BEZÁR

Közösségi média

REGGELI FELES

Petőfi téri történet

Debrecenben van egy hely, amit mindenki ismer, mindenki hallott róla valamit, és mindenkinek megvan róla a véleménye – ez a Petőfi tér. Az a Petőfi tér, ami nem egy hely, hanem egy fogalom.


Petőfi tér

Miklovicz-Nyikos Mónika

A sokszínűsége abból ered, hogy itt mindenféle ember megtalálható, hiszen a munkába, az iskolába indulók itt kezdik a napjukat, a vonatról vagy buszról leszállók pedig ide érkeznek. Így ha a reggeli órákban járunk erre, a Petőfi téren mindig mindenféle embercsoportokat kell kerülgetnünk, vagy épp átvágni köztük. A busz, a vonat vagy az iskola előtt az erre járók itt szerzik be a napi túlélőcsomagjukat: kávé, cigi, szendvics, akár lottószelvény, ha még bíznak a szerencsében, esetleg némi apró, ha az emberek jóindulatára számítanak.

A fenti csoportok, bár egymástól távolinak tűnnek, mégis akad néha egy pillanat, amikor összemosódnak. Egyszer én is tanúja lehettem egy közös érdek mentén történő összeállásnak.

Reggelente a dohányboltba a legnehezebb bejutni, hiszen előtte vannak, akik már kint fogyasztják a kávéjukat, illetve néha egy-egy járókelő is összefut kávézó ismerősével, és megáll beszélgetni. Ilyenkor az embererdőn keresztül furakodva kell megtalálni az ajtót. Onnan tudni, hogy jó helyen járunk, hogy az üzletbe belépésünkkor egy apró csengő jelzi érkezésünket – más környékbéli boltban nincs ilyen, így ez a dohánybolt egyedi azonosítója. A hétköznapi reggeleken általában sor áll, így ezzel számolni kell, ha itt vásárolunk. Előfordul, hogy a sor megakad, amíg valaki kiszámolja az apróját, majd meglepődve jön rá, hogy ebből kitelik még egy féldeci, és szalad a hűtőhöz kiválasztani az újabbat.

Egyszer azonban különös ok miatt kellett várakozni. Egy Debrecenben ismert kéregető vitázott, hiszen az eladó kelletlenül üdvözölte: „Már megint te?!” A sorban állók kicsit furcsán fogadták az előttük zajló jelenetet, ha van pénze, miért ne kaphatna árut – gondoltuk talán többen is. Az eladó azonban nem tágított, elvette a pénzt tőle és az utcára zavarta az embert. Miután kiértek, az eladó az ácsorgó diákokat vonta kérdőre: „Kié a pénz? Ki adta neki?” Egy középiskolás fiú jelentkezett szégyenlősen, aki visszakapta a bankóit. Majd a hajléktalanhoz fordult a dohányboltos: „Ötödjére állsz a sorban cigiért ma reggel, a 16 évesek adják neked a pénzt, te meg megveszed nekik! Ezek gyerekek! Nem lehet nekik! Inkább kéregess!”

Bent megállt a levegő. Mindenki kissé megrökönyödötten állt a kasszához. Meglepődtünk, hogy van még a világon egy olyan hely, ahol a profitot felülírhatja valami.

Itt olvasható a többi REGGELI FELES – a Debreciner ébresztőrovata.

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...