Mottó: Alapvetően minden ember jó. Ha mégsem, annak oka van!

Szalagcím: Csaknem megismétlődött az olaszliszkai tragédia: ezúttal Encsen támadtak rá egy sofőrre. (2018. október 10.) Jó cím, nem igaz?. Hogy unhatják már szegény olaszliszkaik, akikre stigmát tesz minden ilyen a cím! Persze ez senkit nem érdekel. Mindenki vért akar, és zaftos történeteket! No, akkor lássunk neki!

Encs Fügöd városrészében szombaton délután történt az eset: egy nő autója elé lépett takarásból egy gyermek. Az egyébként encsi lakos hölgy próbálta elkerülni az ütközést, de nem sikerült, elütötte őt. A nő kiszállt az autóból, hogy segítsen rajta, mire az elütött kislány rokonsága kisereglett az utcára, és nekitámadt. Megverték, a helyiek szerint a fogát is kiverték. Az autóját is megrongálták, a vele lévő vejét pedig fojtogatták. Többen az ott élők közül a gyermek segítségére siettek, többen azonban a nőt hibáztatták. Két férfi pedig felváltva bántalmazta az autót vezető hölgyet, akit végül a gyorsan kiérkező rendőrök mentettek ki a nagyon durva helyzetből. A rendőrök a sofőrt megverő 19 és 27 éves helyi férfiakat előállították. Ja! A származásukat látványosan elhallgatták, de tudni lehet, hogy ahol nem cigány az elkövető, az sokszor nem is hír, mert mi botrányos is lehetne abban… Nem kell minden szót kiírni ahhoz, hogy félszavakból is megértsük egymást, nem igaz?

Akkor most elemezzünk!

Környezet: Egy romák által sűrűn lakott szegregátum, ahol számítani lehet rá, hogy ötéves gyermekek felügyelet nélkül kiszaladnak a „köves útra”, és a baj mégis bekövetkezhet.

Emlékeznek? 1.) alacsony iskolai végzettség, 2.) magas munkanélküliség, 3.) alacsony, a létfenntartást alig biztosító elérhető jövedelem, 4.) korai gyermekvállalás és magas gyermekszám, 5.) korai halálozás, magas halálozási mutató, 6.) magas kriminalitási mutató, 7.) magasabb fogvatartotti (bebörtönzötti) mutató, 8.) rossz egészségügyi körülmények és mutatók, 9.) magasabb a devianciák megjelenésének száma, 10.) lényegesen magasabb a mélyszegénységben élők száma, aránya, a társadalmi normák érvényének elvesztése, 11.) magasabb a mentális betegségek száma, 12.) magasabb a konkrét nélkülözés mértéke és intenzitása. Upsz! Akkor ez a helyszín egy szegregátum! Talált, süllyedt!

Milyen motivációi voltak a két bántalmazónak? Lélektani jellemző, viselkedésminták:

Az elkövető időérzéke nem tudja felfogni az időt. Cselekvéskerete beszűkült időben és beszűkült térben. Nem a gyerekre koncentrál, hogy mi lesz a gyerekkel a jövőben, hanem a jelent érzi, hogy ő most ideges, megtorlást kell alkalmaznia, hogy megmaradhasson abban a hierarchiában, amit kiharcolt! A jövő ködös: lehet, hogy meghal a gyermek. (Bánat.) Ha nem hal meg, akkor sincs pénz, kórházban lesz. (Bánat.) Hogyan fognak bejárni hozzá, hogyan adnak meg neki mindent? (Bánat.) Maguknak sincs. (Bánat.) – Ismerős: félelem az ismeretlentől!

A múltat nem érzékeli: Nem érzékeli, hogy neki van benne szerepe, hogy a kislány kiszaladt az útra. Nem fogja fel, hogy ő vagy a rokona nem vigyázott rá! Úgy érzi, megtámadták, és ezt azonnal meg kell torolni, mert az ellenség gyenge! (Ha erős lenne, más technikát választana. Nem nyíltat.) Saját közegében van, ahol kvázi külső támadás érte őket. Abban a közegben, amely elfogadja az időről időre kiharcolt helyét. Most neki kell megmutatni a többieknek, hogy ő, a közössége minden tagját megvédi a külső támadással szemben, és különösen megteszi ezt, ha a külső ellenség áldozata a rokona, és ráadásul még gyermek is. Az agresszió, melyet kivált, az ismeretlentől való félelem, ölni tudna.

A minták átadása: – Ha valakit kiskorában vertek, akkor ő is könnyebben nyúl erőszakhoz. – Ha az elkövetőt gyermekkorában sokat bántalmazták (különösképpen úgy, hogy sokszor nem értette a bántalmazás okát), akkor felnőttként ő is így szabadul meg a problémáktól: erőszakkal. – Ha nagy lesz, ő is felnőtt lesz. Kiéli a frusztrációját. Nem keresi az okokat, hogy ez jó vagy sem, hanem teszi a dolgát, ahogy tanulta. Ha pedig ezeket a dolgokat felerősíti a csapatszellem, a megtámadás túlérzékelése, a hirtelen jött krízishelyzet belső agresszív megoldási kényszere, akkor nem várható el más ezektől a fiatalemberektől, mint hogy ösztönösen és gondolkodás nélkül cselekedjenek! Rosszul és nagyon durván! Lila köd két percig.

