A DVSC labdarúgócsapata a Rapid Wien ellen az Európa-konferencialiga selejtezőjéből a bécsi 0-0-s első meccset követő hazai 0-5-ös vereséggel kiesett. Debrecenben sokan nagy reményekkel készültek a visszavágóra, hogy majd most… Mint megtudtuk, a DVSC például az érintettek által titkoltan elég régóta várt gesztust gyakorolt, és régi lokistáknak is küldött meghívót a találkozóra, ingyenes bejutást biztosítva nekik. A jegyek is szép számban fogytak már elővételben – végül háromnegyed ház össze is jött a stadionban. Vagyis volt ráhangolódás rendesen.

Ám az osztrákok még egyszer nem tették meg azt a szívességet, hogy kevésbé felkészülve ugorjanak neki a Lokinak. Meg is lett az eredménye – sőt, a hazai együttes is elég gyeszora volt ezen a napon, szinte az osztrákok keze alá dolgozott egyes kulcshelyzetekben. A meccs szakmai vagy kevésbé szakmai jellegű tudósítását megénekelték s megéneklik még sokan mások. Azt rájuk hagyom. Ám egy hozzá kapcsolódó momentum megragadta a figyelmemet, mégpedig az, hogy több háttérinfó alapján is úgy értesültünk, jó pár ferencvárosi drukker a saját budapesti, szintén nemzetközi kupás meccse helyett augusztus 17-én este Debrecenben szurkolt a Rapidnak.

Ez aztán kiakasztott egyeseket. Csípőből jöttek a nemzeti érzést a klubszimpátiával – szerintem – összekeverő kommentek, majd ezt a véleménynyilvánítást mások máshol is folytatták a témában. Mondván, milyen dolog az, hogy a fradisok a hazájuk, vagyis egy másik magyar csapat ellen szurkolnak!?

Ekkor emelkedett meg a szemöldököm, hiszen úgy tudtam, az mindenkinek magánügye, hogy ha már választ magának kedvenc focicsapatot – akár örökre, akár egy-egy meccs erejéig –, az melyik legyen. S ebben nemigen kellene befolyásoljon senkit az, hogy mely országban működő alakulatról van szó. Ráadásul tudvalevő, hogy a Fradi és a Rapid egyaránt zöld-fehér, sőt haverok. Az úgynevezett átszurkolás egymásnak pedig nem éppen újkeletű dolog. Vagy ahogy láttuk, például az első Rapid-DVSC mérkőzésen is feszítettek ki Fradi-zászlót az osztrákok lelátóján valakik.

Nyilván itt most azon megy a problémázás, hogy jó nagy szemét ez a Fradi (ismét), mert – nem én mondom, a kommentekből rakom össze – máskor „elvárják a zöld majmok, hogy az egész ország összefogva nekik szurkoljon, bezzeg ők most…” Már ha nemzetközi meccsük van. Ez egyébként jogos felvetés, valóban érdekes, hogy akkor most nemzetieskedünk vagy sem? Vagy csak akkor, ha nekünk van szükségünk a nagy nemzeti összefogásra? Ám ez egy külön téma.

Ugyanakkor – s ezt úgy írom le, hogy sose szíveltem a Ferencvárost – azt el kell fogadni egy normális, elsősorban nem a nacionalizmuson keresztül jobb világot teremteni akaró országban, hogy ebben a mostani Fradi szurkolói akcióban semmi kivetnivaló nincs. Egyfelől azért, mert szívük joga eldönteni, hogy mikor kinek szurkolnak. Vagyis ha úgy érzik néhányan, hogy a várhatóan már rég lefutott párharc (Máltán nyert az FTC 6-1-re, itt most ellazázva is hozta 2-1-re az érdektelen visszavágót) helyett a várhatóan izgalmasabb programot választva a testvércsapatnak szorítanak a helyszínen, Debrecenben, nos az az ő dolguk.

A klubfociban – számtalan külföldi példát fel lehetne hozni – nem nagyon van nemzeti érzelem… Ott elsősorban rivális egyesületek néznek egymással szembe, s nemhogy azt felejtik el sok esetben, hogy egy országból, de még inkább, ha egy városból vannak… Éppen ez a lényege, hogy megmutassák, ki az úr a házban, ki a helyi (kis)király. S ebben a vetélkedésben nem igazán szokták azt nézni, hogy egyébként a másik „honfitárs” klub mit művel éppen nemzetközi szinten. Esetleg akkor igen, ha nincs ilyen átfedés, hogy oké, hogy magyarországi a DVSC is, de az ellenfele a tesóklub Rapid… Akkor naná, hogy a tesókat buzdítja… Persze az meg minden kritizáló joga, hogy ez ne tessen neki. Szerintem viszont nem olyan ordas nagy bűn.

A másik ok, amiért nem látok olyan őrületes nagy traumát ebben a tegnapi átszurkolásban, hogy amúgy egyébként mitől is magyar a Fradi vagy a Loki? Magyarországon bejegyzett patinás klubok, amelyek szokás szerint tele vannak légiósokkal. A Loki kevésbé, ráadásul még egy-két éve kimondottan magyaros alakulat volt, ám kezd ismét letérni erről az útról. Semmi gond velük, legyenek itt a külföldi focisták, ám akkor a magyar érzelmeken való lovaglás kicsit erős. Emellett amolyan NER-csapatnak is tartják mindkettőt – mondjuk, emiatt akár még szimpatizálhatnának is jobban egymással a klubok, de tudjuk, a főnökök úrimurija manapság, hogy ennek is, annak is van focicsapata (valamilyen konstrukcióban, de megoldják, hogy benne legyen a kezük), összeengedik hát őket, lássák, ki a jobb. Aztán ha még néző is van a lelátón, szuper!

Viszont ha már nemzeti érzelmekről beszélnek egyesek, akkor valahogy bennem nem mozdul meg sok minden, amikor – s tegye a szívére a kezét az is, aki itt arénázik a nemzeti sértettséget illetően – elolvasom akár a DVSC, akár a Ferencváros játékosainak, szakmai vezetőinek a névsorát. Főleg, hogy egyik csapatnál inkább a veterán, a szurkolók egy jelentős része szerint már csak a cserepadra való focisták között vannak magyarok, a fiatalabbak meg vagy nem nagyon jönnek a telepénzelt akadémiáról, vagy eladják őket hamar –, a másiknál meg főleg akkor vetik be őket, ha nagyon nincs tét…