Silány jellemre utalna, ha más baján csámcsognék, s olcsó poénokat sem sütögetek – a fentin kívül. Ám a tények önmagukért beszélnek, az irónia pedig csak úgy előbukkan belőlem. Ráadásul egy közszereplő, aki népszerű területen (labdarúgás) tevékenykedik, téma lehet – ha történik vele valami. Ebben az esetben viszont épp az a sztori, hogy nincs semmi. Értsd jól: Dzsudzsák Balázs focista (menedzsere hathatós segítségével) az évek során addig-addig helyezgette magát térképen kívülre, amíg a végén lepottyant a széléről, egyelőre bele az ürességbe. Pedig a Föld elvileg gömbölyű, ám ezek szerint a számára lapos.

A hírt vélhetően minden sportkedvelő tudja már: a debreceni Loki volt játékosa az egyesült emirátusokbeli al-Ittihad Kalba SC-től távozik, mivel klubja megköszönte eddigi munkásságát – a hivatalos ok szerint a tréner más szisztémában gondolkodik, amibe ő és egy brazil légiós már nem fér bele.

Nyilván egy 34. évében lévő játékos esetében előfordul ilyen, ám mégis úgy kommunikál Dzsudzsák, hogy ez igen meglepte őt. Nem tudni, mire számított, de úgy fest, hogy az utóbbi évek mézesbödönözése abbamarad. Persze bármikor előbukkanhat egy másik valamilyen vélhetően nem top bajnokságban lévő klub, amely a – közben vélhetően igényeit lassacskán lejjebb adó – magyart alkalmazza, kifizetve azt, amit kér, meg egyébként is, legutóbbi egyesülete jelezte, a szerződésből hátralévő időre járó jussát odaadja neki. Éhen nem fog maradni a labdarúgó.

„Balázs papa, meséld el még egyszer azt a részt, amikor a hollandoktól Dagesztánba szerződtél!”

Elmorfondírozok azon, hogy szakmailag megérte ez neki? Az anyagiak nem érdekelnek, ami az övé, az övé. Ám ha visszatekint nagypapaként majd erre az időszakra, mit mond az unokájának?

„Tudod, kis haver, voltak azok a mámorító 2010-es évek.. Hjajj, te, sose feledem! Amikor 2011-ben az Anzsi Mahacskalához szerződtem, megfogtam az isten lábát. Kenyerem javát már megettem addigra, vén 25 éves fejjel ebbe a kiváló együttesbe kerültem, ahol nagyon megbecsültek ám. Már akkor is elmondtam mindenkinek, hogy engem aztán nehéz beájultatni. Szó sincs róla, hogy én a pénzért, meg a szemfényvesztésnek engedve igazoltam volna oda, Dagesztánba (igen, kis unokám, Dagesztán létező ország, félig Oroszországban van benne, legyen elég ennyi – nagyon szép hely, tengere is van, meg minden).

Na, ott végleg beindult a pályafutásom! Az elég kis közepes holland élvonal után valóságos felüdülés volt a ’kaukázusi NB1-ben’ focizni. Igaz, hogy a 4 éves szerződésemet nem teljesen töltöttem, ki, és fél év meg 8 meccs múlva – érezve némi rezgést a klub anyagi erejében – a valódi Oroszország beszippantott, így átlábaltam a fővárosba. Az a légkör, te, bolond lettem volna nem leigazolni a Dinamóba. Igen, oda, Moszkvába. Az Anzsi után beilleszkedési nehézségeim nem lehettek, hiszen páruszki voltam ott is a srácokkal. Meg aztán a Dinamóban már gólokat is lőttem – igaz, pár hónapnak el kellett telnie addig. Csuda egy 3 évem volt az, s bár fel-felvetődött itt-ott, hogy mehetnék beljebb Európába, de hát jó volt nekem itt a peremvidéken. Nem nagyon voltam szem előtt, így nem is zavart a nagy felhajtás. No, de minden csoda három napig tart, kis unokám, s amikor 2015-ben rájöttem, hogy bizony fogyatkozik a klub kasszájából a pénz, valami hatodik érzék folytán ráébredtem, hogy szakmailag egészséges lenne számomra, ha tovább állnék innen is.

Egy kedves török csapat mellett döntöttem, hiszen megszoktam én már ezt a keleties fílinget. Tudod, ilyen idős korban, éppen csak túl a 30-on kétszer is meggondolja magát az ember, hogy merre és hányat lép. Szóval a Bursasporban jó volt egy darabig, de aztán ott is szűkké kezdett válni nekem az a közeg, főleg 2016 csodája, az Európa-bajnokság után. A magyar válogatottal megnyertük csoportunkat, sőt majdnem kiejtettük a későbbi aranyérmes Portugáliát is – jaj, te, láttad volna, amint Ronaldo ott toporzékolt a két megpattanó lövésem utáni gólomnál! Na, de úgy kell neki, ki a kicsit lebecsüli.. Na, érted.

Szóval miután az egyenes kiesésben a belgák hazaküldtek minket egy 0-4-gyel, s az álom, ami sohasem ér véget, befejeződött, valahogy késztetést éreztem, hogy még délebbre látogassam meg a szakmailag további fejlődést jelentő, feltörekvő arab együtteseket. Hívott a német bajnokság két patinás csapata, a Hertha és a Schalke is, de csak nem fogok odamenni, amikor az al-Wahda is hívott! Persze, hogy az arabus egyletnél kötöttem ki! Augusztusban mentem, s októberben már be is találtam a kapuba, nem is akárkinek, az al-Vaszlinak! Szerényen bevallom, a sikerek sem kerültek el, Elnök-kupát és Öböl-kupát is nyertem a srácokkal. Hogy aztán tovább lépkedjek felfelé a szakmai ranglétrán, és a következő szezonban a másik emirségekbeli klubhoz, az al-Ittihadhoz menjek – gondoltam, segítek már nekik, mert olyan lent szerepelt a gárda.

A gólok mellett több tucat gólpasszal járultam hozzá, hogy a korábbi sokszoros bajnok együttes ismét felemelkedjen, ám ez nem nagyon akart sikerülni. Amikor 2018-ban, odamentem, azt gondoltam, én már itt elleszek egy darabig, de aztán az edző kitalálta 2020 elején, hogy egy igen keveseknek járó kegyben részesít: felajánlotta, hogy áldozzam fel magam csapatomért, ezzel beírva magam a halhatatlanok közé arrafelé. Mit mondjak? Elvállaltam! Eljöttem onnan..”

Nos, hogy aztán a kis unoka mit hall még Balázs nagypapától, miként építette tovább labdarúgó karrierjét a 9 éves keleti kirándulást követően, a jövő eldönti. Ám az elég valószínű, hogy a majd’ 10 éve otthagyott holland PSV Eindhovenhez hasonló szintű együttes már nem gazdagítja pályafutása állomásait. A DVSC egykori csillogó tehetsége, aki 108-szoros válogatott magyar színekben, s aki Hollandiában 22 és 25 éves kora között 114 találkozón 44-szer vette be a riválisok kapuját – a számtalan gólpassz mellett -, igazi rejtély számomra. Ahogyan immár egy évtizede még sejteni se lehetett az adott idények végén, hogy merre köt ki azután, úgy most is talány, mi lesz vele. Simán benne van a pakliban az is, hogy hirtelen abbahagyja a focit, meg az is, hogy talál neki menedzsere egy sokadik befogadóállomást. Remélem, ha így történik, ott a játékrendszer megfelelő lesz majd a számára!