Mottó: A kedves emberek mindig kedvesek maradnak. Nem csak akkor, ha könnyű.(Balfékek című televíziós sorozat)

Kezdem azt érezni, hogy a „horváthferis” ellenpropaganda, amit a Debreciner.hu oldalon jegyzetek formájában folytatok, hiába a küldetésjelleg, sokaknak már unalmas lehet. Ja… nincs hozzá sokmilliárdnyi közpénzem és bizony segíteni is csak annyit tudok az embereken, amennyit a barátaim segítenek rajtam, hogy éljek a jósághóbortomnak vagy merjem néha kimondani az igazat. Egyre nehezebb kimondani az igazat annak, aki tudja, mivel áll szemben. Mi hagytuk, a mi bűnünk. Evezzünk azonban most el a közpolitikai káosztól, ami ebben az országban van! Persze, azért maradok Horváth Feri!

Szóval: Horváth Feri alapvetően lusta. A szemetet is csak többszöri felszólításra viszi ki. Mosogatni se nagyon szeret. Sokat telefonál, sokat ír, sokat kunyerál és állandóan szervez. Pedig egyébként nagyon lusta fickó. Nem is igen csinálna legszívesebben mást, csak filmet nézne, kreatívkodna, esetleg valahol messze nézné a paradicsomokat, ahogy nődögélnek, vagy csak úgy bámulná az esőcseppeket. De nem teheti meg. A feladatok találják őt meg, általában olyan mission possible felütéssel, ami tele van kihívással. Pedig már a kihívásokat sem nagyon szereti… Gondolom, sokan vannak így vele az ő korosztályából. Micsoda személyes dráma ez, nem igaz? (Tessék mosolyogni!)

Tegnap belenéztem a naptáramba. Hát ez durva, annyira nem akartam semmit csinálni! Szervezés szervezés hátán, ide menni, oda menni, a családdal törődni, itt egy névnap, ott egy szülinap, egy önkéntes szállítás ide, egy oda, jönnek Pestre, megyek Pestről, adjatok pézt’, írj egy pályázatot, két előadás, két ünnepség, több száz kilométer. Hát nem egyszerűbb lenne lehúzni 6 napot biztonsági őrként egy eldugottabb helyen? Gondolom, sokan vannak így vele az ő korosztályából. Micsoda személyes dráma ez, nem igaz? (Tessék mosolyogni!) Hja kérem, az önkéntesség lemondással és munkával jár. És kiket lehet mostanában ebbe bevonni? A családot, a barátokat, azaz egy szűk kört, ha nem CÖF-ös az ember…

Év végi dicsekvés, mert megtehetem. Talán. A főszerkesztőm eddig se nagyon idegesítette magát azon, amit írok, olyannyira liberális, hogy amikor nem ért velem egyet, megmondja, de szó szerint felteszi az online újságba, amit írok. Én meg visszaélek vele. Ami most így lényeges, két egyesület (Roma Rendőrök Országos Egyesülete, Tumenca-Veletek Egyesület) két rendezvény, két előadás és akkor talán ennek az évnek is vége lesz.

A napokban itt voltak Budapesten az Oltalom Sportegyesület gáláján a csajok Tiszavasváriból!
Hajrá, Pillangók! Hajrá, Tiszavasvári!

Ha már a politikusok is megtehetik, képekben én is csinálok egy kis összegzést, kérem fogadják tőlem szeretettel azok, akik rajta vannak a képeken, és azok, akik bár nincsenek rajta, de igen sokat segítettek nekünk!

És természetesen egész évben a Tumenca-Veletek Egyesület FÖLD-programja Tiszavasváriban!

Nekem ezek voltak a fontos dolgok. Persze sok-sok más dolog is történt, amiben volt bánat és öröm is, de az élet már csak ilyen, megyünk előre, amíg csak lehet. Vonjanak maguk is mérleget! Nagy volt a hajtás, sok volt a gond? Mit tudtak tenni csak úgy, emberségből. Mert bármilyenek is a körülmények, embernek maradni a legnagyobb erény! Most pedig rohanás, mert várnak a gyerekek!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!