Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy országgyűlési választás. Nagy volt a tét. Sokan csak a láncainkat veszíthettük volna, mások a szabadságukat, a tisztességtelenül összeharácsolt vagyonukat. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy folytatják. Korábban is az volt a jelszavuk. Hogy mit folytattak? Mit, mit, hát a hazudozást. Igyekeztek Nostradamus nyomdokaiba lépni. Megjósolták, mi lesz, ha nem ők nyernek. Odalesz a rezsicsökkentés, harsogták. Voltak még egyéb vízióik is, de mind közül ez volt a legütősebb. A nép, az istenadta nép egy része meg úgy kajálta be az egészet, hogy még a száját is megnyalta utána. Aztán most kezdenek felfúvódni a maszlagtól. Egy baj van, aki nem hitte el, annak is el kell szenvednie a dőre döntések hatását.

Amikor ezeket mondogatták, már tartott a szomszédságunkban egy „különleges hadművelet” fedőnevű háború. Pedig még egy „békegalamb” is járt a kiebrudalt oroszoknál korábban. Riogatták az embereket azzal is, hogy – kormányváltás esetén – berántják a férfiakat katonának, és odadobják őket ukrán ágyútölteléknek, netán céltáblának a legkedvesebb barát tankjai, fegyverei elé.

A normális gondolkodású, jóérzésű emberek a megtámadottak mellé álltak, segítették őket minden lehetséges módon. A támadót pedig – miután nem sikerült jobb belátásra bírni – meg akarták büntetni.

Itthon közben ment az osztogatás, szavazatvásárlás. Ki kellett üríteni a kasszát. Részben azért, hogy ha – minden igyekezetük ellenére – mégsem nyernének, akkor az új kormány szenvedjen és belebukjon, részben pedig azért, hogy előbbi mégse következzen be. És úgyis jön az utánpótlás. Csak közben a fejőstehén kezdett megvilágosodni. Volt elég bajuk a pávatáncos nélkül is, és kezdték érzékelni, hogy a pénzt egy feneketlen kútba öntik. Látszatja csak igen kevesek gyarapodásában volt. A propagandagépezet is sokat felemésztett. De működtették ötödik sebességben. Az utánpótlás azonban nem jött, nem és nem. A hatalmon lévők ígértek fűt-fát, lehazudták a csillagot is az égről, de már nem hittek nekik. Így pedig nincs pénz.

Az energia pedig pénzbe kerül. Jó, jó, voltak korábban, akik szorgalmazták volna a megújuló energiát, de annak lepattintására olyan érvek hangzottak el, hogy egy okosabb általános iskolás kiröhögné. Később országos pályázatot hirdettek napelemrendszer telepítésére. Most indítják majd a második turnust belőle. Igaz, akik nyertek az elsőn, még azoknál sem történt semmi az elmúlt egy évben, pedig némelyeknek már pénze is fekszik benne.

Olyat is hallottunk, hogy azért jó nekünk ez a druzsba, mert így kapunk olcsó gázt számolatlanul. Amit meg még viszonylag jó áron kaptunk, annak egy részét szintén olcsón tovább is adtuk. Amit az az ország szintén olcsón adott a lakosainak. Nekünk meg majd jön drágábban. Ha jön. Szóval, vagy lesz gáz, vagy gáz lesz.

Így aztán az ellenkezőjére a nagyesküt letevő kormány elkezdte csökkenteni a rezsicsökkentést. Saccperkábé megjelöltek egy mennyiséget kilowattban és köbméterben, ami fölött drágább. A szó, hogy drágább nem fejezi ki tökéletesen a helyzetet, hiszen itt többszöröse árakról van szó.

Eddig mindig azt hallgattuk, hogy milyen olcsó a rezsi, a számlákon is feltüntették, mennyit kellene fizetnünk, ha nem lenne ilyen gondoskodó atyuskánk. Világpiaci árakról beszéltek. Egy abszolút laikus, óvatos kérdésem azért lenne: Hányféle világpiaci ár létezik? Van külön magyarországi világpiaci ár? Bocs, ha hülyeség, csak én úgy vagyok összerakva, hogy könnyebben elfogadom a dolgokat, ha értem az okokat.

Régen sok szó esett arról, hogy be kéne vezetni az eurót nálunk is. Nos, akkor nem kéne szörnyülködnünk azon, ahogy a forint folyamatosan veszít az értékéből. Jó, jó, az csak sokunknak lenne kényelmes, azoknak, akik ezen nyerészkednek, ugrana a haszon. Azt meg, ugye, mégse írhatja felül sokmillió ember érdeke.

Eljutottunk végül a takarékoskodásig, sőt, komoly megszorításokig. Amikor más országok jelezték, hogy ők hogyan fognak takarékoskodni az energiával, kormányunk a térdét csapkodva hahotázott rajtuk. A kísérő szövegről nem is beszélve. Aztán, lám, itthon is ugyanaz lesz. Van viszont egy óriási különbség: amíg ők az energia miatt aggódhatnak, a lakosság azért nyugodtan vásárol a boltokban. Mert rendes fizetést kap, és mert nem szöktek úgy fel az árak, mint nálunk. Sőt, még lehet, hogy támogatást is kapnak a rezsi kifizetéséhez. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy akik eddig se nélkülöztek, azoknak a teljhatalmuknál fogva adtak jókora fizetésemelést, nehogy a lazacról, bélszínről, mennyei mannáról kelljen lemondani, hogy ki tudják fizetni a rezsit. Vagy nehogy olcsóbb órát kelljen viselniük, netán ne tudják használni télen a szaunát. Esetleg be kelljen érniük olcsóbb autóval. Azoknak, akik pedig eddig is egyik hónapról a másikra éltek, eddig is szűkös volt a családi költségvetésük, azoknak dobtak egy hatalmas zsák ígéretet: Majd, ha Brüsszel küld pénzt, akkor lesz emelés. Fenyegetőztek is, amikor az érdekeltek ellenkeztek. Kirúgás is volt meg pénzlevonás. Pont, ahogy demokráciában szokás.

