Egy korábbi beszélgetéskor már mondta, hogy nagyon szereti az irodalmat, és nemcsak olvassa, hanem akár műveli is. A Gyöngykoszorúban dalszerzőként/zeneszerzőként is jelen van, honnan ez a kötődése a zenéhez?

Az első találkozásom a zenével vagy zeneírással egyetemista koromban volt a marosvásárhelyi színművészetin. Végzős diák voltam, és az egyéni műsor is a vizsga része volt. Kellett hozni egy ötletet, és az egészet színpadra állítani: jelmez, kellék, hang, fény – minden az én feladatom volt. Eredetileg Szilágyi Istvánnak egy több mint hatszáz oldalas regényét választottam, amiből egy monodrámát szerettem volna. Nyolc hónapig dolgoztam rajta, és rájöttem, hogy nagyon kemény fába vágtam a fejszémet. Ekkor ajánlották figyelmembe Michael Mackenzie A bárónő és a komorna című darabját. Korábban ezt játszották már a Bárkában, megkaptam ennek a szövegkönyvét, és nagyon megtetszett. Az volt a terv, hogy ezt a darabot sűrítem egy 20-30 perces anyagba, s megzenésítem. Az adott korhoz illő zenéket hallgattam akkoriban, például Pergolesit, aki nagyon inspirált engem. Egy hangvillával és egy általános iskolásoknak szánt zenefüzetben írtam meg a 30 perces zenei betétet.

Még egyetemistaként 2002-ban egy underground színházi előadással vettünk részt az akkori Határon Túli Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján. Itt játszottam a Példás történet című előadásban, amelyben szintén énekeltem Darvas Ferenc által megzenésített Emily Bronte verseit. Ebben az előadásban látott-hallott a Veszprémi Petőfi Színház akkori zenei vezetője, Horváth Károly, aki előadás után odajött hozzám, hogy szerződjek Veszprémbe. Miután elvégeztem az egyetemet, elfogadtam a felkérést. Többnyire zenés főszerepeket kaptam, például Hegedűs a háztetőn, La Mancha lovagja, Zorba a görög, Sztárcsinálók című musicalekben, de operettekben is. Közben Horváth Károllyal kialakult egy szoros szakmai-emberi kötelék is, kérésére angolul énekeltem fel lemezre az általa megzenésített T.S. Elliot és Robert Burns verseket. Ekkoriban keresett meg Szörényi Levente producere is, hogy hallották, nagy terjedelmű hangom van, és keresnek egy női szereplőt a készülő Szörényi műbe, az Árpád népébe. Küldenek egy zeneművet, melyet egykor Hamari Júlia operaénekesnő énekelt, tanuljam meg, két hét múlva meghallgatnak…Életemben nem énekeltem operát, az nagyon messze áll tőlem, de nem mondtam nemet, kihívásként éltem meg. Megtanultam, elmentem a meghallgatásra, és megkaptam a szerepet: táltosnőt játszottam, Levente kedvesét, Rasdit.

A Gyöngykoszorú elkészítésében leginkább dalszerzőként voltam jelen. Az előadás/koncert hangszerelését, hangszeres körítését Dargó Gergely végezte el, akivel már többször dolgoztunk együtt, a Bors néni Bors! című előadásnak szintén ketten írtuk a zenéjét.

Jelen esetben ez valahogy úgy működött, hogy az adott szövegnek a zeneisége, szerkezete és hangulata megszülte a dalt. Megvolt a dal az adott versre, amit fölénekeltem, és megbeszéltem Gergővel. Odaültünk a zongora mellé, ő megpróbálta lejátszani a dallamot és kitalálni alá a harmóniákat zongorán. Ő tud játszani zongorán, nekem inkább a gitárhoz van közöm – bár voltak olyan színházi produkciók, amelyekben megkértek, hogy más hangszeren is játsszak, pl. megtanultam egy szvinget nagybőgőn játszani hallás után – egyébként azelőtt soha életemben nem nagybőgőztem… Xilofonon, dobon, basszusgitáron is játszottam egy-egy előadásban.

Gergővel mindig átbeszélem a dalok szerkezetét, hogyan képzelem el, milyen hangszerekkel, milyen zenei körítést képzelek el a dal mögé vagy mellé. Ő otthon szépen megírta a hangszeres kíséretet, és így álltak össze a dalok.

Hogy kezdődött ez az egész, egy verset elkezdett énekelni…?

Sok verset olvasok, nagyon szeretem a költészetet. Az elmúlt egy évben nagyon sokat foglalkoztam a magyar költészettel, akkor világosodtam meg, mennyire gazdag, egyedi és csodálatos költészetünk van. Bújtam a köteteket: Csokonaitól kezdve Aranyon, Petőfin át egészen Adyig, József Attiláig. A nagy klasszikusok összes költeményét átrágtam. Az a vers lett nálam a nyerő, amelyikhez úgy éreztem, valamilyen szinten közöm van, és megérint tartalmilag. Amivel tudok mondani, közvetíteni valamit. Voltak olyan versek, amelyeket akár első vagy második olvasatra elkezdtem énekelgetni, figyelve persze a gondolati egységekre, hogy az ne törjön meg. Figyeltem a prozódiára, hangsúlyokra, sok esetben nem esik egybe a gondolati/tartalmi hangsúly a zenei hangsúllyal, és hogy ezeket meg kellett oldani. Voltak feladatok benne, de úgy érzem, sikeresen vettük az akadályokat és így állunk elébe a mostani koncertnek.

