Mottó: Az ember alapvetően jó céllal indul neki az életnek, és sajnos benne vannak a gyarlóságok és gyengeségek, amik elrontják. Cinthya Dictator (születési nevén Gombos Cintia Mercédesz)

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 75. évfordulója alkalmából, emberi jogi konferenciát rendeztek 2023. december 13-án 17 órától a Szcientológia Egyház magyarországi központjában, Budapesten. Mivel 2008. december 08-án a „emberi jogok őrzője” címet kaptam tőlük, nagy érdeklődéssel voltam az esemény iránt. Az megérne egy másik jegyzetet is, hogy milyen hányatott sorssal indult ez a vallási közösség Magyarországon, milyen előítéletekkel voltak és vannak irántuk, de ebbe most nem megyek bele, mert sok-sok más hittel rendelkező vallási gyülekezetről is írnom kéne, és nincs hozzá kedvem! A vallásban nem ismerek tréfát, ezért nálam vallásszabadság van. Engem római katolikusnak kereszteltek, de nem gyakorlom egyik vallást se. Hiszem, hogy amíg a vallási csoportok nem bántanak másokat, én se bánthatom őket. Sőt azt gondolom, hogy se az egyszeri ember, se az állam ne legyen senkivel előítéletes: ne kategorizálja, ne üldözze őket, amíg nem adnak rá igen nyomós okot. Már az sem kényelmes, ha egyiket jobban segíti az állam a másiknál, hacsak közfeladatot nem vállalnak át, de akkor is normatív módon, nem súlyozva! Mondjuk, a Magyarországi Szcientológia Egyház nem kér és nem kap állami támogatást tudomásom szerint.

No, de ne vigyük el a hangsúlyt, mert hosszú lesz a jegyzet így is, aztán nem olvassák végig! Mi a helyzet az emberi jogokkal jelenlegi társadalmunkban? Mire van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk előzni újabb háborúk kirobbanását a jövőben? – alapvetően ezek voltak az előadók témai, de jóval túlmutattak a gondolatok ennél. Slágvortokban megemlítem az elmondottakat, amiket diktafon hiányában csak emlékezetből tudok felidézni, aztán hozzáteszek egy kis „horváthferiset”, és már készen is vagyunk! Nem a „háború és béke”, de kell hozzá kitartás, hogy végig olvassanak!

Először dr. Szikinger István neves alkotmányjogász, egyetemi professzor és a gyakorlatban is jártas ügyvéd előadását hallgattuk meg. A Fiatalok az Emberi Jogokért Szervezete készített egy rövid dokumentumfilmet arról, hogy az emberi jogok hogyan alakultak ki és mivé fejlődtek, milyen társadalmi hatások útján. Kattintson ide és nézze meg az emberi jogok történetéről https://www.fiatalokazemberijogokert.hu/ szóló kisfilmet.

A professzor úr elmagyarázta nekünk, hogy az idealizált kisfilm a tekintetben nem teljes, hogy általában a társadalmakban, az emberek társadalomban betöltött szerepei szerint, azaz a státusuk szerint értékelhetők a hatályos jogi- és erkölcsi normák. A jogfejlődés eredménye az, hogy először csak az egyes emberek jogai voltak védettek és csak később érettek be úgy, hogy csoportokat is védjen a jog. Így bizonyos társadalmi csoportok voltak képesek a vazallusrendszerek uralkodóitól a csoportjukra nézve erősebb jogokat kiharcolni, mint például azt, hogy a szabadságától a nemeseket csak akkor lehet megfosztani, ha a cselekedet vagy mulasztás elítélhető, és arra bizonyítható oka van a királynak. Ebből a gondolatkörből fakad később a büntetőjogi alapelvek egész sora, amelyek az emberi jogoknak is részei. Azonban ez a jog nem illette meg Földnélküli János uralkodása idején a szolgákat, és sok-sok helyén a világnak ma sem.