De nem érték be ennyivel. Azt látjuk, hogy az időtlen idők óta kétharmaddal, majd teljhatalommal uralkodó csapat semmiért, mondom, semmiért nem vállal felelősséget. Mindig van egy ügyeletes bűnbak. Mindig attól függ, épp ki a soros. Vagy Soros.

Ám még ez sem volt elég. Kimaxolták a cinizmust. A főbb tótumfaktumok elkezdték mesélni, ők miféle otthoni „megszorításokat” voltak kénytelenek bevezetni. Ha komolyan gondolták, cinikus, ha vicceltek, akkor meg még aljas is.

Simicskó előadta a hatágú csillár esetét. Ebből ő három égőt kicsavart spórolásképpen. Érzik, ugye, kedves olvasók, azt a hatalmas áldozatot, amit ennek a szegénynek meg kellett hoznia. Meg azt is, mekkora hatalmas megtakarítás ez. Belegondolni is borzasztó, ülnek ott félhomályban, és várják, hogy vége legyen ennek a sok lemondásnak. Azért annyit még hozzátennék, hogy elég lúzernek kell ahhoz lenni, hogy valaki csak így tudjon kevesebbet világítani. Én nem vagyok gazdag, de még nekem is megoldotta a villanyszerelő, hogy a többágú csilláromat két kapcsolóval tudjam szabályozni. Viszont a fűtés, úgy tűnik, nem fog nekik gondot okozni.

Kocsis Máté is az árammal spórol. Tudjuk, az áram nem drágul annyival, mint a gáz, szóval, bizonyára neki sem kell majd a 18 fokos szobában hallgatnia önnön gyomorkorgását. Neki egy olyan valamiről kellett lemondania, ami zsenge gyerekkorától végigkísérte. A két nagy akváriumából az egyiket le kellett állítania, és egy barátja tavába menekíteni szegény aranyhalakat. Bocsánat, csak elmorzsoltam közben két könnycseppet. Egészen biztosan rengeteget vívódott, mire meghozta ezt a nehéz döntést, amivel egy kisebb vagyont spórol.

Ezen aztán úgy elszomorodott, hogy azonnal kellett egy nemzeti konzultációt hirdetni a szankciókról.

Gyerekek, áruljátok már el, mennyibe is fáj a lakosságnak egy ilyen agymenés! Amilyenre tavasszal sem sajnáltátok a pénzt. Mert akkor ezek szerint van elkölteni való pénz. Csúnyán lebuktatok. Eddig folyamatosan az ment, hogy majd ha ad Brüsszel, akkor lesz erre is meg arra is pénz. Nemzeti konzultációra adott?? Vagy azt a sok milliárdocskát még sikerült összekapirgálni a buksza aljáról? Akkor, nosza, adjatok tisztességes pénzt azoknak is, akik nem szavazhatnak a saját fizetésükről. Csökkentsétek az élelmiszerek áfáját. Vigyétek feljebb a határt, ami fölött többet kell fizetni az áramért és a gázért. Abban a pillanatban könnyebben éljük meg ezt a nehéz időszakot. Esetleg valósítsátok meg azt a takarékos kormányzást, amit még ti hirdettetek ellenzékben, és akik alatt a legtöbb dologtalan léhűtő lebzsel a kormányban. Vonjatok el pénzt, luxust magatoktól most már. Mert azért az elszabadult inflációért, áremelkedésért ti is vastagon felelősek vagytok, a háború az csak kapóra jött nektek.

Nem, nem a szankciók a felelősek mindenért. Háború nélkül nem lennének szankciók. Azok a szankciók, amiket a vezér is megszavazott. A ti fizetésemelésetekről, a teljhatalomról, az euró bevezetéséről, az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról mikor tartunk konzultációt??? Ha már a véleményünket akarjátok tudni.

Mert amíg ti ott figyelemelterelésnek bohóckodtok és herdáltok el egy hatalmas összeget, addig mások nélkülöznek. Akkor is, ha most nem kéne fűteni. De honnan is tudhatnátok, amikor halványlila elképzelésetek sincs a nagy magyar valóságról. De matematikát azért talán tanultatok ti is. Ha változatlan jövedelem mellett mindennek megy fel az ára, némely terméknek hetente akár kétszer is, akkor nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy felfogjátok, hétről hétre kevesebb telik ki ugyanabból a pénzből. Nagyon sok családnál vagy akár egyedülállónál is egy idő után már csak a fűtésen és az élelmiszeren lehet spórolni.

Valameddig. Egy ponton túl már nem. Az pedig már nem az aranyhal, hanem az éhenhal. Ha közben meg nem fagyott. Kinek mit intézett a kormánya.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!