Kötélgyártó és lovasboltos szülők gyermekeként, valamint egykori aktív lovasversenyzőként meghatározó emlékek kötnek különféle lovas programokhoz és a Hortobágy pusztához, mint az ilyen események színhelyéhez (arról már nem is beszélve, hogy fél évig dolgoztam is ott). A Hortobágyi Lovasnapokat – amelyet idén már 55. alkalommal rendeztek meg a falu Máta nevű településrészén – sohasem lehetett csupán sporteseményként értelmezni, mindig is fontos találkozási helye volt a lovas szubkultúrának, a hortobágyi pásztoroknak, valamint azoknak a környékbelieknek, akik szigorúan egyik említett csoportba sem sorolhatók be.

A július 14. és 16. között megrendezett program utolsó napján, vasárnap kora délután érkeztem Mátára, ezen a napon tartották ugyanis a nagy hagyományú lovasnap új, csak az elmúlt néhány évben megjelent elemét, a Nemzeti Vágta helyi előfutamát. Délelőtt selejtező, késő délután döntő. Órákkal a finálé előtt, 14 óra 30 perc körül már több ezren voltak a lovasnapok helyszínén (összevetésképp a település lakosságszáma a Belügyminisztérium január 1-i adatai szerint 1352), annak ellenére, hogy amennyiben lett volna kijelzős hőmérő, legalább 33-34 Celsius-fokot mutatott volna.

Díjugratás, csikósok, fogatverseny, bábszínház

A találkozási lehetőség mellett a közönség nagy számát az is magyarázta, hogy még az utolsó napon is számos lovas és ló nélküli program futott egymással párhuzamosan. Míg az arénában fogathajtó verseny és csikósbajnokság zajlott, addig a díjugrató pályán 110 és 130 centiméteres akadályokkal tartottak szakági versenyt, a gyereklovasfaluban báb- és utcaszínházasok, valamint gólyalábasok szórakoztatták a tikkadt gyerekeket. Árusok hosszú sora is várta a vásárlókat, hagyományos technikákkal alkotó környékbeli kézművesek, valamint változatos portékáikat áruló bazárosok vegyesen.

A látogatók egy része a párakapuk alatt igyekezett magát felfrissíteni, míg mások napernyő funkcióját betöltő esernyők, valamint a helyszínen lévő kevés fa egyikének árnyéka alatt hűsöltek. Az árnyék hiánya különösen a vágtapálya körül volt feltűnő, nem véletlen, hogy 15 perccel a meghirdetett kezdés előtt még alig pár tucatnyian várták a Nemzeti Vágta előfutamának döntőjét. A többitől eltérően ennél a pályánál sem székeket, sem lelátókat nem helyeztek el, a kezdésre megjelent sok száz néző a villanypásztoron kívül állva, vagy a szalmabálák tetejéről szurkolhatott, illetve figyelhette a történéseket.

Hatan mehetnek Szilvásváradra

Előbb a fő program kísérőrendezvénye, a 10 és 16 év közötti gyermekzsokék és legfeljebb 140 centiméter marmagasságú pónijaik részvételével zajló Kishuszár Vágta következett, amelynek a döntőjébe négyen jutottak be: Klicsu Márton Ricsi nevű lovával Nyírpazonyból, Klicsu Vince BZ Szamba nyergében Levelekről, Látos Lili és Rikoletta Dream Fülöpszállásról, valamint Rozs Anna Júlia Nárcisszal Szentkirályról. Több ló érezhetően feszült volt – ez így volt a későbbi felnőtt versenyen is –, ketten idő előtt ki is ugrottak, lovasaik csak egy fél pályahossz megtétele után tudták őket visszafogni. A versenyt a szentkirályi páros nyerte, mögöttük Fülöpszállás, a harmadik helyen pedig Levelek ért célba, ők jutottak be a szeptember 30-án és október 1-én tartott szilvásváradi kishuszár döntőbe.

A Nemzeti Vágta előfutamának döntőjébe hárman jutottak be, így ők mindhárman képviselhetik településüket Szilvásváradon. Hortobágy ifjú lovasa, Kovács Laura Shaafi Sonja Door nevű lovával nyert, a csemői Petrik Tamás Bambusz nyergében a második helyet szerezte meg, a szalafői Fekete Emma és Forrás Gidrán-17 Szeder pedig a harmadik helyen futottak be.