Gyöngykoszorú – ingyenes koncert

Gyöngykoszorú címmel tart koncertet Újhelyi Kinga, társulatunk tagja, és zenekara az Ady parkban július 18-án este 19.30-tól. A formáció a magyar irodalom ismert és kevéssé ismert lírai darabjait szólaltatja meg. A koncertanyagban dalként elhangzó magyar költészeti gyöngyszemeket – mint például József Attila Óda c. versét, Pilinszky János Apokrif c. versét vagy Arany János Tetemre hívás c. balladáját- a karantén ideje alatt zenésítették meg. Az elhangzó vers-dalokat Szent István intelmei Imre herceghez című szövegemlékünk szentecia-szerű szövegrészleteibe ágyazta Újhelyi Kinga, illetve fűzte fel, mint egy gyöngykoszorút. A válogatás vezérelve a hit megtartó ereje, illetve az istenkereső ember, az alapvető létkérdésekkel küzdő és a szerető-szerelmes ember problematikája volt. Ezek a kérdések ma is ugyanúgy érdekesek, elgondolkodtatóak, kortól és történelmi környezettől függetlenül. „Hiszem és vallom, hogy a zene és a költészet erős szimbiózisban formálódó, egymást inspiráló, élő szövet. Szeretném, hogy költészetünk ne csupán olvasott vagy felolvasott formában, hanem dalban elhangzó anyagként is eljusson és megtalálja közönségét, minőségi zenei köntösben”− vallott a Gyöngykoszorú inspirációjáról a színésznő.

A dalokat Dargó Gergely hangszerelte. Az ő kiemelkedő szakmai tudása és zenei érzékenysége mellé társult Szabó Krisztián gitárművész, Albert Szilárd hegedűművész, valamint Pusker János kiváló csellista hangszeres kísérete.

A produkció a Magyar Művészeti Akadémia Ösztöndíj Programja és a Csokonai Színház támogatásával jött létre. A program ingyenes.

Esőhelyszín: Csokonai Színház

Mi alapján válogatta össze a verseket?

Az alap a Szent István intelmei Imre herceghez című szöveg volt. Ez egy testamentum, amit Szent István a fiára hagyott, bencés szerzetesek fordították le latinról magyarra. Ezzel a szöveggel már korábban is dolgoztam, a Pannohalmi Apátság kért föl – ott minden évben elhangzik Szent István király ünnepén, augusztus 20-án egy színművész és egy hozzá kiválasztott zenész előadásában. 2012-ben kértek föl, hogy mondjam el ezt a szöveget. Nagy örömmel fogadtam a felkérést, izgalmas kihívásnak és feladatnak éltem meg, Lukács Miklós cimbalmos volt a zenésztársam. Nagyon mélyen hatott rám a szöveg, akkor fedeztem fel, egy hónapig tanultam, mert nagyon nehéz a nyelvezete.

A vezérfonal az volt, hogy a 11 részből álló szöveg esszenciális, szentencia-szerű mondatait kiragadjuk és szólaltassuk meg zenében is. Egy zenés performanszot szerettünk volna létrehozni. Nagyon érdekes zenei betétek születtek, amelyeket itt Debrecenben is játszottunk a Kölcsey Központban, a Szent Anna Bazilikában, illetve Budapesten is. Sajnálom, hogy a szöveg iránt nincs nagyobb érdeklődés. Számomra ez egy tézis-szöveg, amely nagyobb figyelmet érdemelne, például akár a parlamentben a Szent Korona mellett is el lehetne mondani, annak lenne ereje, hatása. Szeretném ápolni és továbbvinni a szöveget.

A kiválasztott versek úgy kerültek bele, hogy az adott intelem részhez kötődjenek tartalmilag, és rám is hassanak. Igyekeztem minden korból, évszázadból egy-egy nagy költőnk ismertebb művét kiragadni és hozzátenni. Lehet, hogy bizarr, furcsa, nehéz összerakni és elfogadni első hallásra, de remélem, hogy működni fog és a hallgatók is úgy érzik majd, hogy megállják a helyüket ezek az összekötések, asszociációk. A versmegzenésítések egyébként önálló dalként is működnek. Van egy korszakok feletti átívelés is, noha a dalok nem korok szerint hangzanak el, hanem tematika szerint, ahogyan kapcsolódnak az intelmekhez.

Külön meg fognak jelenni ezek a dalok, visszahallgathatók lesznek?

Sok dalom van talonban a fiókok mélyén. Jó részük még olyan fázisban van, hogy nincs hangszerelve. A kollégáktól kaptam az indíttatást, amikor megjelent a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramja, hogy ne hagyjam ezeket a dalokat veszni. Másodszori nekifutásra sikerült elnyernem az ösztöndíjat. A pályázatom gyakorlatilag arról szól, hogy az adott projektet az anyagválasztástól, a szerkesztéstől, a dalszerzésen, hangszerelésen át egészen a koncertig juttatom.

A lemezkiadás egy másik lépcső, ahhoz nagyobb háttérre van szükség (stúdió, producer, kiadó stb). A dalok fel vannak véve jó minőségben, néhányat itt a színházban rögzítettünk, emellett az A38 Hajó volt olyan kedves, hogy eljöttek és 8 dalunkat felvették az Én vagyok itthon projekt keretében, a maradék hatot csak most június végén csatoltuk hozzá.

A karantén ideje alatt születtek, tehát nagyon frissek és ropogósak, ezt még közönség nem hallotta. Be kell járatni a dalokat, többet koncertezni velük… Szeretném őket a széles közönség elé tárni, úgy eljuttatni az emberekhez a verset, hogy ne csak felolvasott, elmondott formában ismerjék őket, hanem dalként hangozzanak el. Így talán befogadhatóbbá válnak még a nehezebb lélegzetű költemények is, talán olyan embereket is megnyerünk költészetünknek, akikre korábban nem hatottak a versek, nem ejtették rabul őket. Majd most hátha.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Egy hónapra csak 1000 forint. Köszönjük!