Talán szó esett a vallás változásairól is az előadásban, de inkább figyeltem jómagam arra az előadásrészre, amelyik az első és a második ipari forradalom társadalomra gyakorolt hatásait elemezte. A társadalomszerkezet alakulása (mint például a céhektől eljutni a manufaktúrákig), amikor is a feudális elemek keverednek a megjelenő polgárságnak az uralkodótól kieszközölt jogaival, érdekes elméletek alapja lehet az emberi jogok fejlődésének vonatkozásában. Ugyanígy, amikor megjelenik a második ipari forradalom idején az elektromosság, az utcai világítás, megjelennek az első kommunikációra alkalmas gyors és nagyhatótávú eszközök és elindul a tudásfejlődés, akkor Friedrich Nietzsche nem feleslegesen kiált fel, hogy „meghalt Isten, és mi öltük meg!” A vallás, amelyik ez idáig az erkölcsökért felelt a maga módján, vagy Napóleon Code Civile a jogi kodifikációval mérföldkövek az emberi jogok fejlődése terén is. Az uralkodót már nem Isten akarata emeli a trónra, hanem a szokásjogon alapuló arisztokrata réteg vagy a származás. És mindezek ellenére mégiscsak kellett két világháború ahhoz, hogy ezt az értékvesztéses időszakot, amikor a vallás és az állam szerepe időlegesen szétválik, egy olyan kövesse, ahol éppen a világháborúk durva hatásaira regálásként, a II. világháború után egy bizottság Eleanor Roosevelt vezetésével egy különleges dokumentumot fogalmazott meg, amely „kinyilvánítja” azokat a jogokat, amelyekkel az egész világon mindenkinek rendelkeznie kellene. Ez volt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ma az ENSZ-nek 192 tagállama van, amelyek mindegyike az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával egyetértésben csatlakozott.

Visszatérve a professzor úr mondanivalójára: a modernkori elemzésben az emberi jogok kérdése az egyén, az állam, a képviselet, mint társadalmi szerkezeti elemek jelentek meg. A szuverenitás fogalma kapott jelentős hangsúlyt mind a nemzetállamok, mind pedig az egyének kérdéskörében, amelyek az idealizált „társadalmi szerződés” keretein belüli változásokra koncentráltak. A népfelség elve meddig és hogyan érvényesül? Mi van akkor, ha az állam túlsúlyba kerül és a kormány a saját útját járja az általános népakarattal szemben? Hogy érvényesülnek a társadalmi igények, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy egy olyan nemzetállamban, amelyik aláveti az emberi élet minőségét a nemzetstratégiának, a kiemelt gazdasági beruházásnak; s ez történhet azért, hogy megőrizze azt, ami van, vagy éppen megrohassza, például a versenyképesség oltárán? Implicite ezeket a gondolatokat gerjesztette bennem a professzor előadása, amikor is sűrűn bólogattam magamban, és bizony mára már összekeveredik bennem az előadás mondanivalója azokkal a gondolatokkal, amiket ébresztett bennem. Elnézést kérek, professzor úr!

Engedjék meg nekem, hogy Szikinger professzor úr megkérdőjelezhetetlen tudásának egy kis részeletét egy publicisztikán keresztül mutassam be önöknek, különösképpen azon apropóból, hogy a Szcientológiai Egyház látott minket vendégül: SZIKINGER ISTVÁN: Szcientológia, szamárfarok és a rendőrállam (Élet és Irodalom, 2006. május 19.) – kattintson majd a „megnézem a reklámot” szövegrészre és néhány másodperc múlva olvasható a cikk.

Összefoglalnám két másik előadó mondanivalóját, hogy ne legyen egy tanulmány a jegyzetből. Talán azért nem sértem meg Szabó Jucus (médiakutató, az UNICEF bajnoka) és Rajkay Emőke (a Fiatalok az Emberi Jogokért Szervet vezetője) gondolatiságát, mert a témájuk közel áll egymáshoz. Mindkét előadás központi mondanivalója a társadalmi és az egyéni felelősségvállalásra fókuszál. Az UNICEF bajnoka természetesen a gyermekek jogai kontextusában fejtette ki az emberi jogi kérdéskört, amikor is arról beszélt, hogy a jogait gyakorolni még nem képes emberekért a társadalmi felelősség magasabb szintű, mint azokért, akik élni tudnak ezekkel az eszközökkel. A gyermekszegénység, az gyermekéhezés mindenképpen megoldásokat kíván, és a felesleges háborúk helyett az emberiségnek magára az emberiség jóllétére kellene figyelmet fordítani. Nyertes, tudatos, inspiráló felelősen gondolkodó előadót hallottam, aki elmondta azt is, hogy a gyermekek támogatása a legjobb befektetés a jövőbe.

