Sorskönyv a Krímről – könyvbemutató volt Debrecenben.
Közösséget, nemzetet kovácsol az ukránokból az oroszok által indított háború
Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!
Október 25-én bemutatták Eperjesi Ildikó és Olekszandr Kacsura Sorskönyv a Krímről – Háborús foszlányok 2. című új kötetét a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Az eseményen az egyik szerző, Eperjesi Ildikó beszélgetőpartnere Gyürky Katalin irodalomtörténész, kritikus volt.

TE
Gyürky első kérdése arra vonatkozott, hogyan ismerkedett meg egymással a szerzőpáros, és minek köszönhető, hogy már a második könyvüket jelentették meg közösen. Eperjesi elmondta 2018-ban találkoztak Olekszandrral Donbászban, amikor magyar újságírók látogathatták meg a térséget. A találkozás után döntötték el hogy közösen kezdenek írni, hiszen mindketten újságíróként tevékenykednek. A kötet első részében Kacsura interjúi olvashatóak, amelyeket a Krím-félszigeten készített, a kötet második felében is interjúkat és tudósításokat is olvashatunk, például a Krím annektálásban részt vett katonával és egy doni kozákkal. Eperjesi elmondta, a háború előestéjén fejezték be a kötetet, majd hajnalban szembesültek a hírekkel.
Eperjesi Ildikó kiemelte, az orosz megszállás alól felszabadított településeken köztudottan borzalmas állapotokat találnak az ukrán katonák. A falvakat lerombolják, a civil lakosokat és a fogságba esett katonákat meggyilkolják az oroszok, több helyen pedig kínzókamrákat is találtak. Azért is tartja fontosnak, hogy a konfliktus hátterét, az emberi sorsokat és a háború mindennapjait megmutassák az embereknek, hiszen ez a hadviselés egy 21. századi konfliktusban teljesen elfogadhatatlan, ennek ellenére nincsenek emberek százezrei az utcákon, hogy az oroszok ellen tüntessenek.

TE
Gyürky Katalin hozzátette, Moszkvai látogatásai során rengetegszer találkozik azzal, hogy Lenin- és Sztálin-szobrokat árusítanak az utcán a turistáknak és a helyi lakosságnak, s félelmetesnek tartja, hogy a harminc éve felbomlott Szovjetunió még mindig milyen hatással van az orosz(barát) krími lakosokra is. Gyürky arról is érdeklődött, hogy előbb volt-e az orosz lakosságban a Szovjetunió iránti nosztalgia, vagy ez teljes mértékben Putyin támasztotta fel bennük.
Eperjesi felidézte Putyin kijelentéseit arról, hogy a 20. század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió felbomlása volt, szerinte Putyin még mindig a konspiratív KGB-s módszerekhez nyúl vissza. Putyin retorikája inkább rezonál az idősebb generáció szimpátiájára, azokéra, akik emlékezetében a Szovjetunió gyakran nosztalgikus, pozitív érzéseket kelt.

TE
A szerző szerint a jelenlegi háború következményeként igazi közösséggé kovácsolódott Ukrajna, és a nemzetté válás további folyamatában nagyon fontos szerepe lesz ezeknek a mostani éveknek, hiszen a tragédiák sorozat soha nem látott összefogásra készteti az ukránokat. Ezért reménykedhetünk benne, hogy nemzeti identitás és közösség szempontjából azt az erőt, amit most demonstrálnak, később a saját hasznukra tudják majd fordítani.
Gyürky ezután arról kérdezett, mennyire mernek nyilatkozni az emberek, van-e különbség a két kötet anyaggyűjtési tapasztalatai között. Eperjesi elmondta, az első kötetben főképp ukránok szólalnak meg, s mivel nekik nagyon fontos a szólásszabadság, tapasztalatuk szerinte egyáltalán nem félnek beszélni. A Krím-félszigeten kicsit másabb a helyzet, találkoztak olyan ukrán lelkésszel is, akinek egy egyszerű vallási tematikájú újság szerkesztése miatt már büntetést kellett fizetnie.

TE
A legfájdalmasabb a két kötet eseményei közül egy idős, 70 év körüli nagymama története, akinek mindkét fiát őrizetbe vették a hatóságok. Azokat a terhelő bizonyítékokat, amelyekre alapozva vádolják őket, az FSZB-ügynökök csempészték be a lakásba. Az előzetes letartóztatás alatt a nagymama unokája, az egyikük kétéves kisfia is meghalt, az apát pedig nem engedték el a temetésre. Eperjesi kiemelte, sajnos az erőszak ma is szerves része a rendszernek, hiszen a Szovjetunió felbomlása után nem nevelték az embereket arra, hogy tiszteljék és értékeljék a demokráciát.