Puskás István, Debrecen négy alpolgármesterének egyike hivatala szerint a kultúra városi ügyeiért felel. Ebben a minőségében vélhetően számos teendője adódik, adódna majd abból fakadóan, hogy 2023-ban irodalmi emlékév rendeztetik Debrecenben.

Az első jeles alkalom Petőfi Sándor születésének – igen közeli – 200. évfordulója lesz, aminek kapcsán egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy Petőfi és a Debreceni Református Kollégium címmel emlékülést tartanak január 6-án 14 órától a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának Dísztermében.

Ünnepi emlékbeszédet nem debreceni illetőségű-kötődésű személy fog mondani, hanem Demeter Szilárd kultúrpolitikus, a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója (írói álneve: Tempetőfi). Puskás István őt megelőzően köszönti az egybegyűlteket.

Puskás közel egy évvel ezelőtt, 2021. december 31-én elment Petőfi Sándor Batthyány utcai emléktáblájához, koszorúzott egy egyszemélyeset, s az erről készült fotót sajátos emlékező sorok kíséretében tette fel a közösségi hálóra. Ebből idézünk:

Tudjuk, Debrecenhez felemás viszony fűzte, nem szeretett jókat írni a városról, ahol élete során többször megfordult, s ahol fia született. De a személyes élmények mellett lehetett szavait diktálhatta irodalmi – kultúrpolitikai – pozíció is – hisz a debreceniség nem túl hízelgő képe Kazinczy óta volt része (mind a mai napig) a városról alkotott véleményeknek, képzeteknek, sőt a város identásának is. Egy magát modern, „trendi” költőnek építő fiatal poétának ehhez tartania is kellett magát; nem tudta másként szavakba foglalni Debrecent.

A magyar kultúra első ronk’n’roll sztárja (live fast, die young) amúgy is tudatosan építette versein, tettein keresztül a maga imázsát – ez játszhatott szerepet az 1949-es debreceni lakóhely megválasztásakor is. Maga és családja, várandós felesége, majd megszülető Zoltán fia élhettek volna sokkal kényelmesebb, polgáribb körülmények között is, hisz az apósának két mai szóval prémium kategóriás lakóház is volt a birtokában a cívis városban (az infóért köszönet Horváth Péternek és Balogh Lászlónak). A választásba bizonyára belejátszottak a korántsem konfliktusmentes családi viszonyok, de az is talán, hogy a luxus nem illett volna a magáról épített képbe. Ráadásul azon a kapun nem lett volna kiírva: „A ki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó.” Remek alkalom arra, hogy a Debrecen-toposzt tovább lehessen írni.

Vajon milyen ünnepi köszöntőt fog mondani Puskás jövő januárban?