A fentieket a mögöttünk lévő hét végén olvashattuk az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján, az Orvosmeteorológia rovatban. Nagyjából harminc Celsius-fok körüli hőmérséklet idején. Debrecenben és környékén ugyanakkor a héten a legtöbb időjárási honlap szerint negyven fok körüli hőmérsékletre számíthatunk. Amelyet az előírt eljárási rend szerint két méter magasságban, árnyékban mérnek. Ugyanakkor a legtöbbünk nem egy szabványos meteorológiai mérőszekrénykében fogja tölteni a hetet. Hanem óhatatlanul a tűző napon is, ahol nyilván jóval forróbb lesz körötte a levegő.

Magam alig bő hónappal ezelőtt, az első vagy második nyári hőhullámunk idején ugyanitt már egyszer beleizzadtam a téma körüljárásába. Akkor azt véltem, hogy erre az idényre letudtam a nyár időjárási megpróbáltatásainak taglalását. Ugyanakkor azóta is azt látom, hallom, hogy azon városlakók, akik velem együtt még határozottan más klimatikus viszonyok között látták meg a napvilágot, alig-alig tudnak, tudunk kibékülni a „kibírhatatlan” negyven fok körüli nyarakkal. Pedig azoknak, akik hosszabb távra terveznek, óhatatlanul meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy az annyira várt évszak egyre inkább egy irányba mutat. Pontosabban kettő felé. Az egyik a hosszabb, szerencsés esetben rövidebb szaharai hőhullámok ideje lesz. Illetve már ma is az. Ezeket szakítja meg egy-egy heves, romboló, jégesővel pusztító pár órás viharzóna érkezése.

Utóbbi sem tartozik éppen a kívánatos időjárási tényezők közé. Még akkor sem, ha utóbbiakat szerencsés esetben néhány tucatórányi hűvösebb időszak követi, amely alatt végre fellélegezhetünk. Bár éppenséggel Debrecennek ez utóbbiból alig jut(ott), hisz a nyugati, illetve a mediterrán frontok egyre kevésbé jutnak el a városig. Megragadnak a Dunántúlon vagy a fővárost elöntő zivatarlánc formájában távoznak Szlovákia felé. Ergo a mögöttük beáramló hűvösebb, de még bőven nyárias légtömegek szintén nem jutnak el idáig.

A kialakuló új időjárási törvényszerűségnek természetesen van „jó” oldala is. Hisz azon egy-két hét alatt, míg a megyében egy, néhány településen esetleg két, vihar okozott károkat, addig az ország nyugati kétharmadán és északon akár hat-hét égszakadás, jégverés pusztított ugyanazon kiskörzetben. Mindazonáltal a viharok általában aranyat érő esőt ugyancsak hoznak magukkal, ezáltal csökkenhetett például országos átlagban a mezőgazdaságot sújtó aszály veszélye: „Az elmúlt bő tíz nap során az ország jelentős részén hullott kiadós csapadék. Végre megázott a talaj és mérséklődött a nyári növényeket sújtó aszály, azonban komoly károkat okozó viharok, jégesők, felhőszakadások is előfordultak. Egyes területek kimaradtak a csapadékból, e mellett a nyár első felét máshol is jellemző csapadékhiány bizony meg fog jelenni majd a termésátlagokban.” A meteorológiai honlapok csapadéktérképei szemléletesen mutatják, hogy a csapadékhullámokból legtöbbször és leginkább térségünk maradt ki. Igaz, ma már a nagyvárosi eső sem ugyanaz, akkor sem, ha milliméterre pontosan ugyanannyi esik, mint alig néhány éve. Hisz, tisztelet a kivételnek, őrült ütemben folyik a magyar városok egy részének – pl. Debrecen – különböző funkciót betöltő területeinek agyonkövesítése, a zöldterületek ugyancsak különböző jogcímeken történő megkurtítása. Így a hirtelen lezúduló csapadék egy részének elnyelésére képes természetes talaj mértéke egyre zsugorodik.

A csatornarendszer legtöbb szakasza pedig nem ilyen jellegű, özönvízszerű, hanem a korábban jellemző, sokkal kezelhetőbb esők befogadására épült. Mint láthattuk, a főváros sem menekült meg az utóbbi időkben jónéhányszor az utcáin hömpölygő áradattól. Szinte zárójelben: mindeközben Debrecenben akkor egyetlen csepp sem esett. Ami ugyanakkor tanulságos lehet, Budapestem legalább már felismerték, milyen hátrányos a városukra, hogy korábban egy csomó teret, parkot stb. feleslegesen, kampányszerűen, minden ésszerűséget nélkülözve leköveztek, lebetonoztak. S ha igaz a néhány hónapos hír, azóta meg is kezdték ezen „leépített” részek visszabontását és füvesítését, ligetesítését. Hasonlóra nálunk aligha számíthatunk. Örülnünk kell (kell?) annak, ha debreceni és városkörnyéki zöldterületek, termőföldek kiterjedése nem csökken olyan drasztikusan, mint az elmúlt években.

