Mottó: Mivel nem tudták elérni, hogy ami igazságos, az egyúttal erős is legyen, úgy intézték az emberek, hogy az legyen igazságos, ami erős. Össze kell tehát kapcsolni az igazságot az erővel, ezért vagy az igazságot kell erőssé, vagy az erőset igazságossá tenni. (Blaise Pascal)

Volt idő, amikor a szegregátumokban élők viselkedésmintáit elemezgettem laikus módon. Mielőtt azt gondolnák, hogy na ez is egy hülye, érdemes a laikus szó értelmével tisztában lenni. Azokban a gondolatokban – amiket a Debreciner oldalán „Üss vagy fuss” címszók alatt vissza tudnak keresni -, utaltam a többség viselkedésmintáira is. Merthogy nincs okozat ok nélkül. Most tereljük át ezeket a gondolatokat abba az irányba, amelyek a többségre fókuszálnak!

A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy a társadalom által elfogadott normákat. Azt is mondhatnánk: „letérés az útról” mind társadalmi, mind pedig az egyén szintjén. Önök közül sokan ezt a röpke gondolatot imádják a cigányokkal asszociálni. Tény, hogy a kirekesztettet kizárólagosan felelőssé tevő intézkedések általában represszívek, ergo olyan ez, mintha a mocsárba süllyedő kutya fejére lépnénk. A kutya pedig meg fog fulladni vagy félre kecmereg, és meghal a kutya is, és a gazdája is. …és itt van elásva szegény. Most zárjuk ki tudatunkból a cigányokat. Majd visszatérünk hozzájuk.

Talán nem hat az újdonság erejével, hogy a társadalmunk komoly gondokkal küzd. Úgy alakult az élet, hogy kettészakadt, amit ugyan bonthatnánk tovább is, de most ne tegyük, mert nem tanulmányt készülök írni. Szokás szerint kialakult egy társadalmi elit, és egy társadalmi szempontból elnyomott, kihasznált többség. Volt már ilyen. Ami azonban fájdalom, hogy a jelenlegi társadalmi elitünk nyíltan erőszakos, propagandagépezetén keresztül állandóan üzen nekünk, folyamatosan stresszel minket, állandóan harcba hív valaki vagy valami ellen és mindeközben valami elementáris erővel vagyonosodik és herdálja a magyar államhoz befolyt közpénzt. Ezt nem teheti másként, csak úgy, hogy több millió embertől megvonja a társadalom keletkezésének az alapját, a szolidaritást.

Ma körülbelül hárommillió ember szenved attól, hogy szociális és anyagi helyzetére, társadalmi állapotára a kormány nincs tekintettel. Az út szélén hagyja őket, minket! No, ez az alapja annak, hogy a társadalom profán-paraszt elitje oly fenemód gazdagodjon. Nem oszt vissza, vagyis nem annyit, amennyi rendelkezésre áll. Hova bizonyítsak, tessék mondani? A családi pótlék 12 200 forint, a legkisebb nyugdíj pedig 28 500 forint tizenkét év óta. Egy kiló kenyér pedig lassan 500 forint. Akinek ez nem elég bizonyíték, menjen a sóhivatalba vagy járjon utána, mennyi TB, mennyi nyugdíjjárulék és mennyi adó folyik be és az hova lesz elosztva!

Ami azonban ezeknél az adatoknál is fontosabb, az az, hogy a többség nélkül ez a fajta harács és országkifosztás soha nem jöhetett volna létre. Szinte hallom: „milyen országkifosztás, mit képzel maga!” Majd rádöbben, kedves ágáló olvasó, már nem sok van hátra, talán megéljük, és nem lesz egyszerű.

Most zajlik az, hogy a csendben, gyáván és sunyin meghúzódó többség behódol az erősnek, és öntévesztő önszuggesztió útján – a sok propaganda hatására – kezdi hinni (mert akarja hinni), hogy igazságos az, ami a társadalom szintjén történik. Elfogadja az erőszakot, az erkölcstelenséget, össze-vissza pártosodik, és egyáltalán nem lesz jobb azoknál, akik a kormány oldalán vannak. Erkölcstelen lesz, és agymosott. Komoly elmék, akik kulturáltnak gondolják magukat, meg akarnak alkudni önmagukkal, miközben a teljes lényük ellene van ennek az alkunak! Hülye egy helyzet. Ha pedig valaki rávilágít erre a nemtelen helyzetre, a düh tűhegynyivé erősödik és odaszúr abba, aki a hibára rámutatott.

Kedves hölgyeim és uraim!

Önök, megalkuvók, sokszor gyávák is, és ez senkinél nem fáj jobban, mint önmaguknak! Mielőtt nagyon elvesztenék a kulturális cukormázat: nincsenek egyedül.

