Közösséget, nemzetet kovácsol az ukránokból az oroszok által indított háború

Sorskönyv a Krímről – könyvbemutató volt Debrecenben.

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Október 25-én bemutatták Eperjesi Ildikó és Olekszandr Kacsura Sorskönyv a Krímről – Háborús foszlányok 2. című új kötetét a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Az eseményen az egyik szerző, Eperjesi Ildikó beszélgetőpartnere Gyürky Katalin irodalomtörténész, kritikus volt.


Sorskönyv a Krímről
Gyürky Katalin és Eperjesi Ildikó
TE

Gyürky első kérdése arra vonatkozott, hogyan ismerkedett meg egymással a szerzőpáros, és minek köszönhető, hogy már a második könyvüket jelentették meg közösen. Eperjesi elmondta 2018-ban találkoztak Olekszandrral Donbászban, amikor magyar újságírók látogathatták meg a térséget. A találkozás után döntötték el hogy közösen kezdenek írni, hiszen mindketten újságíróként tevékenykednek. A kötet első részében Kacsura interjúi olvashatóak, amelyeket a Krím-félszigeten készített, a kötet második felében is interjúkat és tudósításokat is olvashatunk, például a Krím annektálásban részt vett katonával és egy doni kozákkal. Eperjesi elmondta, a háború előestéjén fejezték be a kötetet, majd hajnalban szembesültek a hírekkel.

Eperjesi Ildikó kiemelte, az orosz megszállás alól felszabadított településeken köztudottan borzalmas állapotokat találnak az ukrán katonák. A falvakat lerombolják, a civil lakosokat és a fogságba esett katonákat meggyilkolják az oroszok, több helyen pedig kínzókamrákat is találtak. Azért is tartja fontosnak, hogy a konfliktus hátterét, az emberi sorsokat és a háború mindennapjait megmutassák az embereknek, hiszen ez a hadviselés egy 21. századi konfliktusban teljesen elfogadhatatlan, ennek ellenére nincsenek emberek százezrei az utcákon, hogy az oroszok ellen tüntessenek.


Sorskönyv a Krímről

TE

Gyürky Katalin hozzátette, Moszkvai látogatásai során rengetegszer találkozik azzal, hogy Lenin- és Sztálin-szobrokat árusítanak az utcán a turistáknak és a helyi lakosságnak, s félelmetesnek tartja, hogy a harminc éve felbomlott Szovjetunió még mindig milyen hatással van az orosz(barát) krími lakosokra is. Gyürky arról is érdeklődött, hogy előbb volt-e az orosz lakosságban a Szovjetunió iránti nosztalgia, vagy ez teljes mértékben Putyin támasztotta fel bennük.

Eperjesi felidézte Putyin kijelentéseit arról, hogy a 20. század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió felbomlása volt, szerinte Putyin még mindig a konspiratív KGB-s módszerekhez nyúl vissza. Putyin retorikája inkább rezonál az idősebb generáció szimpátiájára, azokéra, akik emlékezetében a Szovjetunió gyakran nosztalgikus, pozitív érzéseket kelt.


Sorskönyv a Krímről

TE

A szerző szerint a jelenlegi háború következményeként igazi közösséggé kovácsolódott Ukrajna, és a nemzetté válás további folyamatában nagyon fontos szerepe lesz ezeknek a mostani éveknek, hiszen a tragédiák sorozat soha nem látott összefogásra készteti az ukránokat. Ezért reménykedhetünk benne, hogy nemzeti identitás és közösség szempontjából azt az erőt, amit most demonstrálnak, később a saját hasznukra tudják majd fordítani.

Gyürky ezután arról kérdezett, mennyire mernek nyilatkozni az emberek, van-e különbség a két kötet anyaggyűjtési tapasztalatai között. Eperjesi elmondta, az első kötetben főképp ukránok szólalnak meg, s mivel nekik nagyon fontos a szólásszabadság, tapasztalatuk szerinte egyáltalán nem félnek beszélni. A Krím-félszigeten kicsit másabb a helyzet, találkoztak olyan ukrán lelkésszel is, akinek egy egyszerű vallási tematikájú újság szerkesztése miatt már büntetést kellett fizetnie.


Sorskönyv a Krímről

TE

A legfájdalmasabb a két kötet eseményei közül egy idős, 70 év körüli nagymama története, akinek mindkét fiát őrizetbe vették a hatóságok. Azokat a terhelő bizonyítékokat, amelyekre alapozva vádolják őket, az FSZB-ügynökök csempészték be a lakásba. Az előzetes letartóztatás alatt a nagymama unokája, az egyikük kétéves kisfia is meghalt, az apát pedig nem engedték el a temetésre. Eperjesi kiemelte, sajnos az erőszak ma is szerves része a rendszernek, hiszen a Szovjetunió felbomlása után nem nevelték az embereket arra, hogy tiszteljék és értékeljék a demokráciát.

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

A megosztása fontos!

Kérjük, válasszon előfizetési vagy támogatási lehetőségeink közül!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

További olvasnivalók...