Nem mellesleg a nagyvárosokban a magasházak hőraktározása és kisugárzása miatt egyébként is akár 4-5 fokkal melegebb van, mint a külvárosokban, ahol jó esetben árnyat adó fák nőnek. Ha ehhez hozzájárul, hogy a (bel)városi részeknek túlkövezett, betonozott felszínt szánnak a városvezetők, akkor lassan már tényleg sivatagi hőmérsékletet mérhetünk a városi kősivatagokban.

Ahhoz adódva, amely alapból vár ránk ezen a héten. „Ismét hőségre, helyenként 40 Celsius-fok közeli értékekre kell készülni a jövő héten – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat országos, középtávú előrejelzéséből.” „Újabb hőhullám érkezik az országba, napokon belül 38 fok lehet, sőt most a forróság szaharai port is hoz magával.”

Mindamellett magam kifejezetten szeretem a nyári meleget, a jó időt. Ugyanakkor, lehetetlen nem tudatosítani magunkban, hogy az évszakokhoz fűződő hagyományos, évszázados elvárásainkat, képzeteinket talán örökre elfeledhetjük.

„Pintér Ferenc meteogyógyász szerint komoly átrendeződés zajlik az éghajlatban, és az sem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben eltűnhet a négy hagyományos évszak. Az ATV Start című műsorában a szakember elmondta, az elmúlt napokban, lassan hetekben tapasztalt kánikula jól mutatja azt, amit már kutatások is bizonyítanak: az elmúlt 20-30 évben jóval extrémebbé vált az időjárás. Pintér Ferenc szerint nagyon komoly átrendeződés zajlik a klímánkban, lényegében közeledünk a két évszakos klímához. Ez egyáltalán nem veszélytelen, ez ugyanis azt jelenti, hogy az életkörülményeink lényegesen megváltoznak, amihez viszont nem vagyunk hozzászokva, így nagyon komoly terhelés éri az emberi szervezetet.
A szakember úgy gondolja, nem sok jóval kecsegtet a klímaváltozás a jövőre nézve sem, így az embereknek akklimatizálódniuk kell: Arra kell készülni, hogy egyre több támadás fogja érni ilyen értelemben is a szervezetünket, úgyhogy erre időben fel kell készülnünk. Még augusztusban is többször számíthatunk 40 fok feletti hőségre.” (liner.hu)

Más szakemberek szintén hasonlóan vélekednek, tegyük hozzá, évek óta. A héten és a még a jövő hét elején várható negyven fokban azonban nem csupán a hőség miatt izzadhatunk. Akár annak gondolata miatt úgyszintén, hogy a jövőben a szélsőséges hőség és a haszonnövényeket, állatokat pusztítót szárazság jelenti majd a nyarainkat. Nem csak Ausztráliában, Afrikában, a Távol-Kelet több országában, mint ahogyan már most is teszi. Hanem itt, a nagy magyar Alföld közepén szintén. Nem túl biztató kilátások a közeljövő nemzedékei számára. Legfeljebb azt lehet megszívelendő, hogy mindez nem elkerülhetetlen istencsapás, hanem jó részben az utóbbi 150-200 év emberi tevékenységének hozadéka. Elvben tehát tudatos globális intézkedésekkel mérsékelni lehetne a rövid néhány évtized múlva várható klimatikus katasztrófát. Nem mintha az államok, országok többségének lenne bármilyen hatékony ráutaló magatartása, amely ebbe az irányba mutatna.

Viszont megsüvegelendő, mert kivételesen normális évek még bármikor akadhatnak a szélsőségesek között, hogy Dávid Mihály, a nyíregyházi időjós erre a nyárra szóló jóslata – objektíve sajnálatosan – ismét beigazolódni látszik. Ő ugyanis még január elején azt jósolta, hogy brutálisan meleg nyarunk lesz. Mi tagadás, örültem volna, s talán nem csupán én, ha ezúttal néhány Celsiussal kevésbé lett volna igaza a máris rekordokat döntögető nyári hónapok hőmérsékleteit illetően.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!