„Felnőttként már adhatok vért, szavazhatok. A szülői háttér sokat számít, modern gondolkodású családban nőttem fel, talán ezért is lettem ilyen.”
ARCOK DEBRECENBŐL
Kassai Adél
Az aktuálpolitika eléggé foglalkoztat mostanság – sőt az mindig. Éppen most töltöttem a 18-at, de még jövőre fogok érettségizni, ám utána – a gimnáziumban biosz-kémia szakos vagyok – vagy az orvosira, vagy az ELTE-n a politikatudományok szakra akarok jelentkezni. Előbbi esetében inkább a pszichiátria, esetleg a nőgyógyászat, endokrinológia érdekel. Utóbbi esetében lehet, újságíró leszek. Az biztos, hogy mindenképpen Budapestre mennék. Nagyobb lehetőségek vannak ott, s az orvosi egyetem is ott a legerősebb.
Emellett a környezettudatosság is része az életemnek, ami több dologból tevődik össze. Harmadik éve vagyok vegetáriánus. Nem vegán még, de idővel, ha otthonról elköltözöm, az is tervben van. Jelenleg szüleim támogatnak ebben, sőt ők is kipróbálgatják a vega étkezést olykor, öcsém viszont meggyőzhetetlen. Ő elég sokat edz, és úgy véli, a fehérjebevitelt muszáj húsokból megoldani. Pedig a hüvelyes növények vagy éppen fehérjeporok is alkalmasak erre. Tudom, hisz én is járok edzeni.
Amúgy amióta vega vagyok, jobban rányílt a szemem a világra. Számomra ez nem csak elvi kérdés, így nem olyan nehéz betartanom, mint azoknak, akik igazából kívánják a húst, de úgy döntenek, hogy elvetik. Én nem is nagyon hiányolom. Ráadásul egyelőre tojást, tejet, sajtot eszem. Megjegyzem, ebben is nagyobb lehetőségek vannak a fővárosban, hiszen Debrecenben egyetlen vegán étterem van, az is drága, míg Pesten rengeteg. Emellett ami még számomra fontos, az a csomagolásmentes bolt. Debrecenben ebből is csak egy volt, a Csapó utcán, ám az is megszűnt. Pedig amikor iskolába mentem, nagyjából útba esett, és én sokat vásároltam ott. Na, Pesten ebből is jóval több van.
A vegaságban a kíváncsiság is motivál. Felfedezni újabb és újabb étkezési módokat, amelyek állati eredetű anyagok nélkül oldják meg a táplálkozást. Én egyébként is szó szerint állatvédő vagyok, még a legyeket se bántom. Nem tudnám. Nekem is volt mindig kutyám, most éppen a keverék 10 éves Rudika. Őt menhelyről hoztuk el. A Debrecen melletti kutyamenhelyre rendszeresen járunk ki szüleimmel. Ott hétvégente lehet sétáltatni az állatokat, ami jót tesz nekik.
Ugyancsak tudatosság a részünkről, hogy eleve olyan családban nőttem fel, ahol (anyu jogász, apu informatikus) mindig is nyitottak voltunk az új, értelmes dolgokra. Például van autónk, de csak akkor ülünk bele, ha szükséges, egyébként bicikli, séta… Én ráadásul szeretem a tömegközlekedést is használni. Ez ugyancsak más dimenzió a fővárosban, ott a sok metró, az átfogó tömegközlekedési hálózat jól megoldja az ide-oda eljutást. Mindenesetre a szülői háttér sokat számít, szóval vélhetően ezért is lettem olyan, amilyen: aki szereti használni a fejét, és ezen túl, ha úgy érzem, cselekszem is. Így neveltek. Az sem véletlen, hogy az Egységes Diákfront Debrecen tagja vagyok. Itt amúgy érdemes megjegyezni, hogy azt vettem észre, mi fiatalok megszerveztük a legutóbbi tüntetéseket, ám a legtöbben a tőlünk jóval idősebbek közül jöttek el ezekre. Sokszor szoktunk a többi taggal arról beszélgetni, hogyan is lehetne megszólítani az egyes korosztályok képviselőit. Ám azt érzem, hogy ez nem elsősorban életkor kérdése, minden csoportban vannak olyanok, mint én is, akik tevékenyek, ám sokan nem tesznek az életük alakulásáért.
Azt is furának tartom, amikor azt hallom, hogy na majd a mi generációnk megváltoztat mindent, lesz kormányváltás, meg más idők. Ezt is szerintem úgy együtt kellene megoldani, nem csak a fiatalokra gondolva. Egyébként ehhez kapcsolódik az is, hogy ugye a minap az egyik rokonom kérdezte, hogyan érzem magam immáron felnőttként. Szerintem semmi különös nem történt azzal, hogy 18 éves lettem. Pontosabban van két dolog, ami más lesz. Az egyik, hogy szüleim rendszeres véradók, és most már én is mehetek vért adni. Az elsőn túl is estem pár nappal a szülinapom után. A másik az, hogy mostantól szavazhatok. Ez számomra fontos. Jövőre igen érdekes lesz, hova kerül majd az X jel, s két választás is lesz. Ám örülök, hogy most már én is részt vehetek ebben, dönthetek.
Az ARCOK DEBRECENBŐL sorozatunkban arról érdeklődünk, hogy éppen kit mi foglalkoztat.