…és itt most történetet váltunk! Az utolsó gondolatok, néhány személyes élményen alapulnak. Senkit nem akarok megsérteni, csak tovább használom a virtuális sebészkést, mert úgy érzem, hogy kell!

Több alkalommal rendeztünk gyermeknapot. Az első alkalommal közvetlenül osztottuk a gyermekeknek az ajándékokat. Az egész focipályát bejártuk, hogy meneküljünk a tömeg elől, és megpróbáljunk rendszert vinni az átadásba. NEM SIKERÜLT. Az átadott tárgyak nagy része a kiosztás után azonnal eltűnt! Eltették a szülők, hogy mások el ne vegyék. Második alkalommal már jegyeket osztottunk a gyermekeknek. Azt hittük, hogy a szülők sorba állítják őket, és nagyon hamar minden gyermek kezében ott lesz a kis cédula, amire kiadjuk szépen, rendezetten az előre elkészített csomagokat. CSALÓDTUNK. Egymást taposta gyermek és felnőtt a jegyekért, és utána a kisteherautót be kellett állítani a kapu és a labdafogó háló közé… és még élőláncot is állítanunk kellett, hogy kioszthassuk az ajándékokat, figyelve arra, hogy minél kevesebb legyen az olyan ember, aki többször fordul… A zömében cigány szülőkkel és gyermekekkel semmire se mentünk a tekintetben, hogy szépen, nyugodtan és rendezetten kapják meg az ajándékokat a gyerekek.

Nem lehet ennek az az oka, hogy (kicsit a sajátjaimhoz szólok itt)…

Mi, cigányok, főként a mában élünk, a jövőnk ködös és bizonytalan? – Meg tudod érteni a rendezőt, aki látja a jövőt, és azt mondja, hogy nyugodj meg, a te gyerekednek is jut? NEM. ..és miért nem? Mert bizalmatlan vagy bárkivel szemben! Többe nézünk egy fehérbőrű nem cigány rendezői csoportot, mint egy közülünk való rendezői cigány csoportot? IGEN. Többe! Ő a nagytestvér, a cigány pedig bizonyosan csak „kihasznál minket” – miközben semmit nem kér, és nem is vesz el tőled! A tapasztalatod ez, általánosítasz, nem kapsz te semmit ingyen, sőt amikor nem látja, utána köpsz annak is, aki csak adott neked… – Hazudok? Nem hazudok. Így szocializálódtunk. A szocializálódásért pedig a társadalom is hibás. Kirekesztett, elzárt, kizárt, megalázott, a falu szélére zavar téged. Hát ilyen lettél…

Bennünk is megvan az az alapvető ösztön, hogy amit megszereztünk, az a miénk, és az még a csoporttársaimtól is félteni kell? Nem tükrözi vissza ez a helyzet azt, hogy a szegregátumban kialakult erőviszonyok mentén kialakultak a farkastörvények is? Nincs ebben az ösztönös szerzésvágyban benne a félelem, hogy mások erőszakossága miatt nekem soha nem jut, ezért nekem is erőszakosnak kell lennem, és ha kell, agresszív leszek kis dolgokért is? Benne van.

Nagy bánat ez nékem! Minden egyes gondolat. Ha sebészkésről beszéltem, akkor azt magamban is forgattam, végig. És nem dugok tampont a sebbe! Nem mondom azt, hogy hasonló körülmények között mások is így viselkednének, pedig valószínűleg igazam lenne.
Nincsenek hasonló körülmények (és mégis vannak)! Nincsen az, hogy „de hát ő is, fent is…”! Erkölcsi mércéjének, mindenkinek magának kell lennie.

Tépelődöm. A magyar az magyar, ha tetű pereg belőle, akkor is! A cigány pedig cigány, ha szmokingban és csokornyakkendőben jár, akkor is. (Az öreg kárpáti cigányok még ismerik ezt a mondást. A goro az más.) Van benne igazság, még ha 3,5 millió cigány nem is lehet ebben az országban. Van benne akkor is, ha ezernyi kis bűntettet követünk el ezernyi hasonló helyzetben lévő nem cigány, de nagyon szerencsétlen embertársunk ellen. Akkor is! Gonosz és erkölcstelen emberek uralják a világunkat, az erkölcs erodálódott, az aljasság az egekbe szökött. A szegények háborúja zajlik az aljasok ellen; fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül.

Az előítéleteket nem lehet, egyik percről a másikra levetkőzni. Ahhoz olyan állam is kéne. Államférfiakkal és magyar Jeanne d’Arc-okkkal, akik felül tudnak emelkedni önmagukon. Ebből következik, hogy ha mi (cigányok) le akarjuk győzni a kirekesztettségünket, először önmagunkat kell legyőzni! – És valójában senki másnak nem érdeke az a „hűdenagyonnagy” felzárkózásunk. Legalábbis társadalmi szinten, nem. Egy-két jólelkű fehér Don Quijote mindig akad, de azt sokszor hülyének nézitek velem együtt! Nem hiszitek el, hogy van ÖNZETLENSÉG is a világon, és alapvetően igazatok is van. Ezért is lehet annyi parazitánk kívül is, belül is. Disztingválni kéne és látni is!

Kedves többség! Valódi, és nem felsőbbrendűségi emberséggel többre mennétek velünk! Így valóban csak púp vagyunk a társadalom testén, ami azt is jelenti, hogy ti púposok vagytok.

Az „üss vagy fuss” gondolatok véget értek! Legyetek szerencsések!