Kukorelly Endre József Attila-díjas író-költő pénteken (június 14.) mutatta be Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon című új könyvét a Debreceni Ünnepi Könyvhéten. Ahogy a címe is utal rá, a Pálya a szerző sporttal kapcsolatos szövegeinek gyűjteményes kötete, így a Csapó utcai színpadon megrendezett beszélgetés is jórészt e témát igyekezett körbejárni.

Kukorelly Endre elmondta, hogy őt a sport nem elsősorban mint játék, hanem mint világértelmezés, a „létezés esszenciája” érdekli. Beszélt arról, hogy azért hozta létre a Magyar Íróválogatottat, hogy a sport és az irodalom világát ezzel is megpróbálja egy légtérbe terelni. Beszámolt arról, hogy több alkalommal is előfordult, egy falunapon fociztak a helyi megye 2-es csapattal, jól kikaptak, utána pedig a helyi focisták beültek az ő irodalmi rendezvényükre.

Kukorelly szerint a sport a második legnagyobb emberi találmány – hogy mi az első, arról nem beszélt. A feltalálók szerinte a görögök voltak, akik azért hozták létre az olimpiát, hogy négyévente legyen egy időszakuk, amikor éppen nem egymást gyilkolják a harcszíntereken. „A sport azóta a béke metaforája” – fogalmazott Kukorelly, aki szerint ezt úgy kell érteni, hogy a sport a háborús konfliktusokat tereli el egy vérnélküli irányba. Példaként a futballt hozta fel, ahol annak ellenére, hogy háborús retorikát alkalmaznak, senkinek sem kell az életét adnia. Úgy véli, ennek a jelentőségét nem lehet fölülbecsülni. Az antik görögökről elmondta még, hogy a nagy politikai és művészeti teljesítményeiket a társadalomban meglévő versenyszellemnek köszönhették.

Az egyébként anekdotázgató, csapongó beszélgetésnek egyértelműen az volt a legkülönösebb része, amikor a magát amatőrsport-pártinak valló Kukorelly Endre az élsportról kezdett el beszélni. Mint mondta, a profi sportot csak akkor ismeri el, ha az megél a piacból. Szerinte ilyen a foci is. Éppen ezért a női élsporttal szemben kevésbé megértő, elmondása szerint feleslegesnek tartja, hogy az adófizetők női bokszolókat vagy női súlyemelőket finanszírozzanak. „Imádom, amikor a nők sportolnak, vigyáznak arra, hogy jól nézzenek ki. Én ezt teljesen akceptálom. De a női élsport kinek tetszik? Én még embert nem láttam, akinek tetszene, amikor ütik-vágják egymást a csajok, és kijön belőlük a tesztoszteron” – fogalmazott Kukorelly, majd egyenesen arról beszélt, hogy számára horrorisztikus a női élsport, amely eltorzítja a lelkeket és a testeket is. Példának azt hozta fel, hogy egy mai tornászlánynak szerinte nincs egy ép ízülete sem, Egerszegi Krisztina pedig a visszavonulása után már be sem ment többé a medencébe. „Ez elmebaj. Amikor emberekkel megutáltatják a sportot, az teljes agyrém” – mondta. Az író-költő arról egyébként nem beszélt, hogy a férfi élsport gyakorlói milyen testi és lelki veszélyeknek lehetnek kitéve.

Kukorelly szerint a labdarúgás azért más a többi sportághoz képest, mert ez egy olyan diskurzust hoz létre, amelyet a világon mindenhol értenek azok, akik belépnek a terébe. Úgy fogalmazott, hogy lehet boldogan élni nélküle, de akit gyerekkorában megérintett és függővé tett, az nem tud tőle szabadulni. Hangsúlyozta azt is, hogy a futball fontos identitásképző tényező a gyerekek számára. A focin keresztül ugyanis a gyerekek a grundon egymást szocializálják, valamint saját maguktól tanulják meg a közösségi élet szabályait.

A beszélgetés végén a szerző még elmondta, hogy már javában dolgozik a következő könyvén, amelynek CCCP lesz a címe, s amit egy gyermekkori oroszórai élménye ihletett.