Az X-faktor nézettsége töretlen. A Wikipediában közölt adatok szerint október 26-án közelített a másfél millióhoz azoknak száma Magyarországon, akik leültek az RTL Klub saját műsorát megtekinteni. Ez a célközönség mintegy egyharmadát jelenti, de a teljes lakosságból is hasonló az arány. Magyarán tarolnak. Minden szombaton meg most majd vasárnaponként is. S ez a szám novemberben vélhetően nőni fog.

Az októberben indult, s valamikor decemberben befejeződő, tehát mintegy jó két hónapig tartó X-faktor – gondoljunk bele – minden héten egy vagy két napig (szombat és/vagy vasárnap) odaköt egy rakás embert a tévéhez még a 9. évadában is. Engem ez megijeszt. Családok vagy épp egyedül élők jelentős része az év nagy részében szombatonként olvas vagy bármiféle filmet néz, a társával közös programot szervez vagy csak pihen, haverokkal bulizik vagy halad az otthoni munka elmaradt részével, és a többi. Szóval bármi mást csinál. Vasárnaponként hasonló lehet a program. Ám ha októberbe hajlik az esztendő, akkor ez mind megy a levesbe, hiszen bár vannak, akik háttérben futtatva követik ilyenkor a műsort, de azért eléggé leköti őket is, mások meg egyenesen ezen lógnak most majd hetekig. Nyilván vannak afféle emberek is, akik egy tartalmas programot nem adnak fel érte, de nem kevesen ilyenkor átírják az erősorrendet. Nem egy koncertért vagy színházi előadásért, hanem egy rendszeres, órákon át tartó, sok-sok héten át ismétlődő tévés befolyásoltságért.

Újrakurblizva minden ősszel

Számomra hihetetlen amúgy ez az egész, s gondolnám nincs már új a nap alatt, de ezek szerint mégis van. Azt hinném, hogy meg lehet ezt unni (én ezt tettem, régebben nagyjából követtem, ma már gyakorlatilag nem), de sokan nem így gondolják. Persze logikus valahol a nézettség megőrzése magas szinten, mert minden szezonban megújul a mezőny – néhány visszatérőtől eltekintve -, vagyis a műsor készítői nagyot foghatnak azzal, hogy mivel mindig újak a versenyben magukat kipróbálók, így bizton számíthatnak azok szintén megújuló saját szurkolóira, akik rokonokból, barátokból, ismerősökből állnak. Plusz akiket meg tud fogni az adott személy, és táborához csapódik. Ez nem kevés ember. Ha ebből indulunk ki, sose lesz bukó az X-faktor, gondolhatnánk, mert mint a mondás is tartja, egy újszülöttnek minden vicc új. S mint ilyen, folyamatosan lesz célközönsége. S most nem magáról a műsorról beszélek elsősorban, hisz az egyébként is túlnyúlik az őszön, már év közben zajlanak az előválogatások, hanem arról, ami a tévében elénk kerül két hónapon át.

Szóval ez az egész elgondolkodtató számomra valahol. Mert azért a nézők nagy részét mégis csak a kvázi semlegesek adják. Azok, akik évről évre, saját érintettség nélkül leülnek a doboz elé és már-már függő módon kuksolják, mi történik.. másokkal. A válogatón, a táborban, a mentorok házában, majd az élő show-ban. A válogató egy ideig a sok hülyétől volt élvezetes (ki nem szeret röhögni másokon?), manapság már ez kevésbé trendi, de azért naná, hogy vadásszák az emberek a kattant figurákat. A válogató már némi izgalmat is hoz, akik rendszeresen lesik a szereplőket, eddigre kialakítanak egy tágabban vett kedvenc csoportot, és bosszankodnak, ha nem jut tovább az illető, s örülnek, ha igen. Na, meg szidják azokat, akik szerintük nem odavalók. Aztán a tábor már úgy tűnik, eléri a színvonal azon szintjét, amikor gyakorlatilag csak a jók vetélkednek kard ki kard. A média is ezt sulykolja belénk, hogy itt aztán már akkora a minőség, hogy az a csuda, ha valaki nem nézi. A hétköznapi beszélgetések során, ha elhangzik egy kedvenc neve, s én nem reagálok felcsillanó szemmel, mint aki ismeri, furán néznek rám, mintha mondjuk nem tudnám a helyi focicsapat névsorát fejből (egyiket se tudom, ha kell, megnézem a neten).

