Itt a beteg, hol a beteg?
ARCOK DEBRECENBŐL
Ági
Koppányi Szabolcs
Az ügyeleti munkám során sok dolgot megtapasztaltam, ezért nyilván nagyrészt ez foglalkoztat. Ami számomra igen tanulságos, hogy úgy látom, a Covid óta a mindennapi betegek, tehát nem a súlyos balesetesekről vagy komoly rosszulléttel küzdőkről beszélek, akik aktuális problémájukkal hozzánk fordulnak, sok esetben tévhitekben élnek. Egyúttal fura ezt mondani, de alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, éppen ezért mi, mint ügyeletesek sokkal jobban kapjuk az ívet, mint korábban. Olyan problémákkal is szembesülünk ugyanis, amiket egyébként nem feltétlenül nekünk kéne ellátni, hanem első körben mondjuk egy szülő otthon saját kútfőből is megoldhatna. Ezáltal viszont a mi leterheltségünk nő. Ez betegnek és orvosnak, egészségügyi munkatársnak egyaránt rossz.
Például azzal szembesülünk, hogy a lázcsillapítás első lépéseivel sincsenek sokan tisztában. Vagy túlreagálják, vagy sehogy. Többen felvetették már a kérdést, s tudom, vannak viták arról, ha például a gyerek lázas, mi a jó megoldás, telepumpálni rögtön gyógyszerekkel vagy esetleg kivárni és más módszerekkel kezdeni. Erre az a válaszom, hogy nyilván az eset súlyosságától is függ. Ha nincsenek komoly tünetei – gyakorló kisgyermekes anya vagyok, saját kisfiammal is így teszem –, vagyis nagyjából rendben van, csak bágyadtabb, ami természetes ilyenkor, s nem megy 38,5 Celsius-fok fölé a láza, akkor az alternatív gyógymódokkal érdemes kezdeni a lázcsillapító gyógyszer helyett. Nyilván a folyadékbevitel, akár a hidegvizes borogatás is szóba jöhet első lépésként. Ha a láz tartós, vagyis nem megy le egy-két napig vagy emelkedik, akkor más a helyzet, de alapból hagyni kellene, hogy küzdjön a szervezet, hiszen ez fejleszti ki a test természetes ellenállóképességét, ami a jövőre nézve sem rossz. Ez igaz a lázas felnőttekre is.
Természetesen, ahogy mondtam, a tünetekre, a gyerek viselkedésére nagyon oda kell figyelni, s rögtön reagálni, ha rosszabbodik, de a pánikmegoldásoknak nincs értelme. Ugyanez igaz a másik slágertéma, az antibiotikumok esetén is. Őszintén megmondom, azt érzem, hogy olykor túl hamar kapja meg a beteg – aki nem ritkán csak telefonon mondja el, mi baja – az antibiotikumot.. Igaz, hogy nemigen használ sok esetben, de a beteg megnyugszik: kapott valamit, hurrá! Pedig volt olyan alkalom, amikor azzal találkoztunk, hogy ez csak rontott a helyzeten, azán már valóban volt baja az illetőnek. Hiszen tudjuk jól, vírusos megbetegedésre nem használ az antibiotikum.
Tipikus eset: hányásos, hasmenéses panasszal jön haza a gyerek a suliból, erre kap antibiotikumot, ha a szülő hozzájut (vagy bespájzolt belőle), ami konkrétan gyengíteni fogja a gyereket. Esetleg olyankor lehet róla szó, ha – ez mondjuk manapság valóban egyre gyakoribb – felülfertőzés jön létre, és egy sima felsőlégúti probléma áttevődik az alsó légutakra is, és végül valóban már szükséges lehet antibiotikum használata a szövődmények miatt. Ám egyből azzal nyitni nem lenne szabad.
Szóval ez igencsak negatív fejlemény számomra, hogy azt látom, a betegek egy része, ha kisebb baja van, egyszerűen képtelen arra, hogy otthon kúrálja magát, gyerekét, egyszerűbbnek érzi az ügyeletre szaladni vagy mentőt hívni. Azon gondolkozom egy ideje már, hogy milyen megoldásokat lehetne találni erre, hogy az embereket még jobban tájékoztassuk valami hatásos, sokakat elérő, átfogó programmal. Nyilván most is vannak a Vöröskeresztnek, az Országos Mentőszolgálatnak prevenciós videói, okos tanácsai. Ám azon töröm a fejem, mit lehetne még tenni, hogy például akár az internetet kevésbé elérők vagy egyes idősek, tájékozatlanabbak számára is hogyan lehetne eljuttatni a munkánk esetleg könnyebbé válása miatti hasznos információkat.
Az ARCOK DEBRECENBŐL sorozatunkban arról érdeklődünk, hogy éppen kit mi foglalkoztat.