Rajkay Emőke előadásának témája a szervezetének működésével függött össze. Nagyon összeszedetten fogalmazta meg a szervezet nemzetközi és magyarországi céljait: minél több emberhez eljuttatni a 30 alapvető emberi jog mondanivalóját a tudásszintjének megfelelő módon, bemutatni a kialakulás fázisait és felhívni a figyelmet arra, hogy az emberi jogok csak a kisközösségekből kiindulva érvényesülhetnek bárhol a világon! Beszélt arról az akaratról, ami a társadalmi egyenlőtlenségek ellenére is minden embert meg akar szólítani és meg akar nyerni az alapvető emberi jogok ügyének. Ennek az akaratnak a mentén és sok-sok összegyűjtött adomány árán előadásokkal, DVD-ékkel, füzetecskékkel, ingyenes online-tanfolyamokkal terjesztik az emberi jogokat a külsős rendezvényeken való osztogatástól sem riadva vissza, egészen a kisfalvakig való eljutással bezárólag. Ajánlom figyelmükbe a Fiatalok az Emberi Jogokért szervezet honlapját!

Huh…! Bírják még ki velem egy kicsit! Most még érdekesebb gondolatok következnek. A következő előadó dr. habil. Nagy Gábor szociológus és a politikatudományok doktora volt. Előre bocsájtom, hogy nagyon tetszett az elektronikus eszközön keresztül sugárzott szociológiai alapú előadása. Taglalta a keleti és a nyugati társadalmak különbözőségeit. Különösképpen tetszett az az eltérés, melyben a keleti társadalmak erősebb közösségi szellemi közegéről volt szó az európai egyéni jogokat gyakorlókkal szemben.

Bemutatta a „baby boom” korszaktól (nálunk Ratkó- korszaktól) kezdve azokat a generációs különbségeket, melyek az „X” generáción át a jelenlegi, még gyermeki létállapotban lévő Alfa generációig vezet el. Sajnos a diái tartalmát nem vagyok képes visszaadni, de talán a következő volt a lényeg: minél közelebb kerülünk a mához, annál kevésbé érdeklik az emberi jogok az embereket a totális kontrollra törekvők és manipulációs technikák miatt. Mondjuk az „Y” generációt – tisztelet a kivételnek – úgy nem igazán érdekli semmi. Az igényeket sugározzák, nekik az kell, és ha megszerezték, nincs is többvágyuk. Elég nehezen adakoznak vagy vesznek részt mások megsegítésében, a politika pedig aztán végképp vakfolt náluk. Na… ezért majd biztos kapni fogok tőlük, de ez a véleményem!

A babyboomos (nálunk a Ratkó-korszak szülötte) egy nyugodtabb társadalmi-gazdasági helyzetbe csöppent bele szüleinél, de még a gyerekeiknél is. Náluk még előre meg volt határozva a munkaidő eleje és vége, a kollégák beszélgettek egymással, nagy túlzással mindenki ismert mindenkit. Aztán jött a mi „X” generációnk, az 1964 után születettek, akiknek kijutott ebből is, abból is. A „társadalmi nyugalmi helyzet” megbomlása a mi esetünkben az internet általános elterjedéséhez köthető, amikor is nagy tapasztalattal, de kevés technológia tudással piszmogtunk és piszmogunk a telefonjainkon, laptopjainkon, de azért megtaláljuk a híreket és félig-meddig az információs társadalom részeivé váltunk. Önkifejező eszközzé vált a közösségi média, ahol mindenki hírt akar magáról adni, de 2 órát nem töltenének el az emberek együtt egy tüntetésen! Dühöngőnek nekünk jó és ennyi.