A látványos összeborulások is ekkor tájt kezdődnek el, egymás vállán sírnak a riválisok (s ejtenek olykor krokodilkönnyeket – aki nem ismerné, íme a jelentése) A versenyzők egymásért is szorítanak, de közben – ne legyen senki naiv – simán átgázolnának a másikon, ha ezen múlna a továbblépésük. Ez érthető is, aki komolyan veszi az X-faktort nem azért megy oda, hogy szimpatikus vesztes legyen. Ekkorra alakulnak ki a zsűri (mentorok) kedvencei is, nem is titkolják, hogy kikkel szimpatizálnak – a többieket udvariasan és olykor tessék-lássék biztatják, közben gyanítjuk, hogy úgysem látnak beléjük már többet.

A mentorház aztán az elmélyült szakmázás. A zsűri tagjai nagyon mutatják, mennyire dolgoznak, a bent maradt dalosok pedig nagyon készülnek és nagyon reménykednek. Itt már mind elhiszi, hogy lehet keresnivalója, s az út akár messzire is elviheti. A dráma fokozódik, a néző tobzódik, mivel egyre inkább a több órás műsoron kívül is napi vagy heti témájává teszi a látottakat: „Te, ezt nem hiszem el, hogy ez az alak tetszik valakinek!” vagy „Ilyen szuper hangú csajt még nem láttam, nálam tuti befutó.” És így tovább. Gondoljunk bele, így nemcsak heti 5-6 órát, de még többet szánnak a függők erre a műsorra, hiszen nézik és beszélnek róla – mondjuk, most én is ezt teszem, nézzék el nekem, hiszen amúgy hogyan született volna meg ez az írás. Az élő show végül mindent egyesít magában. Ismét vannak röhejes jelenetek időnként, nagy pillanatok, könnyek, a titkos favorit látványos melléfogása vagy az addig háttérben lévő feltámadása. Töméntelen ölelgetés és szipogás, nézőcsalogató beszólások és viták a mentorok részéről, s nem mellékesen fokozódik a kampány, hogy „Nézd a műsort, s ne felejts el szavazni!” Az egész egy jó felépített cirkusz. Csak itt már nincsenek élő állatok..

Konzerválódó őszi hétvégi esték a tévé előtt

Ugyanakkor aggályaim tovább nőnek, hogy ez akkor most már mindig így lesz? Jön majd 2020, aztán ’21, és a többi esztendő, és minden ősszel beszippantja a magyarok egy jelentős, milliós nagyságrendű részét egy zenei műsor, ami kitart majdnem karácsonyig? S a szombat és vasárnap esték az X jegyében telnek, ez lesz a fő téma és a legfőbb szórakozás sokaknak? Nem vagyok demagóg, persze, ha ez nem lenne, a nagy részük nézne mást a tévében, de legalább az változatos volna, s nem ugyanannak a forgatókönyvnek a számtalan újraértelmezése, illetve többen választanának a tévén kívüli programot. Ebben biztos vagyok.

Az X egy nagy kaliberű valami, ami igazi értéket azért csak módjával közvetít – bár tény, nagy alakok is feltűntek már ebben a műsorban. Kezdve az igencsak véleményes személyiségű mentorokkal, akik mára inkább a populáris, mint a szakmailag is nagyra értékelt arcokból állnak – néhány kivételtől eltekintve. Aztán a versenyzők között persze vannak kimagasló tehetségek, de őszintén szólva nem sok marad meg a zenei palettán utána is. Az meg, hogy némelyekből esetleg celebek lesznek, nos, arra nem mondanám, hogy érték és hogy érdekes, az maximum nekik jó, én nyugodtan alszom anélkül is, hogy erről értesülnék. Az sem éppen nagy szám, ha később szintén az adott tévécsatorna általi roadshow-kon adnak nekik lehetőséget, mivel a saját lábán kevés áll meg.