Többszöri mosdatás és lábhűtés a forróság ellen

A díjátadó után a lovasnapok két főszervezőjével, Torbik Ákossal, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. osztályvezetőjével és Boros Sándor ménesvezetővel, valamint a felnőtt verseny győztesével, Kovács Laurával beszélgettem. Torbik elmondta, 1965 óta minden évben igyekeznek úgy megtartani a lovasnapokat, hogy az mutasson valami újat, így vetődött fel öt éve, hogy tartsanak Nemzeti Vágta előfutamot a rendezvény keretében. Mint mondta, a lóverseny nagyszerű, vendégcsalogató programelemként szolgál, a hortobágyi lovashagyományok miatt pedig a vágta országos szervezői is támogatták az ötletet.

A nagy hőség nyilvánvalóan nemcsak a vendégeknek, hanem a versenyző lovaknak és zsokéknak is megterhelést jelenthet. Torbik Ákos elmondta, az előző 54 lovasnapot is többnyire ebben az időpontban tartották, ezen nem szerettek volna változtatni. Igyekeztek azonban felkészülni a helyzetre, mint mondta, frissítőpontokat és párakapukat alakítottak ki, valamint próbálnak évről évre több árnyékot biztosítani – ahogy imént írtam, az utóbbi téren még bőven vannak hiányosságok Mátán.

Boros Sándor ménesvezető, a lovasnapok másik főszervezője szerint az extrém meleg még mindig szerencsésebb, mintha viharos, kiszámíthatatlan időjárás lett volna. A lovakat a nap folyamán többszöri mosdatással, lábhűtéssel próbálták védeni a melegtől. Kiemelte a gazdákat, akik vigyáznak a társaikként tekintett lovaikra. Másrészt kifejtette, hogy az ilyen versenyekre a lovak hasonló körülmények között edződnek, ezért hozzá tudnak szokni a hőséghez.

Kovács Laura, az előfutam győztese elmondta, évek óta szeretett volna már indulni a Nemzeti Vágtán, erre pedig most kapott először megfelelő lovat Shaafi Sonja Door személyében. „Nagyon jó élmény volt, éreztem a lóban, hogy meglesz neki ez a győzelem” – mesélte. A csapatuk a nap során folyamatosan hűtötte a lovat, valamint igyekeztek árnyékban maradni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy neki személy szerint a sok versenyzés miatt már nem jelent problémát a nagy hőség, és a lovával is igyekszik úgy bánni, hogy ne okozzon neki gondot a meleg.

Szerencsére most nem sérült meg senki

A Nemzeti Vágta futamain az ország különböző pontjain időről időre fordulnak elő súlyos balesetek, amelyek miatt már több ló is elpusztult. 2011-ben például egy előfutamon Szigetvár lovát elaltatták, miután egy farostlemez paraván felvágta a hasát előzés közben, 2018-ban pedig egy bukás miatt az érintett lovas kórházi kezelésre szorult, miközben a törött lábú lovát lelőtték.

Boros Sándor ménesvezető arra a kérdésemre, hogy történt-e sérülés a más versenyszámokat is felvonultató háromnapos rendezvényen, azt felelte, ilyen nem történt, bár „volt több nehéz szituáció”. Az állatorvos azonban végül mindig azt állapította meg, hogy rendben vannak a lovak. A lovasnapon egyébként 2-3 állatorvos volt folyamatosan jelen: egy állandó ügyeletes állatorvos, aki a ménesnek is dolgozik, valamint hatóságiak, akik a lóútleveleket ellenőrizték.

Hagyomány és kapcsolatteremtés, ami már amúgy is volt

A Nemzeti Vágta honlapján még 2010-ben írták azt, hogy a rendezvény fő célja a nemzeti hagyományok ápolása és hogy hidakat építsen az egyes települések, azok lakosai, illetve a magyar vidék és a főváros között. Ha a hortobágyi előfutam nem is, a lovasnapok programkínálata részben alkalmas volt a hagyományok őrzésére, a kapcsolatteremtésre pedig az egész hétvége és maga a verseny is lehetőséget teremtett, elsősorban a magyarországi vidék települései között.

Felvetődhet ugyanakkor a kérdés, hogy szerencsés-e ennek érdekében 34 fokban, tűző napon lóversenyt tartani egy olyan településen, ahol a lovakat kevésbé veszélyeztető lovasversenyek miatt már eddig is összegyűlt a környékbeli lakosság, valamint a máshonnan érkező érdeklődők. Úgy tapasztaltam azonban, hogy ilyen aggályai sem a szervezőknek, sem a versenyzőknek, sem az érdeklődő közönségnek nincsenek. A lovak pedig ugye nem tudnak nyilatkozni.