Felnőttesedjünk

Mottó: „Míg én rólad mindent, addig te rólam semmit sem tudsz” (Choli Daróczi József, 1939-2018)

Megkérdezem, hogy a felnőttek vajon hasonlóan gyermeki létállapotban vannak? A választ később adom meg, de ne feledjük az óvodás–iskoláskorúak pszichológiáját, amit már ismertettem Önökkel.

Gondolom, ha meghallják az a szót, hogy szegregátum, vagy azt, hogy gettó, akkor két kép keveredik az elméjükben. Az egyfogú ostobán vigyorgó öreg cigány képe valami putri előtt, vagy valamiféle elzárása a kalapos, pájeszes zsidóknak a múltban, amikor azok a zsidóellenes törvények születtek… sokkal több nem. Sokaknak a faluja szélén lévő cigánytelep jut az eszébe, és joggal. Szóval azok a helyek, ahol a szegénység igencsak felüti a fejét a lakosok között és általában az etnikai különválás is jól látható.

Persze ez nem lenne elég, hogy gettóról vagy szegregátumról beszéljünk! Ehhez az kell, hogy – az adott terület élesen, jól körülhatárolhatóan elváljon a település többi részétől; – a területet és az itt élő családokat a többségi társadalom negatív jelzőkkel illesse (stigma); – a területen élő családok nem saját döntésük alapján, hanem valamiféle (gazdasági, adminisztratív, szimbolikus) kényszer hatására költöztek oda; – a többségi társadalomtól elkülönülő, párhuzamos intézményrendszert használjanak (külön óvoda, külön iskola, külön bolt, külön bűnözők, külön kábítószeresek). Ha behunyják a szemeiket, kapizsgálják már ugye, hogy az Önök lakóhelyeinek közelében hol vannak a „kiszorultak”!

Persze az tudni kell, hogy a roma közösségek térbeli kirekesztésének két típusát különböztethetjük meg. Nem magamtól találom ki ezeket a meghatározásokat, hanem utána olvastam.

A (roma) „gettó” fogalmát azokra a többségében romák által lakott falvakra, illetve településrészekre használjuk, ahol az etnikai koncentráció együtt jár a rendszeres munkalehetőségek hiányából fakadó, hosszan tartó, generációkon átívelő szegénységgel, ahol a többségi társadalom az egész települést/településrészt, az ott élő családokat stigmatizálja (megbélyegzi), és amelytől minden lehetséges módon elkülönülni szándékozik. Továbbá, ahol megjelennek a párhuzamos, a gettó lakóit szolgáló intézmények, illetve ahol egyes, a településen működő szolgáltatások elérhetetlenek a gettóban élők számára. (Wacquant 2012; Wilson 2009)

Az egyik típusban a többségi társadalom egyértelmű kirekesztő és elutasító attitűdjének és gyakorlatainak köszönhetően a különböző társadalmi helyzetű roma családok a településen belül egy vagy több helyen koncentráltan, a többségi társadalomtól éles fizikai és mentális határokkal elkülönítve élnek, a helyi intézményekkel, szervezetekkel minimálisak a kapcsolataik. Tipikus példa erre Tiszavasvári.

A másik típust a területi folyamatok eredményeképpen létrejövő gettófalvak jelenítik meg, amelyeket a környező települések stigmatizált térként tartanak számon, a többségi társadalom az egész falu köré húz éles határvonalat. A gettó a teljes térbeli és társadalmi kirekesztettség szimbóluma, egy folyamat végpontja, amelynek különböző lépcsőfokai vannak, amelyek az etnikailag szegregált terek típusainak számos variációját jelenítik meg. Például Bódvalenke.

Menjünk tovább!

„Ennek megfelelően a gettóként azonosított, társadalmilag és gazdaságilag homogénnek tűnő, a többségi társadalom által egységesen stigmatizált, veszélyesnek tartott tereken belül is jelentős különbségeket találhatunk etnikai és társadalmi heterogenitás, belső differenciáltság tekintetében.” (Lengyel 2006; Pulay 2012; Small 2009; Virág 2008) No, „ezek oszt jól megmondták”, nem igaz? Pedig, valahol itt van a kutya elásva!