Audiovizuális röghözkötés

Eszembe jut a régi (én is csak archívumokból láttam ezeket) táncdalfesztiválok, amelyeken azért tucatjával tűntek fel az azóta is időtálló előadók. Voltak közöttük populáris ripacsok is, de kiváló Kovács Katik, Koncz Zsuzsák és komplett zenekarok is, mint például az Illés vagy a Metró 1966-ban. Nyilván más idők, más világ, nem is szabad párhuzamot vonni, mint a mai foci és Puskás Öcsiék között sem. Ám ahhoz képest, hogy milyen nagy, hónapokon át tartó masszív impressziót ad a mostani X-faktor a magyar embereknek, elég sok a tizenkettő egy tucat előadó. Mondanám, hogy jóval díszesebb a csomagolás, mint maga az ajándék. Ám a nép egy jelentős része mégis nézi. Értelmiségiek is, kevésbé kiművelt fővel rendelkezők is. Sokan. Mindenfélék. Ki ezért, ki azért. Van, aki halálosan komolyan is veszi, másnak csak arra jó a Faktor, hogy ellazuljon a hétvégén, s ehhez ne kelljen csak bekapcsolnia a tévét és maga elé tennie a csipszet.

Azt is elfogadom, hogy ha másra nem, a figyelemfelkeltésre jó néhány énekesnek a porondon kapott pár perc – főleg, ha többször megismétlődik. Ez jogos. Valahol meg kell mutatniuk magukat. Mégis, ez a fajta audiovizuális röghöz kötése az embereknek két hónapon keresztül, nos, ez gondolkodásra késztet. Mennyire a mirelitet adja az emberek szájába, miként foglalja le őket, s teszi eléjük a könnyen fogyaszthatót. S ekkor döbbenek rá, mennyire erre van szüksége sokaknak ma Magyarországon! Megfáradt, könnyed kikapcsolódásra vágyó emberek tömegeként élnek itt elég sokan, akiknek kell az, hogy egy adag adrenalinlöketet kapjanak tényleges erőfeszítés nélkül, majd elernyedjenek és belepunnyadjanak a tévébe a nap végén. Meglegyen a dráma, a vígjáték, az akció (olykor az is), a zene, a romantika s a krimibe illő fordulat egyben. Minden szombaton, s időnként vasárnap is. Úgy hívják: X-faktor.

Tudom, hogy nem magyarországi szintű probléma ez (már, ha elfogadja a kedves olvasó, hogy ez gond), hanem a világon mindenhol az efféle tévéműsorok uralják az emberek életének egy talán túl jelentős részét. Ám mi itt Magyarországon erről érdemes (Érdemes?) beszélnünk, hiszen nem kell sok ész hozzá, hogy rájöjjünk, azért kellenek ezek a programok, mert a kizsigerelt és elméjében lefárasztott embernek ez valóban egy kifejezetten tartalmas és kedves szórakozás a harcos hétköznapok után. Nem mindenkinek, de sokaknak. Megértek mindenkit, aki a zenei tehetségkutatónak mondott műsoron lóg. Nem fogadom el, de megértem őket, minket (néha én is belenézek). Azt remélem csak, hogy azért kellő távolsággal szemléljük a mindenkori ikszfaktorokat és egyéb hasonló televíziós mutatványokat! Hiszen csak az elménk szab határt annak, s a jó érzékünk, hogy mivel töltjük kevés szabadidőnket. Esetleg emberi kapcsolatainkat ápoljuk, kimozdulunk mások közé vagy éppen beletemetkezünk egy könyvbe, s még számtalan a lehetőség. Nem csak az X-világ létezik, sőt van annál sokkal érdekesebb, nagyobb is. Itt van körülöttünk. Az X-faktor nem szalad el, lesz az máskor is, meg ha nem, akkor mi van? Világunk igazi része – ami részben saját elménken belül létezik, részben körülvesz minket – azonban folyton változik, minden percben érdekességgel szolgál, ha vesszük a fáradságot és felfedezzük. Ebben is ki lehet kapcsolódni. Hajjaj, de még mennyire lehet!