Korántsem kapott akkora nyilvánosságot, mint amekkorát megérdemelt volna az a kormányzati terv, hogy Debrecen 2030-ig 600 milliárd forintos központi fejlesztési forrást kap. A célt nem is nagyon titkolják: amolyan második fővárossá szeretnék tenni Hajdú-Bihar megye székhelyét. – Bod Péter jegyzetet írt erről a szegedi honlapra.

Azon komolyan érdemes elgondolkozni: van-e értelme egy ilyen tervnek, mert hirtelenjében egyetlen érvet sem tudnék – a legnagyobb jó szándék mellett sem – felsorolni, miért kellene egy „második főváros” Magyarországnak. Nem gondolom, hogy értelmes válasz adható arra a kérdésre, mit jelent a második főváros kifejezés.

Ezzel párhuzamosan az sem világos, a hazai hagyományos régióközpontok közül – Debrecen, Pécs, Szeged –, miért éppen Debrecenre esett a választás. Arról sem tudok, hogy erről a kérdésről bármilyen szakmai és lakossági vitát kezdeményeztek volna-e. A Nemzeti Konzultáció kérdéssorában szerepeltethették volna az alábbi kérdés:
„Egyetért Ön azzal, hogy jelentős anyagi ráfordítással második fővárossá tegyük Debrecent?”
Nem tették, noha ez valódi eldöntendő kérdés lett volna.

Nincs mód kitérni mindenre, ám a legfontosabbakat igyekszem összeszedni. Fontos leszögezni, hogy amennyiben megszületett az a döntés, hogy tíz év alatt 600 milliárd forintot kíván költeni a kormány a nagyszabású, akkor ez teljes mértékben eltorzítja a hazai vidék- és régiófejlesztést.
Nyilvánvalóan ennyi pénzt csak mások kárára lehet kinyerni a központi költségvetésből. Sem most, sem a jövőben nincs olyan ésszerű érv, amely indokolná, miért kellene kiemelten fejleszteni egy magyarországi régióközpontot, lényegében minden más település rovására. A helyénvaló kérdés mégiscsak az: mit szól ehhez Magyarország, a helyi önkormányzatok és más régiók.

(…)

Felmerül a kérdés, honnan lesz pénz Debrecen grandiózus fejlesztésére? A koronavírus-járvány miatt meredeken esett az ország gazdasági teljesítménye, csökkennek az EU-tól érkező fejlesztési források. Ezek mellett erősen kérdéses, mikor talál újra magára a magyar gazdaság. Jelentős adóbevételek nélkül nincs hatásos fejlesztéspolitika. Ez utóbbihoz éppen az a három dolog kell, ami a háborúhoz: pénz, pénz és még egyszer pénz.

Egyetlen régióközpont és vele egy régió kiemelt fejlesztése teljes mértékben ellentmond az unió egyik legfontosabb szakpolitikájának, a területi kiegyenlítést szolgáló régiófejlesztésnek. Ma Magyarországon kizárólag a Budapestet és Pest megyét magában foglaló központi régió fejlettsége közelít az EU-átlagához. A többiek ettől jócskán elmaradnak, még a magyar mércével jó helyzetben lévő Közép- és Nyugat-Dunántúl is.
Hogyan képzelhető el a Dél-Dunántúl, a Dél-Alföld és Észak-Magyarország felzárkóztatása, ha a fejlesztési pénzek jelentős részét a Debrecen központú Észak-Alföldre kívánják vinni?

(…)

Külön kérdés, hogy egy város fejlesztése mennyiben mozdítja elő egy megye és még tágabban, egy régió fejlődését. A közöttük lévő kapcsolat egyáltalán nem olyan magától értetődő, mint azt az idevonatkozó kormányzati elképzelések láttatni szeretnék. Könnyen kiderülhet, hogy régiófejlesztésnek szeretnék beállítani, ami nem más, mint városfejlesztés. Az előbbi szebben hangzik, de ettől nem válik igazzá.

Tíz év beláthatatlanul hosszú idő a politikában. Nem biztos, hogy érdemes ilyen időtávra tervezi. Ha a következő parlamenti választáson veszít a Fidesz (ami nem kizárt), akkor ebből a hagymázas tervből aligha valósul meg bármi is. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy amennyiben a nyilvánosság előtt ismertté válik a második főváros terve, akkor jelentős politikai kárral kell számolnia a Fidesznek. Miért örülne Debrecen kiemelt fejlesztésének egy gyulai, kiskunfélegyházi, miskolci, kaposvári vagy egy tatabányai polgár? Különösen annak fényében, hogy az ő városa és az ő régiója kasszájából fog hiányozni az a pénzt, amit a kormány Debrecennek szán.

Lehet, hogy ez az egyoldalú terv ad majd remek fegyvert az ellenzék kezébe. Különösen azokon a településeken, ahol az önkormányzat nem kormánypárti.

Bod Péter teljes írása itt olvasható.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!