Mottó: Hagyd az embert szárnyalni!

Azt mondják az emberek, hogy ezek az érzések és megállapítások sokkal rosszabb állapotba helyezik őket, mint a koronavírus-járvány.
– Aljas emberek sokasága pozícióban,
– a nép mentalitása,
– a szegények emberek – különösen a romák – lenézése,
– önhibánkon kívüli tehetetlenségünk,
– Viktor és bandája, maga a kór,
– a remény, ami miatt az gondoljuk, hogy minden jóra fordulhat,
– az emberi gyarlóság,
– a tétlenség,
– az, hogy nem létezik a járvány, az aljas gazdag emberek alakítják így az életünket,
– imbecillis járványügyi szabályok, dilettáns járványkezelők
– …és igen, az oltás, ami rövid távon segítség lehet, hosszú távon pedig akár méreg is (vírusrezisztencia).

Ne szégyelljük ezeket a gondolatokat leírni. Embertársainktól származnak!

Megőrülök! Rákeresek a bizonytalanság szóra, hogy valami ihletem legyen, ami tőlem független, és találok egy mai cikket, amelyik azt mondja, hogy a „bizonytalanság az elme gyilkosa”. Azonnal abbahagytam az olvasását, mert az írásom akkor átmegy kísérletbe. Ha elküldtem a főszerkesztőnek a jegyzetem, beleolvasok mások „bizonytalanságába”. Attól még a sajátomat nem hagyom!

Rövid leszek. Engem, ami olykor frusztrálttá tesz, az a bizonytalanság.
Amikor nincs kapaszkodó, és a bolond bölcsnek tűnik, az okos hezitálónak, a politikus nagyképűnek, a tudós pedig befolyásolhatónak. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy többségünk sok hírt olvas, néz, hall, lát. Túl sokat is. Ha ehhez hozzájönnek a kormányinfók és a kormányrendeletek, amiknek a szabályait járványkezelésnek nevezik, már forog a gyomrom.
Mivel nem csak engem idegesít fel az a nagyfokú dilettantizmus, amire ráfogják, hogy a járványügyi intézkedések alapjai, mert persze lehet, hogy nem csinálnám jobban, meg könnyű nekem, miközben fogalmam sincs, hogy hogyan kéne a járvány ideje alatt egy országot működtetni…, és be is fognám a számat, ha… nem látnám, hogy micsoda aljasságok folynak a járvány leple alatt. Nem is térek ki konkrétan egyre sem. Az emberek nem hülyék.

Tény azonban, hogy
– a kormány minden egyes ellenérzést keltő, a járvánnyal köszönő viszonyban sem lévő intézkedése,
– a milliárdos nagyságrendű fura üzletek és kormány-adományozások,
– a sok besegítő, milliárdos üzleteket kötő „kishal” (ahol áll a háttérben valaki, aki kormányközeli),
– a lélegeztetőgépek tárolása,
– a vakcinák érkezése,
– az öntelt, maguktól elájult „hősök”,
– az oroszok és a kínaiak felé haladó, veszélyes politikai mozgásaink, hitelfüggőségünk az unió ellenében
éppen elegek ahhoz, hogy frusztráltak legyünk.

Ugye, hogy még egy szót sem szóltam a járványtól való félelemről? Nem is fogok. A sok frusztrált ember egymásra mutogatna, hogy ő micsoda hős, felvette az első oltást, és most már megvéd mindenkit a koronavírustól, mert ő… bátor (a gyávája). A másik pedig: neki nem kell, azért hős. Persze ezt nem tudja elfogadni az oltott hős. De durván hülyeség ez. Fogalmaik sincsenek már, hogy mi a különbség a meggyőzés és az alázás között.

Kormány, félelem, járvány, elmaradt bérpótlás, éhezés, csekkek, végrehajtói ármányok és aljasságok, emelkedő árak, egymásnak ugró emberek, hullámok járványban és akaratban, géppisztolyos katonák sétái a piacon, politikai megalkuvók és parazitáik. És puff, neked jön valaki a piacon, és ütsz. A főúton az egyirányú utcából jobb kéz felől ötvennel elguruló eléd tévedt elmebeteg bringást le tudnád húzni a tíz körméről, a motorost, aki felpörgeti a gázt melletted, amikor állsz a piros lámpánál lehúzott ablaknál, fel tudnád kötni. Elküldöd meleg éghajlatra a barátaidat, mert megalkuvónak, sunyinak és féregnek látszanak, és sajnos azok is. Élni akarnak, és nem olyanok, mint te. Gerinctelenek. Lepaktálnak az oligarchákkal és a népünk parazitáival is egyaránt. Érzed, hogy romlanak az erkölcsök, keverednek a számítók, közeledik egy olyan választás, amilyen még nem volt, és eszedbe jut Madách fókája és eszkimója, ami lehúzza a körülötted lévők egóját messze a föld alá.

Ugyan kit érdekel már a koronavírus-járvány! Naponta meghalnak vagy kétszázan, megfertőződnek, amennyit a kormány akar, úgy se tudsz semmit kontroll alatt tartani! Egy nyomorult bábu vagy a világ sakkasztalán. És okoskodsz, ügyeskedsz, hogy túlélj!

No, ez a bizonytalanság! Amire egyesek szépen rájátszanak, míg mások teljesen kivetkőznek önmagukból. Az embernek nem csak a legaljasabb állat, hanem a legrosszabb idegrendszerrel is rendelkező lény, aki már az ösztöneire sem képes hallgatni, annyira tudják befolyásolni mások!

Néha kapcsoljuk ki a tévét, és dobjuk félre a telefont. Talán segít!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!