A debreceni levéltár 109 török nyelvű iratát azért kellett utaztani, hogy szakértők fordíthassák le azokat. – Nyírvidék, 1925. március 21.
UGYANAKKOR
Szultánok és basák ismeretlen leveleit vitették Budapestre
„Debrecen város levéltára tudvalevőleg áttekinthetetlen gazdag tudományos anyagot őriz. Évszázadok történetének dokumentumai halmozódtak össze az idők folyamán, melyek mind arra vannak hivatva, hogy világosságot derítsenek-e sokat szenvedett város jó és rossz napjaira” – ezzel a mondattal indította cikkét a Nyírvidék, melyben a levéltári anyaggal kapcsolatos tervekről adtak hírt.
Azt írták, a 109 darab török nyelvű oklevél, mely a város török megszállásának idejéből maradt fenn, pusztán egy részét képezte a város dokumentumtárában fellelhető ritka iratoknak. Úgy vélték, az oklevelek mind Debrecen város ügyeire vonatkoznak, és leginkább a budai és nagyváradi basáktól származnak, de mint említették, voltak köztük szultáni oklevelek is.

A török levelek jelentős része ekkor még felhasználatlanul pihent a levéltárban – a többségüket soha nem fordították le magyar nyelvre. A magyarul is olvasható dokumentumokat Szilády Áron történésznek köszönhették, ezeket ő fordította le Debrecenben jártakor. A dokumentumok lefordításának szükségességére Csenky Dezső államtitkár, az Országos Levéltár főigazgatója hívta fel a figyelmet. Mindössze napokkal korábban vette fel a kapcsolatot a város vezetésével, kérte, hogy a leveleket három hónapra az Országos Levéltárba vitethessék. A levéltár török nyelvésze, Fekete Lajos országos allevéltárnok a hamarosan meginduló török oklevél-publikáció számára kívánta ismertetni a debreceni oklevelek tartalmát.
Mint írták, a város illetékes körei az oklevelek szállításának ügyét rendkívül óvatossággal kezelték – a levelek a város és a magyar tudományosság soha nem pótolható kincseit képezték. A dokumentumok oda- és visszaszállítását maga Fekete végezte volna. Debrecen a tervek jóváhagyásáért cserébe azt kérte, hogy hiteles másolatokat kaphassanak a levelekről. Az akció részleteiről a tanács aznapi ülésén tervezett dönteni. A sajtó tudomása szerint nem is látták különösebb okát az elzárkózásnak, hiszen elsősorban Debrecen városnak volt érdeke, hogy török nyelvű okleveles századok néma hallgatásai után azok végre megszólaljanak a magyar történetírás számára is.
Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.