Az ezredfordulót megelőző 90-es években született gyermekeink jó eséllyel eligazodnak az internetes világban, sokat is töltenek el ott, de még képesek a klasszikus nyolc óra munka – nyolc óra pihenés – nyolc óra szórakozás retró keretben mozogni; munkába járni, gyermeket nevelni. Ők az „Y” generáció. Az „Z” generáció az ezredfordulón a technológiai forradalom korszakába született bele, ahol már most tisztán látszik, hogy a társadalom nem lesz képes tovább a megszokott keretek között létezni! Erre tett rá egy lapáttal a covid-válság bezártsága, amikor is megtanultunk elszeparáltan élni a külvilágától.

És végül a jelenleg gyermekkorú Alfa generáció biztos, hogy nagyon, de nagyon más életet fog végig élni, mint a nagymamáik és a nagypapáik. Ez a számunkra nagyon új, csendesen zajló technológiai forradalom, amelyben már megjelenik az AI vagy magyarul az MI (azaz a mesterséges intelligencia), ami mindenki életét meg fogja változtatni. A fiatalokat már most nem igazán érdeklik az emberi jogok, de mondhatnám ezt más jogcsoportokra, az úgynevezett második generációs jogokra kiterjesztőleg is.

Visszatérve az előadás témájára arra lehet következtetni, hogy az egyre kevésbé valós társadalmi életet élő ember, a sok-sok emberrel körülvett városokban is, egyedül fogja érezni magát. Mentálisan sokkal rosszabb állapotban lesznek, mint mi valaha is voltunk! Minket az X, Y, és Z generációt még csak-csak érdekel az adataink biztosága, de az Alfákat már nem fogja, hacsaknem az élet majd rákényszeríti őket, és a nálunk sokkal komolyabb technológiai tudásukkal nem hoznak be olyan adatvédelmi rendszereket, amelyek a visszaéléséket képesek kivédeni. Az Alfák már nem lesznek rá képesek elmenni és robotolni a gyárakba öt napon keresztül hetente. Egyéni világukat, megélhetésüket, önmaguknak kell majd kiterjeszteniük a közös érdeklődés mentén. Valószínűleg lesz egy robotizált világ, amelyben az emberiség alimentációs céljainak megvalósítása lesz a legnehezebb feladat. Vagy lesznek csendes népirtások. Akár járványok is. Hogy aztán ez a futurisztikus elképzelés visszacsap-e abba az állapotba, hogy az egyén újra teljes felelősséget akar-e vállalni önmagért, vagy elfogadja a totális kontrollt, azt még nem tudjuk. A tudományos-fantasztikus művek egyes részei a szemünk láttára teljesednek be. Az ezzel járó problémákat már az unokáink gyerekei fogják feladatul kapni. Hogy hogyan alakulnak az emberi jogok? Mi lesz fontos abból a harmincból? Lehet, hogy mindegyik, lehet, hogy csak néhány! Kulcskérdés: a bizalom.

Végül engedjék meg nekem, hogy az utolsó előadót is bemutassam önöknek! Miklovicz Attila vallásfilozófus, a Magyarországi Szcientológia Egyház igazgatója. Egy az egyháza miatt sokat támadott ember, aki közben folyamatosan tanul és ma már egy filozófiai doktori program hallgatója. Attilát olyan nyolc éve ismerem. Egy vidám, közvetlen ember. Neki jutott a megtiszteltetés, hogy egyháza céljairól és arról is beszéljen, hogy miért helyez akkora hangsúlyt egy új vallási mozgalom az emberi jogokra!

