Valami eltört a világban. A gazdasági rendszerünk által formált gondolkozásunk értéktelenítette azokat a természeti kincseinket, amelyek az életünk fenntartására szolgálnak. Ma már ezeket pusztán termeléshez köthető erőforrásként azonosítjuk, beárazzuk és úgy tekintünk rájuk, mint amelyek alapvetően bőségesek és szinte vég nélkül a rendelkezésünkre állnak. Óriási a tévedésünk.
Üzenet a víz világnapjára
Koppányi Szabolcs
Korlátozottak a lehetőségeink. A világ víztartalékának töredéke, amely iható édesvízként a rendelkezésünkre áll – globálisan hat emberből legalább egynek nem jut tiszta ivóvíz. Ahogy haladunk előre az időben, úgy válik majd egyre kritikusabb mértékűvé és konfliktusokkal terhelté a vízkincsünk problematikája.
Számunkra itt Debrecenben ez talán a leginkább releváns kérdés a közéleti diskurzust tekintve. Amikor a kormányzat és a városvezetés által kijelölt akkugyarmati státuszunkat bíráljuk, számos szemszögből megtehetjük ezt. Alapvetően problematikus városunk külföldi nagytőkén alapuló újraiparosítása, amikor a kiszolgáltatottság mértékét vizsgáljuk, bírálható a folyamat a termőföldek hasznosításának szempontjából, de akár a jövőbeli ingatlanpiaci változásokat tekintve is. Viszont a legfontosabb kérdés a nemzeti vízkincsünk felhasználásának kérdésköre.
Ahogy egyre inkább csúszunk bele a klímakatasztrófa mélységébe, lakóhelyünk úgy válik egyre inkább egy kiszáradó, vízhiányban szenvedő várossá. Ilyen helyzetben egy felelős lokális kormányzatnak elsődleges szempontként kell vállalnia a fenntarthatóság gondolatát, és gondoskodnia kell arról, hogy döntéseikkel biztosítsák az életünk fenntartásához szükséges tényezők generációkon keresztül tartó elérhetőségét. Ezzel szemben a fideszes hatalom szembehelyezkedik a jövő élhetőségével, és kizárólag a tőke növekedésének szolgálójává válik.
Ne legyenek kétségeink: a tőke kizárólag növekedni akar, az okozott externáliákat pedig a társadalmakra terheli! A profit maximalizálásában nincs erkölcs. Ez a kérdéskör nem oldható fel egy tisztán politikai választással, bár kétségkívül elengedhetetlen és kívánatos a zöld fordulat. Amennyiben mélyreható változást akarunk elérni, kihagyhatatlan egyfajta kulturális fordulat, amelyben az emberiség létezésünk alapvetéseként tekint a vízre és levetkőzi a gazdasági érdekek mindenhatóságát a közös természeti kincseink fenntarthatóságának érdekén.
Abban a korban élünk és azokhoz a generációkhoz tartozunk, amelyeknek cselekednie kell. Ha elmulasztjuk és nem vállaljuk fel a gyermekeink és unokáink iránti kötelezettségünket, akkor megrontjuk a jövőt és saját önteltségünktől ittasan lökjük saját civilizációnkat le a szakadék szeléről.
Rutz Tamás
az LMP Országos Politikai Tanácsának elnökségi tagja
