múlva újra számítógéphez kell ülnie az illetőnek, és megjelölnie három olyan személyt, akit ő szívesen látna a politikusok között választó személynek. Elég lenne a választott három embernek a neve és a pontos címe, vagy egyéb más az állami adatbázisban lekérhető adat, amit a gép előtt ülő személy beír! Az informatikusok igen hamar be tudnák határolni, hogy melyik szegmensben kik kapták a legtöbb megbecsülést jelentő voksot a választási képviseletre. (Mondjuk, ezért nem érdemes lottózni).

Az arányok felállítása után már csak arra kéne figyelni, hogy ki kapta a legtöbb voksot, utána ki kapta a csak kicsit kevesebbet, egészen addig bontva, amíg megvan a politikusokat választani fogók létszáma abban a szegmensben, amelyikbe tartozik a mi választó személyünk. Az se baj, ha a végén mindenki csak magára szavazott, ott döntsön a beérkezési sorrend! Ezzel a módszerrel csak igen kevés befolyásoltság érhetné azt, aki a választókat választja meg, hiszen az igazi nyomás azokon lenne, akik most már élesben három hónappal később szavaznának az országgyűlési képviselőjelöltekre – helyettünk. Mivel a nép választotta meg ezeket az embereket, valószínűleg jóval kevésbé lehetne befolyásolni őket.

Ez az elgondolás komoly szakértők munkáját igényelné a kidolgozáshoz. Mint az egyik értelmi szerző, jó pénzért még magam is részt vennék ebben a kidolgozásban bevonva a lányomat, akivel ezt az agyrémnek tűnő dolgot két kávézás közben vázolgattuk, jó nagy vitákat generálva egymás között. Elvégre a kormányok hatalmas összegeket tudnak fizetni közpénzből 10-15 lapos tanulmányokért, miért ne fizetnének azért, hogy egy igazságosabb és modernebb választási rendszerre térjünk át? Hm. Fidesz? ????

Egy utolsó gondolat: Dúró Dórával egy árva szót sem beszéltünk. Higgyék el, nemigen állnék szóba vele! Mi senkit nem zárnánk ki a játszmából, csak nehezebbé tennénk a pályát mindenki számára azért, hogy legyen aktív egy politikai játszmában, ami hosszú évekre meghatározza az életét! Aki pedig érdektelen vagy közönyös, annak úgy is mindegy, be sem száll a politikai játékba, de nem is szavaz. Nem viszik neki a pénzt, nem hívják fel, hogy kire szavazzon, nem ad senki semmit azért, mert nyomogatja a számítógép gombjait egyedül vagy a teljesen független segítővel, aki igazából nem is igen tudja befolyásolni, hogy ki legyen az a három vagy öt általa ismert ember, akit ő szeretne választópolgárként látni az urnánál.

Ja, és mikor is volt hasonló helyzet? Bizony, ez végül is az elektorok beiktatása a választási rendszerbe. Működött ez valaha az Országos Cigány Önkormányzat tagjainak megválasztásánál, de akkor még nem volt informatika és modern technika! Összehívták a cigány elektorokat, ők hallgatták a kortesbeszédeket, veszekedtek, mint állat, jött Csányi Klára a BM-es egy magnóval, és higgasztotta őket. Tiszta szégyen. A mai modern korban erre semmi szükség nem lenne, a választót választó elektorok még csak nem is ismernék egymást.

Hát ennyi! Erre mondanák egy demokratikus országban, hogy „továbbgondolásra javaslom”. Most még ez utópia. Olcsóbb lenne, és főként igazságosabb, mint ami most van! Kellemes hétvégét, polgártársaim!

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.