Hogy ezt a fájdalmat palástolják és a túlélésre játszhassanak, mindenféle eszközt felhasználnak az önámításhoz. Nagy a repertoár! Képesek dacosan a magyarságukat előtérbe helyezni! (Mer’ há” a magyar, meg a Horthy és a Wass… és a fasizmus, meg a cselédség, mondom én.) Képesek a hatalmon lévők propagandaeszközeit magukévá tenni, és harcot vívni a semmi ellen, hangsúlyozandó, hogy önök jó magyarok, képesek nagyon csendben maradni, amikor hátrány éri önöket (mert még meg lehet élni), képesek elviselni a sok állami és nyílt megaláztatást, képesek egyértelmű kifosztásokon libaként gágogni egy kicsit és túllépni rajta, képesek erkölcstelenné válni a megélhetésük jobbítása végett, képesek másokra felsőbbrendűen tekinteni (hogy néha jól is érezzék magukat), képesek belerúgni a saját hajléktalanjaikba, és képesek átszellemülni a múltat illetően (képesek elviselni akár a történelemhamisításokat is), képesek elviselni, hogy a gyermekeiket túlterhelik az iskolában, merthogy azon gondolkodnak, hogy hogyan kéne odatartozni a vagyonosok közé, mindenáron. A hangsúly a „mindenáron”-on van. Ami millióknak soha nem lesz realitás.

Tisztelet a kivételnek! Mély tisztelet. Igen, tudom: a kivételek lassan legatyásodnak, kiszúrnak velük, albérleti szobákba szorulnak a géniuszok, társadalmi státusaik egyre romlanak, és a többség mindezt hagyja. Hagyja, hagyja és hagyja! Még a választások idején is! Képesek nem elmenni szavazni, merthogy nagyon nincs is kire… Ez jelzi, hogy a társadalom rettentően beteg. Bármire képes! Bármire! Maguk csak ülnének otthon, és lehajtott fejjel belenéznének a hűtőbe, hogy meddig tarthatnak még ki… amíg másokat ölnek.

Most jön a történetbe a csavar! Én, megértem önöket! Egy nagyon profi módon felépített államgépezet ellen az egyén szintjén, semmit nem lehet tenni. Az ellenzéki politizálást most hagyjuk. Röviden annyit róluk, hogy amíg a 3-3,5 millió senkivé tett ember, egymást is kifosztani képes tömegek nélkül – akik a szegények háborúját vívják egymás között – nem érhető el az új rendszerváltás, addig a kis- és középpolgárok csak asszisztálnak Orbán rendszeréhez. Semmi esélyük. Ők azért eléldegélnek, tüntetnek éjfélig, lefújatják magukat egy kis gázspray-el, de másnap reggel nyolcra beérnek a munkahelyeikre a többmilliós autójukkal, felveszik a fapofát és kiszolgálják azt a rendszert, ami még hagyja élni őket. Oszd meg és uralkodj! – közhely, és igaz.

Bocsánatot kérek az erős szavakért! (Lesznek, akik nem bocsájtják meg, de nem bánom.)

Most pedig törlesztek!

A sok elfojtás és kilátástalanság a kispolgár és a lecsúszott értelmiségi szintjén palástolandó, ez a méltatlan állapot igen sokszor fordul át olyanok gyűlöletébe, akik még önöknél is lecsúszottabbak. Megpróbálnak igazságosnak látszódni, és elfogadják például a múlt történéseiben azt, hogy a gyöngyöspatai szegregációs témában az érintettek nem érdemelnek sérelemdíjat az őket ért jogellenes elkülönítés miatt, vagy éppen sokan tapsolnak annak, hogy a börtönökben lévők az embertelen bánásmód miatti kártérítésükhöz nem juthatnak hozzá. Valahol érzik, hogy a jogrend sérül, és a kormány úgy formálja azt, ahogy akarja, de megpróbálják a kormányt már önök is igazságos színben feltüntetni, és Mátyás királyként tekinteni azokra, akik ezt „kivívják” maguknak! Ó, szent és nagy igazságosság, kinyuvasztottad a leírt, jogrend részét képező követendő magatartási szabályt! Tapsoljunk! Éljenezzünk!

Közben a cigányság is polarizálódik. A sok erkölcstelenség és kiskapu, a belső elnyomás és erőszak, no meg a „kiszolgáló aljanép szerep” is kitermelte a maga köreit közöttünk is. A cigány értelmiségi – aki még tárgyalóképes volt az értelmes többség számára – vagy szolga, vagy ökör módjára rombolja a közéletet. Mindenütt látszódnak a társadalmi erőszak jelei.

Magyarországon ma – a látszat ellenére – nincsenek politikai pártok. Egy kaotikus társadalmi massza van, amin ugrál egy profán-paraszt elit, amiből az ugrálás hatására jobbra-balra hullanak az erkölcstelenné tett emberek. Nagyon beteg erkölcsű, nagyon lebutított emberek, akik szenvedésükben – bár moráljuk romlásával együtt jár az agykapacitásuk csökkenése, hisz csak egy-egy oldal „igazságát” fújják – a felsőbbrendűségi téveszmékbe kapaszkodnak, hogy túléljék a társadalom káoszát. Nekik kell a bűnbak. Mindenáron és mindegy, hogy ki. A cigányok csak kéznél vannak.. Addig, amíg egy ország nem ismeri fel, hogy a politikában ki az elmebeteg, és ki nem az, addig az az ország elmebeteg emberekkel van tele!

A kérdés az, hogy a többség meddig nyalogatja még a sebeit egyénenként, és marad háttérben úgy, hogy maga is hatalmas erkölcsromláson megy keresztül. Vagy az, hogy mikor fogjuk ölni egymást, újra.