Egyszer azt mondják, hogy az „etnikai koncentráció együtt jár a rendszeres munkalehetőségek hiányából fakadó, hosszan tartó, generációkon átívelő szegénységgel, ahol a többségi társadalom ezeket az embereket kirekeszti”. Most meg azt mondják, hogy „a többségi társadalom által egységesen stigmatizált, veszélyesnek tartott tereken belül is jelentős különbségeket találhatunk etnikai és társadalmi heterogenitás, belső differenciáltság tekintetében”. Pedig nem üti egymást a két gondolat. Az egyik a külső elnyomásra utal, a másik pedig a belsőre. Másképp fogalmazva: a szegregátumokban élők a többség által megbélyegzett páriaként – „ott mennek a cigányok, akik a telepen élnek” – viselik a külső, előítéletekkel, rasszizmussal tarkított negatív megítélésen alapuló elnyomást, míg a szegregátumon belül – „ha kell, ha nem” – ki kell vívni a tekintélyt, el kell viselni az „állam az államban” felállást, ahol vagy egy bűnöző klán, vagy egy uzsorás diktálja az iramot, ami valljuk be, nem igazán érdekli az előítéletes, külső elnyomó többséget!

Egy másik aspektusból figyelve a fene nagy koncentrálódást én meg azt mondom, hogy a máshol is kirekesztett ember inkább keresi azok társaságát, akik maguk is ki vannak rekesztve! Idézőjelbe vett előnyök: az olcsóbb lakhatás, a megszokott környezeti tényezők, a kevesebb megaláztatás belül, az együttes elviselése a stigmalizációnak és a megszokás lehetnek az okai. A gettóban ki kell majd vívnia a tekintélyét a rangsorban, de ezt már ismeri, nem fél annyira tőle, mint az ismeretlentől.

És hozzáfűzök még valamit.

Ugye volt már rá precedens, hogy Önök, a többségi társadalom tagjai, meg-meg irigyelték egy-egy cigány házát a gettóban? No, ők azok, akik államot csinálnak az államban! Megjegyezhetjük, hogyne: vagy bűnös úton, vagy vállalkozással. Még az a jobbik eset, ha vállalkozással. Persze nem a fehérgalléros többségiek kiszolgálása szerű vállalkozásokra gondolok ilyenkor, mert azt a bűnös úton való gazdagodáshoz sorolom.

Hogy miért boncolgatom ezt a témát annyira?

Talán azért, mert erről ugyan kevésbé értekeznek (valahogy még a brit tudósokat sem érdekli), de vannak olyan települések, ahol zömében cigányok élnek, de igen jó módban, és érdekes lenne kutatni, hogy a megszerzett, felhalmozott vagyonok ellenére – az én álláspontom szerint – ugyanúgy működnek az „állam az államban” kialakított hierarchikus, az államtól független, akár ítélkezési rendszerek is. No, ne gondoljanak itt bíróságokra, de még csak a cigány törvénykezésre, a „kriszi”-re sem, de valahogy kialakul az, hogy kinek a szavára kell adni a szegregátumban. Ne kezdjenek el „vajdázni”, mert attól hülyét kapok! Nekem senki ne duplikálja a jogrendszert! Maguk sem! Rám azok a törvények vonatkoznak, amik magukra, de azok között, akiket a többség a saját településén vagy elkülönített településre kirekeszt, akik saját boltokat nyitnak, saját vállalkozásaik vannak, kialakul valamiféle elkülönült együttélési szabályrendszer, amit bizony érdemes lenne kutatni! Én, erre gondolok.

A jövő héten jövök az interetnikus skálával és belevágok végre konkrét példákkal, az etnikus gondolkodás mélylélektanába az én megszokott dilettáns és szókimondó formámban…