Hogy milyennek képzelik el a szcientológusok az ideális világot? Attila L. Ron Hubbard vallásalapító gondolataival válaszolt a kérdésre. „Egy civilizáció, ahol nincs őrültség, ahol nincsenek bűnözők, és nincs háború, ahol a tehetség virágozhat, a tisztességes lények jogai megadatnak, és ahol az Ember szabadon szárnyalhat egyre magasabbra – ezek a Szcientológia céljai.” (1965. szeptembere). A vallásfilozófiai keretbe foglalt gondolat elemzése következett, amely kitért az ember jogaira, amelyek azonosak az emberi lélek jogaival és amelyeket kizárólag az Isten joga felfüggeszteni vagy érvényteleníteni az egyház tanításában. A „világnézeti olló”, mint fogalom teljesen új volt számomra.

Lényegében az olló egyik szára tartalmazza az empirikus, tudományos világmagyarázatokat, míg a másik a mitikus, dogmatikus tanokat. A szárakat összefogó csavar pedig a felsorolt gondolkodáselemek közös nevezője, az olló két szárában felhalmozott nézetekben rejlő központi következtetés: a lételméletek bizonytalansága. (No, ezt talán Szókratész értette úgy igazán, aki azt mondta, hogy „Egyvalamit tudok biztosan, azt, hogy nem tudok semmit. Mindig olyan voltam, hogy semmi másra nem hallgattam, csak arra az érvre, amely, ha a dolgot megfontoltam, előttem a legjobbnak tetszett.”). Ha pedig a lételméletek ennyire bizonytalanok, akkor miért ne engednénk meg magának az embernek, mint individuumnak, hogy abban higgyen, amiben csak akar? A gondolat és a vallás szabadsága hadd maradjon meg mindig az emberi lénynek, mert nem létezhet nélkülük! Végül választ kaptunk arra is, hogy a szcientológia miért olyan elkötelezett az emberi jogok terén. Mert a vallás alapítója hitt abban, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata képes betölteni a megfogalmazói szándékát: fenntartani a békét és megelőzni a további háborúskodást. Ezért jelentette ki: „Az emberi jogokat valósággá kell tenni, nem pedig idealista álomként kezelni.” — L. Ron Hubbard. Az Alapító szava pedig egy vallási közösségben megkérdőjelezhetetlen!

Joggal kérdezhetik; ilyen erős és szép gondolatok ismertetése után, hogy lehet ezt az alpári főcímet adni egy ismertető jegyzetnek, hogy „Ne adj egy majom kezébe gépfegyvert!”? Elmondom. Amikor az élő előadást hallgatja egy igazán érdeklődő hallgató, akkor akarva-akaratlan működik az analitikus elméje. Ehhez ismerni kell a szcientológusok véleményét az elméről, mely szerint: „az analitikus elme az ésszerű, tudatos, értelmes elme, amely gondolkodik, adatokat figyel meg, emlékszik rájuk, és problémákat old meg. A reaktív elme a személy elméjének azon része, amely teljes mértékben inger-reakció alapon működik.” Nomármost! Ha nagyon figyelve hallgatom az előadót, az agyam működni kezd és analizálja a mondottakat, majd összeköti azokkal a tapasztalati gondolatokkal, amelyek már megragadtak nálam. Ez torzulásokhoz vezet. Ezért is kérek minden előadótól elnézést, mert egyszerűen képtelenség diktafon nélkül csak figyelni azt, amit hallunk, társítunk, összevetünk, elvetünk belőle olyan részeket, amiket egyébként fontosnak tartunk, de már másképp jelenik meg a gondolkodásunkban!

Ne adj egy majom kezébe gépfegyvert! Az első ipari forradalom óta exponenciálisan növekszik a technológiai fejlettség és véleményem szerint, ezt nem követi exponenciálisan az érzelmi intelligencia, ergo jelen állapotunkban (amikor a világ elpusztítására is képesek vagyunk), csak majmok vagyunk egy gépfegyverrel a kezünkben. Nem vagyunk azon az érzelmi szinten, amivel ezeket a technológiákat kezelni lennénk képesek, mert ugyan jó hinni abban, hogy az ember alapvetően jó, de az élet sokszor rácáfol erre, és a nemzetállamokat nem filozófusok, hanem földhözragadt, általában kapzsi politikusok uralják. Ők uralnak minket, és nem fordítva! Vajon mennyire bízik a mi társadalmunk bárkiben is?

Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.